Századok – 1966

Vita - A párt szövetségi politikájának történeti fejlődése (1936–1962) (Tóth István–Vértes Róbert) 138

A PÁRT SZÖVETSÉGI POLITIKÁJÁNAK FEJLŐDÉSE 147 Foglalkozott a munkás-paraszt szövetségben, a mezőgazdasági politikában 1958 végével bekövetkezett új szakasz, a megindult tömeges átszervezés történelmi feltételeivel. Rámutatott arra, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésénél a párt számításba vette a nemzetközi és hazai tapasztalatokat, a dolgozó parasztság politikai hangulatát s ennek alapján az átszervezés döntő feltételeként a párt vezető szerepének érvényesülését, a szilárd proletárhatalmat és az erősödő munkás-paraszt szövetséget jelölte meg. Ismertette az 1968 —1902 közötti átszervezés menetével kapcsolatos politikai, gazdasági problémákat, s megállapította, hogy az átszervezés befejezése óta „a város és a falu egyaránt szocialista alapon fejlődik, egymás közötti kapcsolataili szocialista termelők közötti kapcsolatokká alakultak, a munkásság és a parasztság elvtársi együttműködésén, a szocializmus teljes felépítésében való kölcsönös érdekeltségén alapulnak. A munkásosztály ma már nem általában a parasztsággal, hanem a termelőszövetkezeti parasztsággal erősíti szövetségét." E változások nyomán tehát új tartalmat nyert a munkás-paraszt szövetség azáltal, hogy a tulajdonviszonyok tekintetében már létrejött az egységes paraszti osztály. Azonban még továbbra is számolni kell azzal, hogy a parasztság különböző rétegei között a termelőszövetkezetekben is egy ideig fennmaradnak bizonyos ellentmondások. A termelőszövetkezetbe lépéssel nem tűntek el az emberek tudatából az egyéni gazdálkodásból hozott szokások, gondolkodási, szemléleti módok, se pedig a korábbi vagyoni különbségekből eredő bizalmatlanság, előítéletek. Mindez a termelőszövetkezetekben esetenként különböző konfliktusokhoz vezethet. A munkás-paraszt szövetség megerősítése mellett bonyolult feladatot jelentett az értelmiséggel és a városi kispolgársággal kapcsolatos helyes osztálypolitika kialakítása. Az ellenforradalom után a párt- kezdettől szembeszállt azzal a felfogással, amely az egész magyar értelmiséget ellenforradalmi rétegnek tekintette, szembeszállt az értelmiséget lebecsülő szektás módszerekkel, értelmiségellenes álláspontokkal, de ugyanakkor küzdelmet folytatott, a dogmatizmustól mentes marxizmus talaján, az értelmiség körében élő hamis ideológiák ellen (nacionalizmus, harmadik utas elmélet, az értelmiség vezető szerepe stb.). Ezzel kapcsolatban elemezte az értelmiségi politika szempontjából oly fontos irodalom és művészetek párt- és állami irányítása helyes módszereinek kialakítását. A referátum foglalkozott a munkásosztály szövetségi politikája szempontjából ugyancsak jélentős városi középrétegekkel, kisiparosokkal, kiskereskedőkkel. A velük vaió szövetség az átmeneti szakasz objektív törvényszerűsége. Ez a szövetség mint kisárutermelőkkel átmeneti, de mint dolgozó állampolgárokkal tartós, illetve állandó. Termelő munkájukban támogatást kapnak, tulajdonosi és spekulációs lehetőségeiket viszont korlátok közé szorítják. A továbbiakban behatóan vizsgálta a magánkisipar, magánkereskedelem, szövetkezeti ipar ellenforradalom utáni helyzetét és gazdasági fejlődését. Az MSzMP a volt kizsákmányoló osztályok tagjaival szemben folytatott politikáját is elvi alapokra helyezte, arra törekedett, hogy átnevelje őket, így a beilleszkedni szándékozó osztályidegen elemek rendes dolgozókká váljanak. Az egyes társadalmi osztályok és rétegek irányában folytatott szövetségi politika áttekintése után a nemzeti egység megerősítéséért folyó harcot, a népfrontmozgalom újjászervezésének kérdéseit vizsgálta. Többek között megállapította, hogy a mi körülményeink között a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában a szövetségi politikánk a népfrontpolitikában ölt testet, amelynek célja a szocializmus felépítése, a béke, a függetlenség védelme, a proletárnemzetköziség védelme, a haladó nemzeti erők támogatása. A népfrontpolitika és szövetségi politika vezet el a szocialista nemzeti egység továbbfejlesztéséhez, annak teljes megvalósításához, majd hazánkban is az össznépi állam megteremtéséhez. Fejtegetéseit azzal fejezte be, „tévednek, akik a párt szövetségi politikáját időleges taktikának, a szövetségeseket pedig átmeneti »útitársaknak« tekintik. Valójában ez a politika ma már nem a különböző osztályok célkitűzéseinek átmeneti egybeesését jelenti, hanem a szocialista munkásosztály és a többi, egyre inkább szocialistává érő osztály és réteg közös céljának: a szocialista Magyarország megvalósításának alapján nyugszik. Ez a cél csak az egész nép együttes erőfeszítésével érhető el." * A hozzászólások sorát Berencl T. Iván egyetemi tanár nyitotta meg. Bevezetőben megállapította, hogy a gazdaságtörténet eredményei teljes egészében összhangban vannak és alátámasztják az 1945 — 1948 és az 1949,-1956 közötti időszakra vonatkozó politikatörténeti, párttörténeti kutatások eredményeit. Ezzel szemben az 1956-tal kezdődő korszakra vonatkozóan kiemelte, hogy míg a politikatörténeti kutatások nagyjában e folyamatot lezártnak tekintik, a gazdaságtörténet korántsem tekinti az általa vizsgált 10*