Századok – 1966

Történeti irodalom - Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához I. rész 1000-től 1526-ig (Ism. Bónis György) 166

( TÖRTÉNETI IRODALOM 171 lett volna szakaszokra tagolni (310 — 311. 1.). Mindezek a megjegyzések semmit sem vonnak le az okleveles rész szövegeinek értékéből. Visszatér azonban ebben a részben is az a hiba, amelyet a törvényeknél említettünk: az eredeti példányok elhanyagolása. A kiadatlan okleveleknél természetesen megadja a kötet a lelőhelyet is; csak a hodosi parasztok 1379 — 1380-i kérvénye mellől maradt le valahogyan (283 — 284. 1.). A kiadottaknál a szerkesztők azt az elvet követték, hogy csak a kiadást jelölik meg. Ha nem is értünk egyet vele, következetes alkalmazása sok hibát előzött volna meg. A kötet azonban nem egységes. Ha jól látjuk, a XIII. század utolsó és a XIV. század első tizedeiből vett szemelvények (199 — 204, 299 — 301. 1.), egyes Anjou-kori és Jagelló-kori darabok (342 — 345, 354 — 355. 1.) sajtó alá rendezői járnak a helyes úton: megadják az eredeti lelőhelyét és a kiadást is. Az 1279-i terjéni szabadságlevél példaszerű abban a tekintetben, hogy Wenzel kiadását az eredeti alapján korrigálja is (300. 1. 3. jegyzet); sajnos, példáját nem követte minden munkatárs. Másodkézből idéznek ugyanis eredetinek hitt lelőhelyeket. Olyan utalásokat, mint pl. „Pozsony város levéltárában" (353. 1.), Teleki József vagy Knauz Nándor még megengedhetett magának, de a mai szövegkiadó nem. Lássunk néhány példát erre az eljárásra: 1349. máj. 22-i oki. lelőhelye a kötetben: Zichy cs. lt. 211. B. 336. (208. 1.), helyesen Dl. 76930. 1358. aug. 10-i oki. a kötetben: OL Dl. Batthyány cs. It. Acta antique Alm. 2. lad. 5. No. 3. (209. 1.), helyesen Dl. 100075. 1374. vége, a váradi káptalan jogszabályainak XVTL fejezete, a kötet szerint,: „A Batthyány-Kódexben, a gyulafehérvári püspöki könyvtárban." Említ egy jászói példányt is, lelőhely nélkül (211. 1.). A gyulafehérvári példány Szenliványi Róbert:. Catalogue concinnus librorum mss. Bibliothecae Batthyányianae (4. ed. Szeged 1958\ szerint MS 648. p) jelzeten található. 1470 — 1471, a kisvárdai számadás a kötetben OL Zichy cs. lt.-a 3, —1192. (231.1.), helyesen Dl. 82978. 1343. ápr. 24-i oki. fordítása a kötetben Fejér C. D. IX/1. 109—111. 1. nyomán Hevenesy másolataiból származik (309. 1.). Az eredeti azonban megvan a Szombathelyi Áll. Levéltárban, Kőszeg város titkos levéltárában, 2. sz. Regesztáját ld. Horváth F.—Kiss M. közleményében, Vasi Szemle 3 (1963), 66. 1. 1347. máj. 6-i soproni oklevél a kötetben „Sopron város lt. O. L. Dl. 136." (309.1.). A szerkesztők nem vették észre, hogy Házi kiadása a soproni levéltár saját diplomatikai gyűjteményéből idéz ! Ezt a — nyilván elnézésből eredő — hibát a kötet megismétli az 1440. ápr. 26-i ós az 1449. jan. 13-i soproni okleveleknél (317 — 319.1.). 1468. márc. 27-i oki. közel egykorú rongált másolatát a kötet szépen leírja, de nem árulja el lelőhelyét (327. 1.); ez Dl. 81656. 1181, Hl. Béla nevezetes oklevele (Froa asszony) ismét csak „a Magyar Országos Levéltárban" van (332. 1.); nélkülözzük a Szentpétery-féle Regesta számát (130) és a jelzetet: Dl. 22. 1324. jún. 17, I. Károly székelyföldi iktató parancsa a kötet szerint: „A gyulafehérvári káptalan levéltárában: Centur. X. No. 6." (339. 1.). A káptalan hiteleshelyi levéltárát azonban még a múlt században egyesítették az OL gyűjteményével, s így a jelzet Dl. 30613. 1336. márc. 25., az erdélyi kamara bérbeadása, a kötetben „Esztergomi prímási lt. Lad. 3. Fase. 11. No. 125." (350. 1.). Az oklevél valóban ott van, de a jelzet kiegészítendő: „Archívum Saeculare, Acta radicalia, Lad. 3." stb. Ars Notaria 29. sz. formulája itt: „Bécsi állami könyvtár: Cod. MSS No. 601." Ez csak a mű egyik részének csonka jelzete volt Kovachich korában (hiányzik a Classis Theologicorum említése). A pontos lelőhely: Österreichische Nationalbibliothek kézirattár, jelzete Cod. 3452 és 4276. Az OL Filmtárában W 202. tekercs, idéztem Fii. Közi. 7 (1961), 232. 1. A kép teljességéhez tartozik a hiba fordítottja, amikor az egyik oklevél kiadója megadja a Dl. jelzetet (egy XVHI. századi egyszerű másolatét 1), holott az oklevelet — Bakócz Tamás 1517-i végintézkedését — már a múlt században háromszor kiadták. A hiba (275. 1.) nem menthető, mert az oklevél 1. jegyzete idézi Balogh Jolán : Az esztergomi Bakócz-kápolna (Bpest. 1955) c. munkáját, mely 5. tábláján bemutatja az oklevél facsimiléjét, 74. lapján pedig megadja az eredeti jelzetét és felsorolja kiadásait. Mindez egy olyan részben történik, melynek szövege jó, jegyzetelése pedig majdnem mintaszerű. Megfejt minden keltezést (egyetlen hiba csúszott be Áldozócsütörtöknél, 287. 1.), azonosít minden helynevet, amelynél ez lehetséges. Talán el lehetett volna kerülni az ismétléseket (így a terragium ill. census, a frisaticus, a pondus vagy a köböl fogalmánál), és a Mohácshoz közeleső okle\ eleknél korlátozni kellett volna a jegyze-