Századok – 1966

Történeti irodalom - Engels ld. Marx. - Galántai József: Magyarország az első világháborúban. 1914–1918 (Ism. Gonda Imre) 180

( TÖRTÉNETI IRODALOM 180 tagadó önéletírók működését a korszerű főúri és nemesi törekvések irodalmának fejezetében tárgyalják. A kötet hatalmas irodalmi anyagot ölel fel. A teljességre való törekvés megnehezítette az arányok kialakítását. Az irodalmi termésnek egyre nagyobb bősége egyre surftet -tebb tárgyalásra kényszerítette a szerzőket. A kötet elejének hosszú elbeszélő részeit fokozatosan váltják fel a kötet végének már szinte csak címeket felsoroló oldalai. Ennek következtében olyan aránytalanságok állnak elő, hogy míg Miskolczi Csulyak István tevékenységének minden részletével megismerkedünk, Tordai Sámuelt meg sem említik a szerzők. Az irodalom teljességéből talán csak a nemesi napló és emlékirat népszerű irodalomba sorolható ellenpárjának, a városi, mezővárosi krónikáknak az említését hiányolhatjuk. Tárgyi anyagában a kötet magában foglalja az eddigi irodalomtörténeti kutatások valamennyi lényeges eredményét. Tiszteletet keltően bontakozik ki az olvasó előtt az irodalomtörténészek felszabadulás óta végzett munkája. Óriási kiadói tevékenységük mellett a részkutatások és monográfiák impozáns tömegét foglalják össze a fejezetek végén levő bibliográfiai tájékoztatók. A részkutatások a korszak szinte valamennyi problémáját érintik, ezekre a már eddig is ismert eredményekre épül a kötet szerzőinek a korszak irodalmi jelenségeiről alkotott új koncepciója. Ott azonban, ahol az előmunkálatok hiánj oznalc, a kötet, tárgyi anyaga nem megy tovább. így csak címekkel jellemzik a XV! f. század 70-es éveinek irodalmi szempontból is sokszor érdekes hitvitázó műveit, pedig ezeknek az elemzése a protestáns értelmiség működéséről alkotott képüket is módosíthatta volna. Nem kerül bemutatásra ennek az értelmiségnek jellegzetes típusát képviselő Czeglédi István sem. Nem írnak részletesebben a század végének exuláns irodalmáról, bár kérdéses, hogy ennek lenne-e helye ilven jellegű összefoglalásban. Szinte csak az 1690 — 1740-es periódus tárgyalásánál kerül sor a kétnyelvű, elsősorban a felső-magyarországi értelmiség működésérek ábrázolására, holott — például — a Serpiliusok, Tranoscius György vagy Eronius tevékenysége is lényegesen hozzájárult a magyarországi kultúra alakulásához. Drabik Miklóst, akinek Comenius által kiadott látomásai olyan nagy hatást gyakoroltak kortársaira és — ami talán fontosabb — olyan híven tükrözik a kortársak, elsősorban a társadalom alsóbb rétegeinek gondolkozását, nem is említik. Ez az ismertetés, ahogyan már említettük, nem törekedett, de nem is törekedhetett a tárgyalt munka valamennyi eredményének és problémájának a bemutatására. A kötet gazdag anyaga annyi új kérdést vet fel, hogy ezekkel a történészeknek még sokat, kell foglalkozniuk. Mindenesetre új alapját jelentheti az irodalomtörténészek és történészek remélhetőleg megélénkülő együttmunkálkodásának. PÉTER KATALIN GALÁNTAI JÓZSEF: MAGYARORSZÁG AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN. 1914—1918 (Budapest. Gondolat Kiadó. 1964. 380 I.) Magyarország első világháború alatti szerepének, bel- és külpolitikai helyzetének részletes ábrázoláséra a felszabadulás óta — marxista igényű feldolgozásban — most került először sor. Nem meglepő, hogy közel húsz esztendeig tartott, amíg fiatal történész-nemzedékünk ilyen bonyolult feladatra vállalkozhatott, mert a belpolitika és diplomácia történetének összefüggése, az egymásba fonódó események ábrázolása igen gyakorlott és tapasztalt szerzőt igényel. Galántai könyve általában meg is felel ezeknek az igényeknek, s ha külpolitikai és diplomáciai téren nem is oldja meg maradéktalanul a problémákat, a háború alatti magyar belpolitikát igen szemléltetően tárja az olvasó elé. Mindenesetre igen dicsérendő, hogy Galántai népszerűsítő szinten is igyekezett megbirkózni a feladattal. Ezúttal nem vállalkozunk arra, hogy Galántai József könyvét az első világháborúról tartalmi szempontból ismertessük, csupán néhány vitaproblémát kívánunk felvetni. Az első ilyen igen sokat vitatott kérdés Tisza háborús felelőssége. Természetesen itt sem kívánjuk az e kérdésre vonatkozó könyvtárnyi irodalmat felidézni. Ezért csakis Galántai okfejtéséből indulunk ki Tisza szerepének megítélésénél. Szerző szerint ui. Tisza álláspontját a háborúval kapcsolatban Románia magatartása döntötte el, pontosabban az, hogy diplomáciai és várható sikeres katonai akciók eredményeképpen Romániának a háborútól való „távolmarudását biztosítottnak látta" (99. 1.).