Századok – 1966

Vita - A párt szövetségi politikájának történeti fejlődése (1936–1962) (Tóth István–Vértes Róbert) 138

A PÁRT SZÖVETSÉGI POLITIICÁJÍNAK FEJLŐDÉSE 149 A következőkben részletesen foglalkozott a párt szövetségi politikájában megkülönböztethető öt nagyobb periódus - 1936-1941 tavasza, 1941-1945 tavasza, 1945-1948 nyara, 1948 — 1962, ós az 1962-vel kezdődő új szakasz — jellegével. A felszólaló ezek után ismét Mód Aladárnak azzal az álláspontjával polemizált, amely a párt 1945 —1948 közötti politikáját nem tekinti alapvetően helyesnek — így természetesen a szövetségi politikát sem. — Eszerint a Rákosi-féle vezetés politikájával szemben kezdettől fogva lett volna egy más elképzelés, amelyet az itthoni vezetők, elsősorban Rajk László képviseltek. Szabó-Bálint szerint Mód Aladár eltúlozza a vezetés két része között a politikai kérdésekben tényleg meglevő különbségeket ós felnagyítja az 1948 előtt elkövetett hibákat. A felszólaló, álláspontjának bizonyítására, összehasonlította a KMP Külföldi Bizottsága által 1944 szeptember-októberben kidolgozott és 1944 novemberében „Magyarország demokratikus újjáépítésének ós felemelkedésének programja. Az MKP javaslata" címmel nyilvánosságra került és a későbbiekben a függetlenségi front által elfogadott dokumentumot, az itthon dolgozó illegális KB megbízásából éppen Rajk László és Kállai Gyula által október 2-ára elkészített „Mit kíván a magyar nép a háború befejezése után" című program dokumentum-tervezettel. Ez a dokumentum az események viharos gyorsaságú előrehaladása, az október 15-i nyilas-puccs, majd Rajk László letartóztatása miatt, és különösen a már említett szegedi program nyilvánosságra hozatala és elfogadása következtében nem került átdolgozásra, és így nem is válhatott ismertté. Szabó Bálint behatóan vizsgálta a dokumentumokban levő azonosságokat és különbségeket. Többek között azt a fontos következtetést vonta le, hogy az illegális KB program-tervezete fő célkitűzését és a konkrét követelések zömét tekintve is megegyezett azzal a programjavaslattal, amelyet a KÜB megbízásából a Szegeden megalakult KB hozott nyilvánosságra. Az azonosságok elemzése után megállapította, hogy a dokumentumok hasonlósága tövrényszerűen következett a napirenden levő forradalmi átalakulás osztálytartalmának megítéléséből. „Mindkét dokumentum alapvetően helyesen határozza meg a párt politikai irányvonalát, e dokumentumok rávilágítanak arra, hogy történelmietlen — bizonyos vonatkozásban a hazai vezetés lebecsülése is — az 1945 utáni politikát csupán a Rákosi-vezetés politikájaként felfogni és értékelni. Kétségtelen: Rákosi és csoportja nagy szerepet vállalt a párt 1945 utáni politikájának kialakításában is, de hiba volna, ha e szerepet eltúloznánk ós nem látnánk: e párt hazai vezetése is jelentősen hozzájárult annak formálásához." A megállapítható különbségek okát elsősorban abban jelölte meg, hogy az illegális KB tervezete nem a függetlenségi harc programja volt, hanem a Magyar Front háború utáni együttműködéséhez kívánt alapot teremteni. A két dokumentum keletkezésének konkrét történeti viszonyai, valamint egymástól bizonyos vonatkozásban eltérő rendeltetésük magyarázza a különbségeket. Ezen túlmenően szerepe volt annak is, hogy a párt vezetőségének két rósze nem teljesen egyformán ítélte meg a magyar ellenállási mozgalom erejét, a kommunista párt befolyását, a tömegekben végbement politikai fejlődést. A felszólaló befejezésül hangsúlyozta, hogy „bár a két program közötti különbségek fontosak, a párt felszabadulás utáni gyakorlati tevékenysége szempontjából figyelmet érdemelnek, a két dokumentumot összevetve, nem a különbségek dominálnak". Korom Mihály egj etemi docens hozzászólásában felvetette, hogy a referátumok két értelmezésben tárgyalják a szövetségi politikát. „Elsősorban, mint a párt szövetségi politikáját, tehát a pártnak a szövetségi politika megvalósításáért kifejtett általános, objektív folyamatnak megfelelő taktikai, gyakorlati, napi tevékenységet." A másik, tágabb értelmezéssel Zsilák András és Ságvári Ágnes referátuma „a szövetségi politikának olyan értelmezésére enged következtetni, amely a párt által kidolgozott, a munkásosztály szövetségi politikáját érzékelteti". A második esetben a szövetségi politika sokkal inkább a stratégia része, és ezért indokolt a társadalmi viszonyok vizsgálata, sőt emellett ki kell térni a szövetséges társak szubjektív álláspontjára is. A szubjektív tényezők nem kellő súllyal való kezelésére ő is felhívta a figyelmet, konkrétan Pintér István, Ságvári Agnes referátumával és Szabó Bálint hozzászólásával kapcsolatban. Véleménye szerint nem kaptunk kielégítő választ arra, hogy a szövetséges partnerek hol álltak, mit akartak, meddig tudtak elmenni, a jelszavak mikor váltak valóra és az együttműködés hogyan valósult meg. Ezzel kapcsolat ban érintette az 1938-1941 között a Márciusi Front, az SzDP, a szakszervezetek és paraszti szervezetek helyzetét. A továbbiakban vitába szállt Ságvári Ágnessel, aki véleménye szerint referátumában kissé lebecsülte a Magyar Front, a két munkáspárt együttműködésének 1944. október 10-i okmányát, illetve аш.ак hatását, és az 1945-re kialakult helyzetet túlzottan, csak a szocialista forradalom szerrpoi.t-. jából vizsgálta. Nézete szerint így kevésbé kapunk arra elfogadható választ, hegy —