Századok – 1966

Történeti irodalom - Die Matrikel der Universität Basel (Ism. Benda Kálmán) 211

I TÖRTÉNETI IRODALOM 211 eégi helyzetképet akarunk rajzolni, úgy érezzük, ez objektívebb. Ennek a képnek objek­tivitására pedig azért is fokozottan szükségünk van ma, mivel a régi ideológiai örökségek gyakran most is hatnak és ezek forrásának, történetének valós feltárása az ellenük foly­tatott harcban elsődleges szereppel bír. Ezek a kérdések kutatásra várnak. Szilágyi János könyve, noha úttörő jellegéből következően is sok vitatkozásra ad alkalmat, ennek a kutatómunkának egyik állomása. Tanulmányozása sok új szempontot ad a korszak művelődéstörténete iránt érdeklődők számára. GLATZ FERENC DIE MATRIKEL DER UNIVERSITÄT BASEL (Im Auftrage der Universität Basel herausgegeben von Hans Georg Wackernagel, unter Mit­arbeit von Marc Sicher und Hans Sutter. Bd. I: 1460 — 1529. Basel 1951. 466 1.; Bd. II: 1532/33-1600/01. Basel 1956. 634 1.) A BÁZELI EGYETEM ANYAKÖNYVEI Az 1460-ban alapított bázeli egyetem kezdettől fogva a jelentősebbek közé tar­tozott. A francia és német nyelvterület érintkezésénél fekvő gazdag és mozgékony kereskedőváros kulturális jelentősége csak növekedett, amikor a XVI. század elején a protestánssá lett polgárság a svájci konföderációhoz csatlakozott: Svájc, Franciaország, a Német Birodalom, Ausztria és a keleti országok protestáns, elsősorban kálvinista val­lású diákjai szívesen keresték fel egyetemét. Az egyetemnek alapításától kezdve négy fakultása volt: a theológiai, a jogi, az orvosi és a művészeti. Legnépesebb a theológia, majd az 1600-as évektől kezdve fokozatosan az orvosi volt. A beiratkozó diákság száma a kezdeti 20 —30-ról az 1600-as évekre évi 80—120-ra emelkedett. Az egyetemi anyakönyvek eddig megjelent két kötete az 1600-as téli szemeszter végéig halad. A kiadók az eredeti matrikulák bejegyzési sorrendjében és helyesírásában, a rektorságok tagolásában közlik a subscribálók adatait (név és származási hely, továbbá a beiratkozásnál fizetett összeg), s minden név után apró betűs jegyzetben utalnak az illető személy másutt található főbb életrajzi adataira, főleg egyetemi vonatkozásban. (Ezáltal bizonyos fokig szinte az olvasó szeme előtt áll a diákok egyetemek közti vándor-, iása.) Mindkét kötet végén kitűnő és részletes személy- és helynévmutató könnyíti meg a tájékozódást. Bennünket természetszerűleg jelen esetben is a magyarországi diákok érdekelnek elsősorban. Bár a hazai protestánsok főleg a XVIJI. század első felében mentek szívesen és nagyobb számban Bázelbe, korszakunkban is találunk magyar diákokat a theológu­sok és az orvosok közt. Ezek névsorát már korábban is közreadták, a mostani két kötet alapján azonban ellenőrizhetjük és javíthatjuk, részben pedig kiegészíthetjük az eddigi adatokat. A bázeli egyetemen tanuló magyar diákok névsorát először Révész Imre tette közzé, 1861-ben. (A báseli egyetemben tanult magyarok névsora. Magyar Történelmi Tár, IX. 239 — 242. 1.) Ez a névsor rendkívül hiányos, 1601 előttről nem is ismer magyar­országi diákot. Már sokkal jobb a Verzár Frigyes által 1931-ben közreadott lista (A bázeli egyetemen tanult magyarok névsora. Debreceni Szemle, 1931. 315 — 323. 1.), bár ennek meg az a hibája, hogy rossz olvasás vagy helytelen értelmezés alapján egy sor nem magyarországi tanulót is besorol. így lett magyarrá a troppaui, magát sziléziainak valló Mathias Hungarus, pusztáp vezetékneve alapján (1581/82), vagy a „Cseh testvé­rek" történetéből ismert Venceslaus Mitmanck, aki a morvaországi Uhersky-Bródon született (1533/34), és Magister Johannes Stechmannus Budaeus, nyilván azért, mert a közlő a hesseni Büdingert összetévesztette Budával (1581/82). Joannes Franciscus (1554) és a messinai Anthonius Angelus (1559) úgy kerültek be a magyarok közé, hogy a nevük mellé írt Siculus szót, szicíliai helyett székelynek gondolta Verzár. De zavaró olvasási hibákat találunk a vitathatatlanul magyarországi neveknél is. Pl. azt, hogy Vartfeldensis, azaz bártfai, Verzár Vártföldön-nek olvassa, gradeczi Horváth-Stansith Gergely nála Georgius Horvát de Grandecz, Spillenburgius Spillenbergerré, Henischus György ismert neve pedig Henischius-szá torzul. Mindezek a hibák Wackernagel kiad­ványa alapján immár könnyen javíthatók. Ugyanakkor az egyetemen járt magyarorszá-14*

Next

/
Oldalképek
Tartalom