Századok – 1966

Történeti irodalom - L. Nagy Zsuzsa: Forradalom és ellenforradalom a Dunántúlon 1919. (Ism. Degré Alajos) 185

( TÖRTÉNETI IRODALOM 185 állapítja meg Siklós, kettősség jellemzi a marxista irodalmat: ragaszkodás a korábbi hibás tételekhez és az új helyzetnek megfelelő helyes következtetések levonása. A Kommunista Internacionálé VI. Kongresszusát követő időben a kommunista munkák egy része szakít bizonyos doktriner utópista nézetekkel, nagyobb részben azonban továbbra is domináns helyet kapnak a szubjektív tényezők (pl. a bukás okainak megítélése), s nem kerül le napirendről az agrárpolitika baloldali bírálata sem. A népfront. politika meghirdetése tette lehetővé, hogy a korábbi merev elutasítással szemben a 30-as évek második felében összekapcsolják a Tanácsköztársasággal a demokratikus hagyományokat. Ez szükségszerűen új problémák előtérbekerülését vonta maga után (a proletárdiktatúra ós a megoldatlan polgári demokratikus feladatok, a szociáldemokrata párt árnyaltabb értékelése, a Tanácsköztársaság létrejöttének széles nemzeti alapja stb.). Új megvilágítást kapott néhány, korábban is tárgyalt kérdés, mint az egyesülés. A személyi kultusz időszakában azonban megakadt a Tanácsköztársaság történetének tudományos vizsgálata. Igen érdekes és tanulságos az az elemzés, amelyet a könyv a két forradalom felszabadulás utáni értékeléséről ad. Felhívja a figyelmet nemcsak arra, hogy — ma már szinte hihetetlen módon — hosszú éveken át kevés előrehaladás történt a forradalom történetének feltárásában, tényleges kutatásában; kimutatja, mit vett át történetírásunk a korábbi megállapításokból, mit mellőzött, részletesen szól a személyi kultusz okozta torzulásokról, majd az 1953-tól bekövetkezett kedvező fordulatról. Siklós egyértelműen kimutatja, hogy csupán a dogmatizmus és szubjektivizmus leküzdése tette lehetővé a két forradalom történetének hiteles megközelítését, amely azonban még ma sem jutott el a két forradalom történetének tudományos szintéziséig. E kötet rendkívüli szolgálatot tesz a kutatóknak, a korszak iránt érdeklődőknek. Kézbe adja lényegében véve mindazt, amit a korszakról olvasni lehet, olyan útmutatóval, amely a források és irodalom értékelését nagyban elősegíti. Legkidolgozottabb, és a historiográfián messze túlmenő része a kommunista munkákat tárgyaló fejezet. Ez olyan elemző munkát is elvégzett, amely már nem e kötet feladata. Úttörő vállalkozás volt az is, hogy elsőnek értékelte ily részletesen és alaposan a felszabadulást követő irodalom alakulását a két forradalom megítélésében; éppen azon a területen, ahol nemcsak a történetírás hibái, de a bekövetkezett fordulat kedvező eredményei is legélénkebben mutatkoztak meg. L. NAGY ZSUZSA L. NAGY ZSUZSA: FORRADALOM ÉS ELLENFORRADALOM A DUNÁNTÚLON 1919 (A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete. Budapest, Kossuth könyvkiadó. 1961. 202 1.) A könyv érdekes kísérlet az 1919. évi Magyar Tanácsköztársaság történetének összefoglaló ismertetésére egy nagy tájegységben, helyesebben országrészben. Ezzel kapcsolatban az első felmerülő kérdés az, indokolt-e egy nagy forradalomnak szintézisét egy országrészre vonatkozóan megkísérelni. A bevezetés a kísérletet azzal indokolja, hogy a Dunántúlon hadműveletek nem voltak, idegen fegyveres csapatok csak déli széleire vonultak be, tehát ez az országrész arra volt hivatva, hogy az északi és keleti területen folytatott ólet-halálharcban az egész ország utánpótlási bázisául szolgáljon. Azt vizsgálja tehát, hogy ennek a feladatának a Dunántúl mennyiben felelt meg. Ez igen érdekes probléma. Mögötte az a kérdés is meghúzódik, nem járult-e hozzá a Tanácsköztársaság leveréséhez az is, hogy a Dunántúl nem tudta gazdasági utánpótlási feladatait teljesíteni. Ennek a kérdésnek érdemes külön kötetet szentelni akkor is, ha a szerző a problémát nem fogalmazza meg ilyen élesen. Az alapos vizsgálat céljából időrendben végigtekinti a Tanácsköztársaság közvetlen előzményeit, egész történetét, de még a leverését követő néhány hetet is. A bevezető fejezetekben tulajdonképpen csak az országos problémákat, a Tanácsköztársaság kormányának intézkedéseit ismerteti az új szervezet felépítéséről, a szocialista tulajdon létesítéséről, a földbirtokpolitikáról, a fegyveres erő megszervezéséről, a szocialista kultúra felépítésének első lépéseiről stb., és ezek végrehajtására dunántúli példákat hoz fel. Nem kísérli meg adatainak más országrészek adataival való összevetését, de a tények olyan tömegére hivatkozik, hogy azok alapján nyugodtan állapíthatja meg, a Forradalmi Kormányzótanács intézkedéseit a Dunántúlon végrehajtották, az első időkben ellen-