Századok – 1966

Vita - A párt szövetségi politikájának történeti fejlődése (1936–1962) (Tóth István–Vértes Róbert) 138

148 A PÁRT SZÖVETSÉGI POLITIICÁJÍNAK FEJLŐDÉSE 148 folyamatot befejezettnek. Véleménye szerint a gazdaságpolitika folyamatainak befeje­zetlensége a szövetségi politikában is kell, hogy éreztesse hatását. Utalt például az agrár­politikára és megállapította, hogy az e téren bekövetkezett igen jelentős változások és eredmények ellenére is a mezőgazdaság megfelelő ütemű fejlesztésének feladatait még nem sikerült megoldani. Ezek a problémák pedig igen erősen befolyásolják a parasztság helyzetét, létét, gondolkodását, és ezt a tényt a szövetségi politika szempontjából sem lehet elhanyagolni. A szövetségi politikában ugyanilyen befolyásoló hatása van — a parasztságon kívüli más osztályok, rétegek körében is — az ösztönző rendszernek és az egész mechan izmus-kérdéskomplexumnak. A továbbiakban Zsilák András előadásához kapcsolódva hangsúlyozta a munkás­osztály és általában a dolgozó osztályok összetételével, szerkezetével, helyzetével kapcso­latos kérdések kutatásának szükségességét a szövetségi politika szempontjából. Felhívta a figyelmet e kérdések széleskörű történeti, szociológiai megközelítésű társadalomrajzá­nak kidolgozására. Egyik ilyen vizsgálandó kérdésként emelte ki az egyes osztályok, réte­gek helyzetének ideológiai, politikai fejlettségi színvonala viszgálatának szükségességét, és rámutatott arra, hogy pl. a szövetkezeti parasztság körében óriási különbségek lehet­nek. „Nyilvánvaló, hogy egy ideális, abszolutizált szövetkezeti parasztsággal szemben a szövetségi politika más meggondolásokat, más lépéseket kíván, mint egy olyan szövet­kezeti parasztsággal szemben, amely tulajdonképpen átmenetben van a nagyüzem és a kisüzem között, annak ellenére, hogy formailag a holdak számát tekintve már nagyüzem­ben dolgozik, de a szövetkezetek gazdálkodási módja, szerkezete, jelenlegi bérezési, jut­tatási rendszere pillanatnyilag — ós helyesen — olyan elemeket tartalmaz, amelyek egyelőre éppen az átmenetiséget húzzák alá." Berend Iván hozzászólásának harmadik részében a szubjektív tényezők szerepével foglalkozott és hiányolta, hogy az előadásokban ez nem kapott jelentőségének megfelelő súlyt. Pedig ez a szövetségi politika szempontjából rendkívül jelentős, hiszen befolyásolja a tömegek megnyerését, a tömegekkel való együtt- és előrehaladást, vagyis a legszélesebb értelemben vett szövetség biztosítását. Ebben az összefüggésben vizsgálta a szavak és tettek, a jelszavak és a valóság egymáshoz való viszonyát az 1946 utáni korszakokban. 1945 —1948 között ebben a vonatkozásban is alapvetően összhangot, az 1949 — 1956 között éles ellentmondást állapított meg. 1967-től az egység újra helyreállt, de az előző időszak rendkívül negatív tapasztalatai még máig is ható nyomokat hagytak a tömegek gondolkozásában és ezek, különösen az olykor felszínre kerülő politikai és gazdasági válto­zások, nehézségek időszakában, átmenetileg zavarokat okoznak a tömegek magatartá­sában. Befejezésül hangsúlyozta, hogy történetkutatás az őszinte, elemző vizsgálódás­sal maga is hozzájárulhat a tisztázódáshoz, közvetlen segítséget nyújthat a szövetségi politika jelenlegi gyakorlatához. Szabó Bálint, a Párttörténeti Intézet főmunkatársa bevezetőben a szövetségi poli­tika helyes értelmezésével, e kérdés eddigi kutatásának elhanyagolásával, jövőbeli mély­reható vizsgálatának szükségességével foglalkozott. A mai szövetségi politika történeti előzményeit részletesen elemezve többek között hangsúlyozta, hogy a szövetségi politika a nemzeti egység politikája és a szocializmusba való átmenet új vonásai mind a szomszé­dos népi demokratikus országokban, mind hazánkban szorosan összefüggnek az imperia­lizmus fejlődésével, az első világháború és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme utáni helyzettel. A kapitalizmus általános válságának időszakában hatalomra került fasizmusnak világveszéllyé való válásával és az általa kirobbantott világháborúval elő­állott új helyzet a társadalomnak olyan rétegeit is a finánctőke, az imperialista elnyomás elleni harcra ösztönözte, amelyek eddig távol álltak a küzdelemtől, — így a kispolgársá­got, sőt a burzsoázia bizonyos csoportjait is. Az így kialakult széles egységfronttal való előrehaladás lehetőségei a háború utáni helyzetben, a szocialista célokért vívott harc idő­szakában is fennmaradtak. A forradalom előrehaladását a burzsoázia akadályozni igye­kezett, ezért szükségessé vált a hatalomból és a nemzeti frontból való kiszorítása, ez a továbbhaladás feltétele volt. Mód Aladárnak a Valóság 1965. 3. számában e kérdéssel kapcsolatos álláspontjával vitatkozva leszögezi, hogy véleménye szerint a népi demokrá­cia szövetségi rendszerének lényege a munkásosztálynak a többi dolgozó osztállyal és réteggel való szövetségében van. „Ezt az egységet kell megőrizni és megszilárdítani, ha kell, a burzsoáziának a frontból való kiszorítása árán is. A hiba nem a burzsoáziának a hatalomból való kiszorításában, a kiszorítás adott formájában van, hanem abban, hogy a párt a hatalom megragadása után a szövetségesek egy részét is passzivitásba kénysze­rítette, az osztályharc élezésének politikájára tért át, teljesen figyelmen kívül hagyta az átnevelési politika alkalmazásának, már új alapon, a szövetségi rendszer kibővítésének megnövekedett lehetőségeit."

Next

/
Oldalképek
Tartalom