Századok – 1966
Történeti irodalom - Die Matrikel der Universität Basel (Ism. Benda Kálmán) 211
I TÖRTÉNETI IRODALOM 211 eégi helyzetképet akarunk rajzolni, úgy érezzük, ez objektívebb. Ennek a képnek objektivitására pedig azért is fokozottan szükségünk van ma, mivel a régi ideológiai örökségek gyakran most is hatnak és ezek forrásának, történetének valós feltárása az ellenük folytatott harcban elsődleges szereppel bír. Ezek a kérdések kutatásra várnak. Szilágyi János könyve, noha úttörő jellegéből következően is sok vitatkozásra ad alkalmat, ennek a kutatómunkának egyik állomása. Tanulmányozása sok új szempontot ad a korszak művelődéstörténete iránt érdeklődők számára. GLATZ FERENC DIE MATRIKEL DER UNIVERSITÄT BASEL (Im Auftrage der Universität Basel herausgegeben von Hans Georg Wackernagel, unter Mitarbeit von Marc Sicher und Hans Sutter. Bd. I: 1460 — 1529. Basel 1951. 466 1.; Bd. II: 1532/33-1600/01. Basel 1956. 634 1.) A BÁZELI EGYETEM ANYAKÖNYVEI Az 1460-ban alapított bázeli egyetem kezdettől fogva a jelentősebbek közé tartozott. A francia és német nyelvterület érintkezésénél fekvő gazdag és mozgékony kereskedőváros kulturális jelentősége csak növekedett, amikor a XVI. század elején a protestánssá lett polgárság a svájci konföderációhoz csatlakozott: Svájc, Franciaország, a Német Birodalom, Ausztria és a keleti országok protestáns, elsősorban kálvinista vallású diákjai szívesen keresték fel egyetemét. Az egyetemnek alapításától kezdve négy fakultása volt: a theológiai, a jogi, az orvosi és a művészeti. Legnépesebb a theológia, majd az 1600-as évektől kezdve fokozatosan az orvosi volt. A beiratkozó diákság száma a kezdeti 20 —30-ról az 1600-as évekre évi 80—120-ra emelkedett. Az egyetemi anyakönyvek eddig megjelent két kötete az 1600-as téli szemeszter végéig halad. A kiadók az eredeti matrikulák bejegyzési sorrendjében és helyesírásában, a rektorságok tagolásában közlik a subscribálók adatait (név és származási hely, továbbá a beiratkozásnál fizetett összeg), s minden név után apró betűs jegyzetben utalnak az illető személy másutt található főbb életrajzi adataira, főleg egyetemi vonatkozásban. (Ezáltal bizonyos fokig szinte az olvasó szeme előtt áll a diákok egyetemek közti vándor-, iása.) Mindkét kötet végén kitűnő és részletes személy- és helynévmutató könnyíti meg a tájékozódást. Bennünket természetszerűleg jelen esetben is a magyarországi diákok érdekelnek elsősorban. Bár a hazai protestánsok főleg a XVIJI. század első felében mentek szívesen és nagyobb számban Bázelbe, korszakunkban is találunk magyar diákokat a theológusok és az orvosok közt. Ezek névsorát már korábban is közreadták, a mostani két kötet alapján azonban ellenőrizhetjük és javíthatjuk, részben pedig kiegészíthetjük az eddigi adatokat. A bázeli egyetemen tanuló magyar diákok névsorát először Révész Imre tette közzé, 1861-ben. (A báseli egyetemben tanult magyarok névsora. Magyar Történelmi Tár, IX. 239 — 242. 1.) Ez a névsor rendkívül hiányos, 1601 előttről nem is ismer magyarországi diákot. Már sokkal jobb a Verzár Frigyes által 1931-ben közreadott lista (A bázeli egyetemen tanult magyarok névsora. Debreceni Szemle, 1931. 315 — 323. 1.), bár ennek meg az a hibája, hogy rossz olvasás vagy helytelen értelmezés alapján egy sor nem magyarországi tanulót is besorol. így lett magyarrá a troppaui, magát sziléziainak valló Mathias Hungarus, pusztáp vezetékneve alapján (1581/82), vagy a „Cseh testvérek" történetéből ismert Venceslaus Mitmanck, aki a morvaországi Uhersky-Bródon született (1533/34), és Magister Johannes Stechmannus Budaeus, nyilván azért, mert a közlő a hesseni Büdingert összetévesztette Budával (1581/82). Joannes Franciscus (1554) és a messinai Anthonius Angelus (1559) úgy kerültek be a magyarok közé, hogy a nevük mellé írt Siculus szót, szicíliai helyett székelynek gondolta Verzár. De zavaró olvasási hibákat találunk a vitathatatlanul magyarországi neveknél is. Pl. azt, hogy Vartfeldensis, azaz bártfai, Verzár Vártföldön-nek olvassa, gradeczi Horváth-Stansith Gergely nála Georgius Horvát de Grandecz, Spillenburgius Spillenbergerré, Henischus György ismert neve pedig Henischius-szá torzul. Mindezek a hibák Wackernagel kiadványa alapján immár könnyen javíthatók. Ugyanakkor az egyetemen járt magyarorszá-14*