Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

FOLYÓI II ATSZEMLE 1409 ARCHIVES INTERNATIONALES D'HISTOIRE DES SCIENCES 1965. 70 — 71. (jan. — jún.) szám. — DAVID С. LINDBERG: John Pecham „Perspectiva communis"-a: befolyása, forrásai és tartalma (37 — 53. 1.) az 1230 — 1292 élt angol tudós optikai művét ismerteti, amely eredetileg valószínűleg bevezetésnek készült az arab Alhazen optikai művéhez, s ennek hatása mellett különösen Grosseteste befolyása érezhető rajta. A munka az egyik legfontosabb középkori értekezés optikai kérdésekről, már a XV. század végén kiadták nyomtatásban, s több kiadást is megért. — LAWRENCE BADASH: „A véletlen kedvez a felkészült elmének": Henri Becquerel és a rádioaktivitás felfedezése (55 — 66. 1.) úgy látja, hogy Becquerel olyan fejlett műszerekkel dolgozott, saját tudományos képzettsége is olyan jellegű volt, s az ,,x"-sugarak (röntgensugarak) nem sokkal korábbi felfedezése is a sugárzásra irányította a figyelmet, hogy egy véletlen (fényképlemezek előhívása napfény nélkül) lehetővé tette számára a rádioaktivitás feltárását. — E. LAGRANGE: A diftéria elleni védőoltás történetéből (67 — 75. 1.) úgy látja, hogy Ernst Löwenstein osztrák orvos már 1909 —1911 táján felfedezte az oltószert, az 1920-as években Gaston Ramon dolgozta ki a tömeges védőoltás anyagát. — JÓZEF STASZEWSKI: Hugo Kollontay földtörténeti rendszere és geológiai aktualizmusa (77 — 85. 1.) ismerteti a lengyel felvilágosodás jelentős alakjának az emberi nem eredetéről írott munkáját, amely jelentős részében a Eöld történetét írja le, s már azt a modern materialista álláspontot vallja, hogy a geológiai változások nem egyszeri katasztrófák, hanem napjainkban is végbemennek. — N. LA PENSÉE 1966. febr. szám. ^ CHARLES BETTELHEIM: A szocializmus építése: az átmeneti gazdaság problémái (3 — 20. 1.) szűkebb értelemben vett gazdasági kérdések mellett történeti aspektusban is felveti a forradalmak bekövetkeztének s az átmeneti gazdasági rendszereknek a problémáit. Hangsúlyozza ezeknél a különleges, egyedi vonások nagy szerepót, amelyek az általános törvényszerűségek, ellentmondások mellett meghatározzák egy esemény vagy eseménysorozat bekövetkeztét. — ANTOINE PELLETIER: A civilizáció fogalma (I) (21—46. 1.) с. történetfilozófiai tanulmány taglalja, hogy Montesquieu óta a történelmet nem pusztán uralkodók történetének tekintik, Voltaire pedig jelezte, hogy a történelem nem merő kronológiából áll. Az összefüggéseket azonban koronként másként vélték megjelölni. A szerző utal a felvilágosodás civilizációfogalmára, amelyet az ész uralmában jelöltek meg, de azt egyúttal örök kategóriaként fogtak fel. Pelletier utal a fogalom kibővülésére, történetivé válására, majd kitekint arra, hogy a civilizációk történetén ma éppen azt értik, hogy a szűken Európa-centrikus történetszemlélet helyébe tágabb távlat lóp, az európaiak megismerik a világ népeit. Pelletier elemzi a civilizáció fogalmának alkotó elemeit, többek között a haza, az állandóság, a dinamizmus kérdéseit. —- GILBERT BADIA Marxnak egy 1861. november 10-ón kelt eddig kiadatlan levelét közli (77 — 80. 1.), amely Marxnak Blanquiról kialakított véleményét rögzíti. Badia a dokumentumot bevezető kommentárjában ismerteti a levél keletkezésének körülményeit. Marx a levelet Blanqui barátjához, a Lille-bcn élő Dr. Watteauhoz írta. Watteau Marxhoz írott leveleinek eddig is nyoma volt, de Marx válaszai közül most találtak meg először levelet. Blanquit 1861 márciusában fogták el és 1861 júniusában állították bíróság elé. Blanqui ekkor maga védte magát, s bizonyítékok ellenére 4 évi börtönre ítélték, Blanqui ebből 3 évet töltött ki, mert ezután a börtönkórházba való szállítás közben megszökött. Watteau tájékoztatta Marxot leveleiben arról, hogy Blanquit a börtönben bántalmazták, közönséges bűnözőkkel zárták össze, életét veszélyeztették. Marx nyomban riasztotta barátait. Lassalle-nak 1861. május 8-án írt Blanqui bántalmazásáról, ő maga Angliában keresett kapcsolatokat, s tervezte, hogy Ernest Jonesszal együtt tiltakozó gyűlést szervez Blanqui védelmére. Hatzfeld grófnő közreműködésével Blanqui sorsáról cikkeket jelentetett meg a német és olasz lapokban. Hasonló cikkek láttak napvilágot az angol s belga sajtóban. Marx ezen túlmenőleg pénzt gyűjtött Watteaunak, aki ekkor arra készült, hogy a Blanqui-per aktáit kiadassa, s ezzel a rendőrségi-bírósági vádiratot a nagyvilág elé tárva kimutassa ezek konstruált voltát. Badia hozzáfűzi, hogy Blanquit a börtönben nagyon meghatotta német elvbarátainak gyors megmozdulása, s ez új erőt adott neki a börtönben az ellenálláshoz. Marx az itt mellékelt rövid levelében beszámol, hogy Hatzfeld grófnőtől már megkérte az anyagi segítséget, tudósította Watteaut, hogy a megküldött 50 frankot egy német munkásegylet adta az ügy számára. Majd levelét a következő sorokkal zárta: „biztosíthatom, hogy nálam senkit nem érdekelhet jobban egy olyan ember sorsa, akit mindig Franciaország proletár pártja szívének és fejének tekintettem". — CHAR-