Századok – 1966
Történeti irodalom - Razin; Je. A.: A hadművészet története II. kötet (Ism. Tóth Gyula) 192
192 TÖRTÉNETI IRODALOM kulturális élet fejlődését a társadalom gazdasági ós politikai élete szabja meg. A könyv érdeme még, hogy az egyes művek, emlékek leírása, ismertetése közérthető. Csak néha téveszti szem elől népszerűsítő jellegét ós bocsátkozik műtörténészi fejtegetésekbe. Szintén a közérthetőség, de a szemléletesség szempontjából is ki kell emelni a jelentős, jól megválogatott képanyagot. Összegezve mindent, megállapítható, hogy jellegének és szándékának megfelelően a munka igen hasznos és nagy népszerűségnek örvendhet. Jó lenne, ha az érdeklődő magyar közönség is megismerhetné. MENYHÁRT LAJOS JE. A. RAZIN: A HADMŰVÉSZET TÖRTÉNETE II. KÖTET A háború feudális korszakának története (Budapest, Zrínyi Kiadó. 1961) A hadművészet történetének II. kötete mindenekelőtt Razin professzor újólag kifejtett, és az egész hadtörténelemre érvényesnek tekintett elméleti tézisei miatt érdemel figyelmet. A szerző nem csökkenő vitakedvvel válaszol a művet első kiadása (1940) és az átdolgozás (1957) után ért bírálatokra, és csekély módosítástól eltekintve jórészt fenntartja korábbi álláspontját. A mű előszava (5 — 7. 1.), terjedelmes bevezetése (11 — 30. 1.) és befejezése (571—574. 1.) frissen, energikusan polemizál a bírálókkal, és éppen az újszerűség, a dogmáktól mentes tudományos vizsgálódás lehetősége érdekében mutat kevés hajlandóságot más nézetek elfogadására. Meggyőződéssel hangsúlyozza, hogy helyesen tért el a szovjet katonai elmélet több meghatározott elvi tótelétől, mert ha „meghatározott tételekből indulunk ki, a hadtudományt végeredményben a hadművészet örök és megváltozhatatlan elveinek összességévé változtatjuk" (5. 1.). Az elméletileg alapvető tételek fenntartása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy Razin elzárkózott volna vizsgálatai tényanyagának kibővítésétől. Amíg például az 1940-es kiadásban „a VH. századtól a XVI. századig terjedő ezeréves történelmi időszakot mindössze egy rövid fejezetben" tárgyalta (6.1.), most egy egész kötetet szentel az említett periódusnak. E második kötet tartalmát Razin így foglalja össze: „Az első részben a háború feudális vagy céh korszaka első időszakának (VII—XII. század), a második részben pedig ugyanezen korszak második időszakának (XIV—XVI. század) hadművészetét vizsgálom" (6 — 7. 1.). Mái' az első kötetről írt recenziónkban említettük (Századok, 1962. 306 — 309. 1.) Razin hadművészeti periodizációjának következetlenségeit, ami a háborúk önálló, az alapvető társadalmi-gazdasági formációk kereteit átlépő sajátos törvényszerűségeinek kereséséből ered. E periodizálás gyengesége ebben a kötetben még nyilvánvalóbbá válik. Már a címválasztás is ellenvetésre késztető: „a háború feudális korszaka" megfogalmazásban a jelenség a lényeget helyettesíti, hiszen nyilvánvaló: a feudális korszak háborúiról van szó, a háborúk a feudalizmus gazdasági-társadalmi alapján robbantak ki, és nem megfordítva. De a szerző még fontosabbnak tartja a feudalizmuson belüli új időrendet. „Egyes szovjet történészek korai középkorról, a feudalizmus kialakulásának időszakáról, továbbá a feudalizmus fejlődésének korszakáról és késői középkorról, a feudalizmus bomlásának időszakáról beszélnek" (13. 1.). Véleménye szerint: „Az ilyen felosztással, amely szerint két esetben középkorról, egy esetben pedig feudalizmusról van szó, nem lehet egyetérteni. Az ilyen felosztásnak nincs egységes alapja" (uo.). „A »korai«, »késői«, »fejlődő« kategóriák nehezen határolhatók el" (uo.). „A korszakokra osztásnak a lényeg fejlődését, nem pedig a lét időrendi sorrendben rögzített külső formáit kell visszatükröznie" (uo.). Es végül, mint legfontosabb érvet, hozzáteszi: „A társadalmi-gazdasági alakulatok alapvető fokozatait, vagy fejlődési szakaszait az osztályharc tartalma határozza meg" (uo.). Az eddigi periodizálás helyett a következő felosztást követi: „A második kötetben a fegyveres szervezetnek és a hadművészetnek a rabszolgatartó rendszerből a feudalizmusba való átmenete időszakában, a feudális anarchia idején és a feudális-abszolutista rendszer kialakulása időszakában bekövetkezett fejlődését tárgyalom" (16. 1.). Az elemzés során a feudális korszak első időszakának tekinti az átmeneti ós a feudális anarchia idejét, második időszaknak a feudális-abszolutista rendszer korát, ós ezzel már meg is alapozza fő tótelét, mely szerint a XVII. században végbement társadalmi, haditechnikai, hadászati változások következtében „ettől az időtől kezdve beszélünk a háború manufakturális korszakának hadművészetéről" (16. 1.). Véleményünk szerint helytelen az alapvető társadalmi formációk kereteit átlépő, és csak az illető társadalmi-gazdasági
