Századok – 1966

Vita - A párt szövetségi politikájának történeti fejlődése (1936–1962) (Tóth István–Vértes Róbert) 138

155 A PÁRT SZÖVETSÉGI POLITIKÁJÁNAK FEJLŐDÉSE és szociológiájának megírása után kerülhet sor. Hangsúlyozta, hogy ennek megtörténtéig sem lehet azonban a szövetségi politika kutatásáról lemondani, addig is értékes eredmények születhetnek, ahogy ezt a két napos ülésszak is bizonyította. A hozzászólásokban felmerült egyes észrevételekre utalva megjegyezte, hogy az általuk felvetett kérdések jelentős hányada 1904 — 65-ös tapasztalatokat tükröz, viszont ő referátumában az 1962-ig terjedő időszakot vizsgálta és helytelen lenne a legak­tuálisabb problémákat 1962 előttre vissza vetíteni. Felvetette viszont, hogy a sok kritikai megjegyzés között kevés szó esett a nemzet­közi összefüggésekről. Márpedig, véleménye szerint , a téma feldolgozásánál, véglegesítésé­nél a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben kell a szerzőknek a nemzetközi összefüggése­ket és azok hatását számításba venni. Utalt arra, hogy ,,a kis népeknél a nemzetközi összefüggéseknek mindig nagyobb jelentőségük van. A termelőerők fejlődése világszerte, az új világhelyzet a második világháború után és más fontos események jelentékenyen befolyásolják a politikát. Azok az új kapcsolatok, amelyek közben létrejönnek, szintén nem mentesek komoly ellentmondásoktól. Ezzel mindenképpen számolni kell az elemző munkában." így az utóbbi években nagy hatása van a nemzetközi munkásmozgalomban kialakult ellentéteknek, a KGST-n belül fellépő nehézségek ugyancsak kihatnak társadalmi életünk fejlődésére. A békés egymás mellett élés politikája, érvényesítésének hatása, mind gazdasági, mind pedig ideológiai szempontból szintén elemzést igényelnek, hiszen hatással vannak társadalmi osztályok és rétegek helyzetének alakulására, gondolkodásá­nak fejlődésére. Befejezésül megemlítette, hogy az észrevételek túlnyomó többségét a téma további feldolgozása során hasznosítani kell, kisebb részével ha nem is lehet egyetérteni, de minden­képpen megfontolást érdemelnek. A két napos tanácskozás Óvári Miklós zárszavával ért véget. Terminológiai kérdé­sekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „nemcsak osztályszövetségről volt szó az előadá­sokban, a hozzászólásokban, hanem szövetségi politikáról, nemcsak népfrontról, hanem népfrontpolitikáról, nemcsak koalícióról, hanem koalíciós politikáról is". Véleménye szerint „e fogalompárok első része — osztályszövetség, népfront, koalíció — egy objektív helyze­tet jellemez: megvalósult létező osztályszövetséget, népfrontot, koalíciót. A fogalompárok második része — szövetségi politika, népfrontpolitika, koalíciós politika, vagy a párt politikája — amely meghatározott szövetség létrehozására irányul, vagy amikor már ez a szövetség létrejött, a szövetség fenntartására, fejlesztésére irányuló politika." Ez utób­biakkal kapcsolatban szerinte a következő kérdések vizsgálatának van létjogosultsága: „Először, helyesen mérte-e fel a párt az erőviszonyokat ? Másodszor, a politikai célok­nak — például az antifasiszta harc, a földreform, a proletárdiktatúra — megfelelően válogatta-e meg a lehetséges szövetségeseket? Harmadszor, milyen eszközöket, milyen módszereket alkalmaz a szövetségesek megnyerésére és mozgósítására? A szövetségi poli­tika tehát a párt állandó és tudatos tevékenysége." Véleménye szerint is az osztályszövetség lényege a munkásosztály szövetsége más dolgozó rétegekkel, amely megnyilvánulhat pártok szövetségében is, de az osztályszövet­ség megvalósulhat pártok szövetsége nélkül is. A népfront viszont az osztályszövetség meghatározott tartalommal bíró egyik lehetséges formája, amit történelmi tapasztalatok is igazoltak. Egyetértve Ság vári Ágnessel a koalíciót a pártok szövetségén alapuló kormány­zati rendszerként fogta fel. A nemzeti egység fogalmát meghatározva kiemelte: ez azt tartalmazza, hogy a munkásosztály és annak pártja a nemzeti érdekek legkövetkezete­sebb hordozója, hogy a nemzeti érdekek egybeesnek a társadalmi haladással, a szocializ­mus nemzetközi ügyével, a nemzetközi munkásosztály ügyével, а Magyarországon lakó nemzetiségi dolgozók érdekeivel. Tehát „ez а nemzeti egység nem irányul sem а nemzet­köziség ellen, sem а hazánkban lakó nemzetiségek ellen, de igenis irányul a nép, a nemzet minden ellensége ellen. Ezért szerencsésebb megfogalmazásnak tartom — mondotta — a népi-nemzeti egvség fogalmának használatát". Összefoglalójának második részében többek között Zsilák András referátumának egyes megállapításával is polemizálva elemezte azt a kérdést, hogy a népi demokrati­kus forradalom előrehaladásával szűkül-e a forradalom osztálybázisa vagy sem. Véle­ménye szerint a forradalom osztálybázisának problematikáját nem oldhatjuk meg csupán a keresztmetszet vizsgálatával, mert a forradalom áramlatának nemcsak keiesztmetszete, hanem intenzitása is van. Hozzáfűzte, hogy a burzsoázia bizonyos rétegeinek leválása ellenére is „a forradalom energiái a forradalom előrehaladásával nőnek, mert a dolgozók nagyobb tömegei kapcsolódnák be a forradalomba az aktív elemek közé és nőnek a forradalom energiái azért is, mert nő a bekapcsolt dolgozók öntudata. Még ugyanaz a létszám is többet jelent, ahogy a forradalom előrehalad. Ebben az értelemben nem szűkül az osztálybázis".

Next

/
Oldalképek
Tartalom