Századok – 1966

Történeti irodalom - L. Nagy Zsuzsa: Forradalom és ellenforradalom a Dunántúlon 1919. (Ism. Degré Alajos) 185

( TÖRTÉNETI IRODALOM 186 állási kísérlet nem volt, a munkásság és a parasztság általában örömmel fogadta a Tanácsköztársaság megalakítását, az értelmiség egy része (pl. a tanítóság jelentékeny része) lelkesen csatlakozott hozzá, a többiek pedig igyekeztek alkalmazkodni az új helyzethez. Forrásul főleg a helyi sajtó anyagát használja, amit kitűnően ismer, és a legnagyobb pontossággal feldolgoz, továbbá a Párttörténeti Intézet archívumát. A helyi szervek irataiból annyit, ami kutatása idejében a l'árttörténeti Intézetben volt. Ebből következik némely helyen idézési módjának pontatlansága. Pl. az általa említeti iratot ilyen utalás alapján: „Zalaegerszegi Állami Levéltár, községi iratok" (liü, 72. I.) a helybeli iratokat jól ismerő levéltáros sem találja meg. Az egykorú sajt.ónak némely helyen túlzott jelentőséget tulajdonít. Pl. abból, hogy a sajtó azt írta, az üzemekben a termelés javult (38. 1.), vagy, hogy az ifjúság lelkesen jelentkezett a Vörös Hadseregbe (105.1.), még nem feltétlenül következik, hogy valóban ez volt a helyzet. Ismeretes, hogy a napilapok — különösen a nem könnyen ellenőrizhető hangulatfestésben — nem mindig ragaszkodtak a valósághoz. A sajtóadatokat talán alá lehetett volna támasztani néhány visszaemlékezéssel, pl. Gábor Ernőével (Tanácsköztársaság Zala megyében. Zalaegerszeg 19B1. 170 —171. 1.). A Tanácsköztársaság negyven éves jubileuma alkalmából a helyi szervek által kiadott emlékköteteket azonban nem használja fel. Alkalmasint azért nem, mert ezek a népszerűsítő munkák hiányosan hivatkoznak forrásaikra, és tudományos megalapozottságukban nem bízik eléggé. Lenin ós Varga Jenő nyomán nagy hibának tartja a földosztás elmaradását (22, 39. 1.). Legyen szabad ezzel kapcsolatban felhoznom azt, hogy Zala megyében, noha igen sok nagybirtok volt, eddig semmiféle nyomát nem találtam a földosztás elmaradása miatti zúgolódásnak, arra viszont akadt adat, hogy nagybirtok cselédei már a Tanácsköztársaság megalakulása előtt a földbirtokon termelőszövetkezetet létesítettek (Zala c. napilap, 1919. márc. 20.). Megemlítem azt is, hogy a Forradalmi Kormányzótanács egy gyorsan végrehajtott földosztással saját nehézségeit növelte volna, mert a főváros és a Vörös Hadsereg ellátásáról sürgősen kellett gondoskodnia, az újonnan földhöz jut tátották termelésének megszervezéséhez, de különösen az eredményes begyűjtés végrehaji ásához pedig több idő kellett volna. Valójában is úgy történt, hogy a Kormányzói an ács által elrendelt vágóállatszállítást a nagybirtokokon szervezett termelőszövetkezetek maradéktalanul végrehajtották (pl. ZÁL. Kapornaki apátság házi levéltára 37. csomó. Kommunizmus), a birtokos parasztoktól való begyűjtés ellenben, mint erre L. Nagy Zsuzsa is igen sok adatot idéz, tömérdek nehézséggel járt. A könyv tudományos jelentőségét növeli a parasztság és munkásság gazdasági helyzetének, ezzel kapcsolatban problémáinak, hangtdatának, egymáshoz való viszonyának gondosan feltárt adatokra támaszkodó, mélyreható elemzése, a különböző ellenforradalmi megmozdulások, majd fegyveres fellépések pontos feltárása. Ezzel a könyv sokszor sablonos méltatásoknál szebben és teljesebben tálja fel a Tanácsköztársaság hősi küzdelmeit, mert világossá teszi, milyen súlyos problémákkal kellett a Tanácsköztársaságnak megbirkóznia, de úrrá tudott válni felettük: júliusban már fegyveres ellenforradalmi kísérlet nem is történt, a Tanácsköztársaságot külső erőszak és árulás döntötte тел. Az ellenforradalmi megmozdulásokhoz hozzátehetjük még az alsólendvai kísérletet (Narty Károly: Az alsólendvai ellenforradalom. Zalaegerszeg. Zrínyi ny. é. п.), és azt, hogy Nagybakonakról fegyveres kézzel kényszerítették menekülésre a nagykanizsai direktórium kiküldöttjeit (Zala, 1919. okt. 17, 18.). Megdöbbentőek az adatok, amelyek a birtokos parasztság ellenállásáról, az élelmiszerbeszolgáltalás megtagadásáról, sőt helyenként a termés felgyújtásáról adnak számot (11 7 —121, 175. 1.). Ezeket még kiegészíthet jük ilyen tényekkel: Kisrada, Vindornyalak, Zalaszántó megtagadta a termés összeírását (ZÁL. Zalaszán tói körjegyzőség 712/1919, 829/1919), Zalaapáti és Hosszúfalu központi kiküldöttet kért vágóállatok begyűjtésére, mert ők nem tudják végrehajtani, Nemessándorháza egész tanácsa tüntetőleg lemondott, mert az állat beszolgáltatás őket,annyira ellenszenvessé tenné a faluban, hogy azt úgy sem tudnák tovább vezetni (rAÁL. Pacsai főszolgabíró 1919. évi 1701, 1928, 1899. sz.), a pacsai járási tanácselnök úary foglalt állást: „élelmiszert előre nem adunk" (hanem csak azonnali cserébe) (uo. 1822. sz.), Pacsa és Pacsatüttös megtagadta a gabonaátVevő bizottsác megalakítását, mert nincs biztosítva, hogy a gabonáért megfelelő értékű iparcikket kapnak (ZÁL. Képviselőtestületi jegyzőkönyv 1919. július 6.). E néhány utalás megerősíti a szerző által rajzolt általános képet és következtetéseinek helyességét. Talán még tovább is mehetnénk a szerző következtetéseinél, és a birtokos parasztság ellenállását nem a földkérdés rendezési módjára vezetnénk vissza (107. 1.), hanem az élelmiszerbeszolgáltatásra, mert nem bíztak abban, hogy iparcikk-szükségletükről a Tanácsköztársaság szervei gondoskodnak, és így a beszolgáltatásban munkájuk eredményétől való megfosztásukat látták. Természetesen ebben szerepe lehetett a suttogó propagandának is,