Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

1410 FOI.YŐIR ATSZEMLE LES FOURNI AU: A vietnami nép nemzeti harcának hagyományai (81 — 93. 1.) hangsúlyozza, hogy Vietnam történetét tulajdonképpen az európaiak és amerikaiak kevéssé ismerik, s ennek alapján is keletkeznek mítoszok, mintha a nép belső autochton ellenállása Vietnamban elképzelhetetlen lenne. Fourniau az 1885 — 1887-es vietnami harcok francia tisztjeinek jelentéseiből levéltári anyagok alapján eleveníti fel az elmúlt idők antikolonialista népi ellenállásának eseményeit és a harc megvívásának módszereit. Aláhúzza az akkori és a jelenlegi hadviselési módszerek hasonlatosságát, hozzátéve, hogy ez természetes is, hiszen többnyire a parasztok küzdenek, a fő támaszpontok a falvak, s ezen a téren nagy strukturális változások nincsenek. Fourniau az 1885 — 87-es francia tapasztalatokat időnként összeveti az ugyancsak francia 1945 — 47-esekkel. Az összehasonlítások nemcsak a partizán (guerilla) támadások módszereit, hanem a megtorló hadműveletek hasonlatosságait s eredménytelenségeiket is bizonyítják. Az eredménytelenség okát a szerző mindenekelőtt azzal magyarázza, hogy a gyarmatosítók valóban heves népi ellenállásba ütköztek. — J. LE MOUVEMENT SOCIAL 1966. jan.márc. szám. — A folyóirat a számot teljes egészében a népfront problematikájának szentelte. ANNIE KRIEGEL szerkesztői bevezetőjében (3—4. 1.) indokolta e vállalkozást, noha számos körülmény, többek között az állami és magánlevéltáraknak e korszakra való zárolása a kutatást rendkívül megnehezíti. Ennek ellenére a szerkesztőség a fiatal történészek írásait közreadja, hogy valamennyi népi áramlatot, tömegerőt bemutasson, mert csak így eleveníthetik fel azt a jelenséget, amit annak idején a „népfront" jelentett. Kriegel maga érzékelteti, hogy a fogalomnak mennyi megközelítse lehet: francia kormány, korszak, amelyben Európa a háború felé tántorgott, a kommunista mozgalom megújhodása, a francia szocialisták kormányra kerülése stb. Mindemellett a szerkesztők ezúttal nem a Népfront felső szinten való megvalósulását kívánták vizsgálni, hanem a tömegek reagálását óhajtották feltérképezni. A kép nem teljes, sem a szocialista, sem a kommunista pártról a szám nem ad áttekintést, a korszak egészéről pusztán a kezdeményező lépést tették meg a korszak feltárására. — ANTOINE PROST: AZ 1934. február 12-iki vidéki tüntetések (6 — 27. 1.) foglalkozik a tüntetés fogalmával, s hangsúlyozza, hogy ehelyütt nem egyszerűen valamilyen párt által elhatározott tüntetésről volt szó. A tüntetések, valamint az általános sztrájk megindítása a CGT elhatározására vezethető vissza, amely már 1933 márciusában hozott olyan határozatot, hogy szükség esetén az általános sztrájk fegyveréhez fognak nyúlni. A jobboldal 1934 januári előretörése után erre a határozatra tértek vissza február elején. A határozat meghozatalánál nem kis ellenérzést kellett leküzdeni, hiszen 1920-ban az általános sztrájk megbukott. Prost hangsúlyozza, hogy a döntést a CGT kebelében hozták meg, s a politikai pártok csak később csatlakoztak ehhez. Másfelől viszont, míg a pártok tüntetéseket hirdettek, a CGT határozata csak védekező sztrájkról szólott. Prost a főváros megmozdulása mellett a vidéki városok sztrájksikereiről is beszámol, hangsúlyozván, hogy az eredmények összhangban álltak a szakszervezetek helyi erejével, illetőleg azzal, hogy a két szakszervezet (a szocialista és a kommunista) együttműködött-e vagy sem. Prost különbséget lát a CGT ós CGTU felhívásai között. Míg a CGT a népi erők összefogásáról beszólt, a CGTU és a kommunista sajtó Prost szerint továbbra is a „proletárerőkről" írt. Prost szerint a kommunisták túlságosan csak az alsó szinten kívánták a Népfrontot megteremteni, s mindezt az érintett baloldali pártok vezetőinek „leleplezésével" kötötték össze. Prost taglalja azt is, hogy a kommunista sajtó az eseményeket nem ismerte fel mindjárt világosan, a határvonalat nem fasiszták ós antifasiszták között húzta meg, a tömegelégedetlenség és a radikális kormánypolitikusok ellentéte zavarólag hatott az értékelésekre. Viszont a helyi kommunista szervezeteknél a helyzet kedvezőbb volt, s sok helyen alul valóban megvalósult a népfront egysége. A CGT február 8-ári 12-re kiadott általános sztrájkhatározatát a CGTU némi késéssel szintén elfogadta-Prost a kommunistákat korholó éllel állapítja meg, hogy a fasizmus és népfront kérdésében a kommunista pártnak kellett felfogását megváltoztatni. Prost cikkéhez térképet mellékelt a sztrájk vidéki kihatásának felméréséről, matematikai egyenleteket állított fel a szakszervezeti tagság és a tüntetések, sztrájksikerek összehasonlításáról, ugyanerről pedig táblázatot is készített, amelynek alapján kitűnik, hogy ott, ahol a szakszervezeti egység megvalósult, a tüntetők száma felülmúlta a két szakszervezet össztaglétszámát, ott, ahol az egység hiányzott, az összlétszámnál a tüntetők száma kevesebb volt. — NICOLE RACINE: A forradalmi Művészek és írók Szövetsége