Századok – 1966
Történeti irodalom - A magyar irodalom története II. (Ism. Péter Katalin) 172
( TÖRTÉNETI IRODALOM 172 telőnek azt a vágyát, hogy mindent elmondjon, amit tud. A jogtörténeti fogalmak tisztázatlansága az okleveles részben is megmutatkozik (a patvarkodásnál, a személynőknél, a haszonbérlettel összecserélt elzálogosításnál, 202, 275, 340. 1.), de alapjában véve a jegyzetek jók, zömükben segítik az olvasót. A nyomda néhány bosszantó tördelési hibával (150, 231 — 232.1.) vétett a kiadvány nívója ellen. Ez a valóban hasznos, hézagpótló kötet a kiadó részéről is több gondot érdemelt volna.* Bónis György A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE II. A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig. Szerkesztette Klaniczay Tibor. Írták: Bán Imre, Hopp Lajos, Klaniczay Tibor, Pirnát Antal, Stoll Béla, Tarnay Andor, Varga Imre. (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1964. 648 1.) Irodalomtörténet és történetírás sajátos egymásrautaltsága miatt a történésznek mindig izgalmas olvasmánya az irodalomtörténet. Most, hogy néhány éve sokszor heves viták folynak történelmünk lényeges problémáiról és eddigi történetírásunk megállapításairól, különös érdeklődéssel vártuk az úi összefoglaló magyar irodalomtörténetet. Míg ugyanis a történészek vitái nagy nyilvánosság előtt folynak, keveset lehetett megtudni az irodalomtörténészek eszmecseréiről ós az ezekből kibontakozó új eredményekről. Az új magyar irodalomtörténet első része, a régi magyar irodalmat tárgyaló két kötet várakozásunkat teljes mértékben igazolta: az irodalomtörténészek ezekben irodalmunk fejlődéséről, társadalmi-ideológiai-műveltségi rétegződéséről egészében új képet festenek. Az irodalomtörténet első két kötete szerves egysége^ alkot. A szerzők felfogása szerint azonban irodalmunk történetének 1600 és 1772 közötti szakasza művelődéstörténetünk önálló, az előtte járótól és az utána következőtől határozottan elkülönülő korát jelzi. Ez jogosít fel minket arra, hogy címek a kornak az irodalomtörténetét külön vizsgáljuk, a második kötetet a szerves egységből kiragadva ismertessük. Ismertetésünk elsősorban ennek a kötetnek az anyagával foglalkozik; csak ott nyúlunk vissza az előzőhöz, ahol az egyes eredmények genezisének bemutatásához erre feltétlenül szükség van. Természetesen nem vállalkozhatunk a teljes munka, részletes elemzésére; inkább csak azokat a részeket szeretnénk bemutatni, amelyek különösen újszerűek, vagy a történész érdeklődését különösen felkeltik1 . A szerzők szerint a magyarországi barokk kor egységét jelző társadalmi tényezők ,,a második jobbágyság rendszere, a rendi hatalom, s ennek a Habsburg-abszolutizmussal való szövetsége", ezeknek a tényezőknek a XVII. század elejétől a XVIII. század második feléig tartó változatlan érvényessége. Ezért az irodalmi anyag elhatárolásánál a rendiség ós a Habsburg-ház szövetségén belüli erőeltolódásokat kisérik figyelemmel, az uralkodó osztály kultúráját képviselő barokk irodalom periódusait1 — logikusan az uralkodó osztály helyzetének változása szerint határozzák meg. így az 1600-tól 1640-ig terjedő időszak az említett szövetségen belül a rendiség, közelebbről az arisztokrácia uralmának a virágkora, irodalmi szempontból a késő reneszánsz (manierista) irodalom szakasza, ugyanakkor a barokk kezdetei is erre az időre esnek. 1640-től 1690-ig a rendek és a Habsburg-ház. hatalmi vetélkedését látják jellemzőnek a szerzők. A vetélkedésben kimagasló szerepet játszik az arisztokrácia mellett önálló politikai erőként, megjelenő köznemesség. A rendiségen belüli eröváltozást tükrözi a nemesség önálló irodalmi irányának erre a korszakra eső kialakulása. Ugyanekkor ez az időszak a polgári jellegű szellemi mozgalmak virágkora. A barokk ekkor válik irodalmunkban általános jelenséggé. A szerzők ezt az időszakot a barokk hőskorának nevezik. 1690-től 1740-ig ,,a barokk rendiség válságának ós újraerősödésének irodalmát" tárgyalják. Ezt a korszakot szerintük a Habsburg-abszolutizmus túlsúlya jellemzi, ezen csak átmenetileg változtatott a- Rákóczi-szabadságharc. A művelődés és irodalom aulikus-klerikáhs színezetűvé válik. 1740 és 1770 között „mind az abszolutizmus, mind a magyar uralkodó osztály erőin belül érlelődnek a törekvések a másfél százada tartó kompromisszum felülvizsgálatára. A termelőerők lassú fejlődése végül is napirendre tűzi a változás szükségességét mind * Bónis György megjegyzéseit a Szöveggyűjteményhez azzal közöljük, hogy a pedagógiai célt szolgáló szöveggyűjteményekkel szemben támasztható ilyen típusú követelmények további megvitatást érdemelnek. 1 Jelen ismertetésünk kereteit túlságosan szétfeszítené, ha ez alkalommal az egész „barokk probléma" megvitatásába belebocsátkoznánk. Erre vitacikk formájában kívánunk a Századok hasábjain visszatérni.
