Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

236 FOLYÓIItATSZEMLE — JE. V. DOBROTYIN: A munkanélküliség az USA-ban és a jobboldali szakszervezeti vezetők politikája 1955-1963 (100 — 110. 1.) megállapítja, hogy 1953—1961-ben az ipari termelés 24%-kai növekedett, míg a munkások száma 13%-kal, az iparban levő valamennyi alkalmazotté 6%-kal csökkent. Az automatizálás következtében tehát a munkásmozgalom legfőbb harci kérdésévé a munka biztosítása lett. A szakszervezeti vezetők azt bizonygatják, hogy az automatizálás emeli a munkások jólétét, holott a tőke profitját növeli, s ezzel a társadalmi különbségeket is. A szakszervezeti vezetők szerint munkaadók és munkások érdekei ma egybeesnek, ti. a termelés növelése mindkettő érdekében áll. Ezért hirdetik a profitból való részesedés módszerét. A valóságban azonban ez mindössze mintegy 2 millió munkást és alkalmazottat érint, és csak kisebb üzemekben, az igazi mammutvállalatoknál ezt nem vezették be. A szakszervezeti vezetők által propagált közös tőkés-munkás bizottságokkal a munkások elégedetlenek. A munkások követelik az automatizálás eredményeként a munkaidő csökkentését, amit a tőkések mereven elleneznek. A szakszervezeti vezetők viszont akaratuk ellenére, a munkások nyomására, kénytelenek egyes kérdésekben maguk is radikális álláspontot elfoglalni. — Sz. N. ARTANOVSZKIJ: A kultúrák történelmi egységének és kölcsönös hatásának problémája a mai burzsoá néprajztudományban (111 — 119. 1.) a ma végbemenő kulturális változásokra való koncentrálódást tartja jellemzőnek a mai néprajztudományra. Az összehasonlító történeti módszerrel szemben elfoglalt szkeptikus álláspontot az amerikai néprajztudomány feladta, átvette az egész emberiség kulturális egységének elvét, de ezt pszichobiológiai egységében próbálja megtalálni (Gr. F. Murdock), holott ez csak az egység alapja. Az egység az alapvető társadalmi folyamatokban mutatkozik meg, s nem jelent azonosságot. A kulturális hatást sokan még mindig egyoldalúan csak mint az európai kultúra hatását látják a többi nép kulturális életére. Akad már olyan is, aki hajlandó elismerni ennek a hatásnak kétirányú voltát. De akkor is az egyéni pszichológiai tényezőt tartják alapvetőnek, s nem a szociálisát. A szerző rámutat arra, hogy a kulturális jelenségek elterjedésének és hatásának a vizsgálatánál mindig az osztályviszonyokból kell kiindulni, különben az összehasonlítás formálissá válik. — A forrásközlemények és emlékiratok rovatban a folyóirat közli N. G. IÍÜZNYECOV emlékiratának: Lapok a múltból. Jalta — Potsdam (120 — 132. 1.) első részét, amelyben a szerző, aki a háború végén tengerészeti népbiztos volt, a krími konferenciára vonatkozó emlékeit mondja el. — Folytatódik I. O. DMITRIJEV: összeesküvés Mussolini ellen (132 — 141. 1.) c. közleménye, itt a szerző a fasiszta vezetők erkölcsi lezüllósére és a rendszer belső bomlására rávilágító forrásokat foglalja össze. — Az ismertetési rovatban V. I. POGTTGYIN ismerteti a szovjet történetírás munkáit, amelyek a kulákságnak mint osztálynak a felszámolásával foglalkoznak (142-149.1.), D. K. SELESZTOV pedig a polgárháború korszakára vonatkozólag 1962 —1964-ben megjelent munkákat ismerteti (150 — 157. 1.). — Sz. D. SZKAZKIN, L. M. BRAGINA ós N. P. KOMOLOVA beszámolnak az 1964. október 12 —14-én Moszkvában lezajlott szovjet —olasz historiográfiai konferenciáról (173 — 179. 1.), amelyen a résztvevők (olasz részről nem-marxista történészek is) a két országban az utóbbi 10 évben megjelent, a XVIII. századtól 1917-ig terjedő korszakot tárgyaló hazai történeti vagy egyetemes történeti munkákról számoltak be, négy előadásban, amelyeket élénk vita követett. — L. V. KOSELEV bemutatja a kolonializmus éff a gyarmati politika kérdéseit az 1953 — 1963 közt megjelent francia burzsoá történeti munkákban és publicisztikában (180 — 188. 1.). — T. M. ISZLAMov ismerteti Márkus László: A szociáldemokrata történetfelfogás fejlődéséhez (Bpest, 1963) c. munkáját (188 — 190. 1.). 1965. 5. sz. — G. D. KOMKOV: AZ ideológiai front a Nagy Honvédő Háborúban (3 —19. 1.) a propaganda kérdéseit világítja meg. A háború első szakaszában a fő cél az ország erkölcsi-politikai mozgósítása volt, a hitleri propaganda kivédése. A szovjet propaganda az országon belül a háború össznépi, védelmi jellegét hangsúlyozta, a külföld felé pecfig leleplezte a német fasizmust, s a német népnek is megmagyarázta urainak hitszegő lépését. A világ előtt több kormányjegyzék tárta fel a németek kegyetlenkedéseit. A fronton és a hátországban tartott felvilágosító előadások a hazafias szellem erősítését szolgálták, éppúgy, mint az egészében háborús tematikára áttért irodalom és művészet. A háború döntő fordulata után, 1943-tól kezdve a német propaganda a harc védelmi jellegét hangsúlyozta. A szovjet tájékoztatás ezt ellensúlyozta. A Szabad Németország Nemzeti Bizottságának megalakulása a Szovjetunióban nagyban hozzájárult a németek felvilágosításához. A fronton tartott előadások ekkor már elsősorban a Szovjet Hadsereg sikereit hangsúlyozták, s a háború mielőbbi győztes befejezésére ösztönöztek. Ugyanakkor vissza kellett utasítani a nyugati országokban felbukkanó ellenséges megnyilvánulásokat, s megmagyarázni