Századok – 1966

A XII. nemzetközi történészkongresszus 3

G A XII. NEMZETKÖZI TÖRT É N К S Z К О N G It Е S S Z U S tés nélkül hagyta, hogy ezek a Habsburg-, illetve európai ellenforradalmat szolgálták. Chereste s^iu anyagát Spira György bírálta, rámutatva arra, hogy 1848-ban nemcsak a magyar vezető réteget, hanem a nemzetiségi mozgalmakat is kétarcúság jellemezte. Ezenkívül Szabad György kifogásolta a magyar jobbágyfelszabadítás pontatlan ábrázolását Chereste^iu korreferátumában. Theodor Schieder kölni professzor A nemzeti államok tipológiája és megjelenési formája Európában című előadása a „speciális előadások" fórumán hangzott el. Schieder fejtegetései középpontjába azt a kérdést állította, miként függtek össze a nemzeti problémák a szociális körülményekkel. Rámutatott arra, hogy az utóbbiak figyelembevétele nélkül a nemzeti kérdés jelentkezése és megnyilvánulási formái nem érthetők meg. Behatóan foglalkozott a XIX. században és a XX. század elején jelentkező, a nemzeti nyelv érvényesítését célzó törekvésekkel, és megmutatta ezek társadalmi, lényegében az osztályviszonyokban rejlő hátterét. Befejezésül utalt arra, hogy a társadalmi és a nemzeti kérdés megoldása csak együttesen képzelhető el. Ugyancsak speciális, tehát vita nélküli előadás volt Jacques Droz professzoré. Témájában érintkezett a felvetett kérdésekkel Szocializmus és nemzeti kérdés a XIX. század végén című referátuma. A francia professzor impozáns anyagtudással elemezte a munkásmozgalom állásfoglalásának fejlődését, Marx, Engels nézeteinek ismertetésétől kezdve egészen az első világháborúig kísérte figyelemmel a problémát, különösen az osztrák teoretikusok munkáját elemezve, de magyar anyagot is felhasználva. Kár, hogy az egyébként szuggesztív előadás a bolsevik álláspontot nem tárgyalta elég mélyen. L. V. Cserepnyin és P. V. Palievszki szovjet professzorok A társadalom struktúrája és az orosz irodalom fejlődésének kérdései a XIX. és XX. században c. referátuma mellett megvitatásra került még a francia F. Furet, illetve az amerikai С. E. Schorske utólag szétküldött tanulmánya is. Az előbbi példamutató elemzést nyújt egy XVIII. századvégi könyvtár könyvállományán keresztül a korabeli műveltségről, az utóbbi pedig a Monarchia kulturális fejlődésének néhány kérdéséről. A szovjet referátum bevezetőjében kifejtették a marxizmus alapvető tanításait az irodalom és társadalom viszonyára vonatkozólag. A régi dogmatikus, leegyszerűsített felfogás meghaladásával megfelelő teret kapott a referátumban az irodalom „visszahatásának" kérdése is. A referátum felett érdekes, de kissé felszínes vita alakult ki. Kitűnően támasztotta alá a szerzők álláspontját a lengyel Kieniewicz professzor. Magyar részről Pamlényi Ervin szólt hozzá a kérdéshez. Méltatta a referátum eredményeit, majd Proust és Kafka munkáival illusztrálta az irodalmi alkotások hatalmas forrásértékét. Végül felhívta a figyelmet arra, a magyar történelemben is megfigyelhető jelenségre, hogy a társadalmi fejlődés lassúsága, vontatottsága, akadályozottsága idején erősen megnő az irodalom szerepe, mint Magyarországon a reformkorban és az első világháború előtti évtizedben. Az uralkodó osztályok az antik kortól a modern korig szintén a bécsi kongresszus kiemelt témái közé tartozott. Az előre elkészített referátumok nem alkottak egységes egészet, hanem csupán a kérdés néhány fontos vonatkozását emelték ki; általában magas szintű szakmai színvonalon dolgozták ki a részkérdéseket, melyek közül elméleti szempontból különösen A. Goodwin professzor francia vonatkozású tanulmánya volt érdekes. Azt elemezte, hogy miért nem követte a francia nemesség angol és holland osztályostársainak példá-