Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 218

230 FOLYŐIRATSZEMLE lelkes és küzdelmes évektől az 1956-ot követő egyenletes fejlődésig. 6. sz. 1965 jún.: ERÉNYI TIBOR—KARSAI ELEK méltatást közölnek a két kötetes Magyarország történeté-iő\. A munka általános elismerése mellett elsősorban néhány kérdés szűkreszabott, háttérbe szorított kezelését kifogásolják (városi polgári és plebejus réteg 1848 —49-ben; Táncsics M. munkásmozgalmi kapcsolatai és a magyarországilassalleanizmus; agrár-kérdés 1890 — 1918 között; az 1918 — 19-i forradalmi periódus kultúrtörténete; az 1927 — 31 és 1942 —45-ös korszak belpolitikája). 8—9. sz. 1965 aug.—szept.: A népfrontpolitika kezdetei és fejlődése címen KOMJÁT IRÉN emlékezik meg a III. Internacionálé VU. kongresszusáról, majd hatásával, a népfrontmozgalom spanyol- és franciaországi kibontakozásával foglalkozik. Végezetül megállapítja, hogy ez a politikai kiállta a második világháború súlyos próbáját, majd a háború utáni pártegység-törekvések, ill. a valóban létrehozott egységes munkáspártok jelezték célkitűzéseinek helyességét. — O. M. Helytörténti és helyismereti folyóiratok MATYÓFÖLD. (1965) 1. sz.: ZUPKÓ BÉLA Táplálkozási és szociális vonatkozások a matyó summás életéről eímen a summások szociális nyomoruktól megszabott szűkös és egyoldalú táplálkozása mellett munkaviszonyaikat is tárgyalja. Megvilágítja a banda- vagy summásgazda, az ecetgazda (előmunkás) s a közönséges munkás szerepót, közli a szentistváni summásoknak a szatmári püspöki uradalom jánosi gazdaságával 1943. február 19-én kötött szerződésének szövegét. — SÁRKÖZI ZOLTÁN Természeti csapások a Matyóföldön c. írásában Mezőkövesdet a múlt és jelen században eújtó vízáradások, jégverések, aszályok, téli és tavaszi fagyok történetének feldolgozásához közöl eredeti forrásokon nyugvó adalékokat ós von le belőlük társadalompolitikai, községrendezési és mezőgazdaságfejlesztési következtetéseket. Különösen figyelemre méltók az 1882. május 7-i és 11-i pusztító jégverésről közölt levelek. — Misz JÁNOS A Mária Terézia-féle úrbérrendezés Mezőkövesden c. cikkében Mezőkövesd XVHI. századi gazdasági-tár -sadalmi viszonyait vázolja fel a úrbérrendezés előkészítésével kapcsolatban kibocsátott királyi rendelet 9 kórdőpontjára adott mezőkövesdi válasz alapján. —• KÁPOLNAI IVÁN helytörténeti irodalmi szemlót, В ÓD GÁL FERENC pedig Mezőkövesdre vonatkozó adatokat közöl az 1911-19. évi hírlapokból. - В. B. Kulturális, ismeretterjesztő és szépirodalmi folyóiratok ALFÖLD. XVI. évf. (1965) 6. sz.: BÁRÁNYI IMRE A Csillag című folyóirat irodalompolitikája c. tanulmánya (I, II. rész a 4, 5. számokban) tárgyát három periódusban (1946-1948, 1949-1953, 1953-1956) vizsgálja. A problémát sokoldalúan és alaposan elemző tanulmány jól érzékelteti, hogy az első periódusában friss, demokratikus forradalmi szemlélettel induló folyóiratban történetének második periódusában hogyan hatalmasodik el a sematizmus, kivált az 1949 — 1951 közötti szakaszban: ez hogyan jelentkezik kritikai szempontjaiban és irodalomszervező munkájában egyaránt, s legriasztóbban talán József Attila életművének és hagyományának elhallgatásában. A sematizmus ellen már 1951-től meginduló helyes törekvések a dogmatizmus légkörében azonban sokáig nem tudnak megfelelően érvényesülni (nem utolsósorban azért, mert a kritikai gondolkodás a sematizmus társadalmi-politikai okainak vizsgálatát megkerülte), ha hatásuk már érezhetővé is lesz. Az 1953. évi párthatározat után megkezdődik a sematizmus tudatos, következetes felszámolása magában a szerkesztés gyakorlatában: szélesedik a folyóirat írói bázisa, s emelkedik a közölt anyag színvonala; — szélesedik a korábban szűkkörűen értelmezett nemzeti hagyomány köre is. így növekszik a folyóirat irodalmi szervező jelentősége is, — ugyanakkor azonban a felemás politikai vezetés következtében megsokasodnak az ellentmondások is. A folyóirat irodalompolitikájának központjában így is mindvégig az irodalomban jelentkező revizionizmus elleni kritikai küzdelem áll, különösen 1954 után (az „írói ellenzék" nem is kapott fórumot hasábjain) : viszont az, hogy kritikája ugyanakkor még nem terjedt ki a dogmatizmus aktív maradványaira, csökkentette e kritika hatását: a kialakuló egészségtelen atmoszférában, ahol az irodalmi kérdéseket politikai szerepvágyak ós indulatok szorították félre, „hatástalanok maradtak az írókat a művekhez szólító okos figyelmeztetések". Végső tanulság-