Századok – 1966
Krónika - Beszámoló Serfőző Lajos kanditátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 1453
KRÓNIKA 1453 Arató Endre több kisebb-nagyobb kritikai észrevételével egyetértve, válasza végén köszönetet mondott mindkét opponens elismerő ós bíráló megjegyzéséért egyaránt. Mindkét opponens elfogadta a /lisszertáns válaszát, s a bírálóbizottság egyhangú javaslatot tett a TMB-nek, hogy Ádám Magda számára a kandidátusi fokozatot ítélje meg. Stier Miklós Serfőző Lajos: „A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a parlamentben 1922 — 1926" c. kandidátusi disszertációja 4z SzDP parlamentbe való bekerülésének körülményeit elemezve a Bethlen—Peyer paktum kérdésének vizsgálatából indul ki. Megvilágítja azokat a bel- és külpolitikai körülményeket, amelyek az ellenforradalmi rendszer konszolidációja érdekében arra késztették a B.^thlen-kormányt, hogy a szociáldemokrata párttal megegyezést keressen, s azokat a várakozásokat, amelyeket a pártvezetés ehhez a paktumhoz fűzött. Bemutatja a párton belüli ellenzék magatartását, amely a kiírt választásoktól való távolmaradással akarta a kormányt további engedményekre bírni; majd a pártnak az 1922. évi nemzetgyűlési választásokon való részvételével foglalkozva elemzi választási programját ós tömegmunkáját, valamint a párt számára 25 parlamenti mandátumot hozó választási eredményt. A választások alapján létrejött szociáldemokrata parlamenti frakció élén álló öt-tagú Intéző Bizottság hamarosan a párt egósz politikáját meghatározó irányító szervvé fejlődött. Ez dolgozta ki a parlamenti frakció deklarációját, amely leszögezte, hogy a párt a polgári demokrácia felé történő haladásért, az ellenforradalom kivételes intézkedéseinek, rendeleteinek visszavonásáért küzd, a „parlamentarizmussal összeegyeztethető eszközökkel és módszerekkel". Az 1903-as programról szólva kijelentették, hogy az nem valósítható meg máról holnapra, „nem valósítható meg erőszakkal", és különösen nem a fejlett nyugati országok megelőzésével. Az 1918—1919-es forradalmakat elítélték, s annak bizonyítására, hogy az SzDP megfelelő partner a kormány számára, a forradalmak történetéből a jobboldali szociáldemokrácia osztályáruló magatartását, mint az egész pártra jellemzőt, emelték ki. Az Egységes Párt nagy része azonban ennek ellenére elutasítóan viseltetett a szociáldemokratákkal szemben. Noha Bethlen maga nem osztozott e nézetekben, egyre többet követelt a szociáldemokratáktól a paktumban foglaltaknál. 1922 őszére a párt taktikájában ez változást eredményezett: a kormány magatartásának befolyásolása éjidekében a SzDP az Interparlamentáris Unió bécsi ülésén megtagadta a rendszer támogatása érdekében történő fellépést, majd októberben csatlakozott a mérsékelt legitimistákat, a Vázsonyi-féle demokratákat és а К assay Károly körül tömörülő liberális képviselőket egyesítő Ellenzéki Pártszövetséghez. A szövetség — melyen belül az SzDP, noha az ő képviselői alkották a többséget, nem játszott vezető szerepet — először Gömbösék szervezkedése ellen intézte támadásait, majd, az SzDP-n belüli ellenzék mind határozottabb fellépésére, a ,,rendtörvóny"-javaslat megszületése idején élesen bírálta a kormányt. Amikor azonban Bethlen külföldi kölcsön szerzése érdekében belpolitikai engedményekre haj'andónak mutatkozott, az SzDP vezetőségében újraéledtek az illúziók, s készek voltak támogatni a külföld előtt a kölcsönszerzést. De miután az ígért engedmények elmaradtak, a KMP befolyása alatt szélesedő pártonbelüli ellenzék megélénkülő támadásai, a földmunkásoknak és vasutasoknak a parlamenti frakcióhoz eljuttatott és ott megvitatásra került memoranduma hatására a pártvezetőség a kölcsön kérdésében 1923 őszén új álláspontra jutott: elhatározta, felhasználja nemzetközi kapcsolatait annak érdekében, hogy a kölcsönt csak egy demokratikusabb kormányzat számára biztosítsák a nyugati hatalmak. De ez már tulajdonképpen elkésett akció volt, hiszen a népszövetségi kölcsön tervezete erre az időre már elkészült, s az Angliában kormányra került Munkáspárt sem kívánt azon már változtatni. A szanálási törvényjavaslatok parlamenti tárgyalása alkalmat adott ugyan a szociáldemokraták részéről az alapos bírálatra, ezeket a támadásokat azonban Bethlen egy újabb alkuval leszerelte. A Népszavában és az összeülő XXII. országos pártgyűlósen a vezetőség tagadta a megegyezést, de a párton belüli ellenzék most már a paktumpolitika ellen meglehetősen határozottan lépett fel. A szerző ezután ismerteti azokat az új politikai erővonalakat, amelyek 1924 őszén, a szanálási törvény tető alá hozása után kialakultak, s ezek összhatásában vizsgálja az SzDI' parlamenti frakciójának tevékenységét. A párt belépett a baloldali ellenzéki pártok ú j blokkjába, s élesebb harcot igyekezett folytatni a kormánnyal szemben. Ezt a taktikai változást mutatja az 1924. november 28-i nevezetes parlamenti ülés, amikor 14 szociáldemokrata ós ellenzéki képviselőt hurcoltak ki a parlamentből. Ez után az ellenzéki blokk passzivitásba vonult. Bethlennek az SzDI' elszigetelésére ez időszakban tett lépéseivel szembon a pártvezetés az 1921-es paktum nyilvánosságrahozásával védekezett. A min • egy féléves passzivitás meddőnek bizonyult. Ennek okát Serfőző Bethlen manővereiben, a
