Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

FOLY (3 IRATSZEMLE 1397 nemzet arculatára is. Ez a gazdasági egység a területi egység alapja is; nem azonos a nemzeti államisággal, bár a fejlődés az önálló nemzetállamok felé vezet. A nyelv a legszembetűnőbb kritériuma a nemzetnek, a nyelvjárások felett uralkodóvá vált irodalmi nyelv. További jellemvonás az etnikai hovatartozás öntudata is. Ezt a szerzők megkülönböztetik a nemzeti öntudattól (s a nemzeti öntudatot nem sorolják a nemzet ismérvei közé), a néprajzban is ismert elementáris érzést értik ezen. Mindezeknél a kritériumoknál az osztályhoz való tartozás közömbös. A közös lelki alkat kérdésénél azonban már nem. Ezért helyette inkább a közös nemzeti pszichológiai sajátosságok fogalmát javasolják. Ugyancsak osztályjellege van a nemzeti hagyományoknak, mint kritériumnak. A művészetben és a mindennapi életben van nemzeti forma (amely a nemzeti hagyomány része), a kultúra egyéb ágaiban (irodalom, tudomány stb.) nem. Utolsó kritériumnak a közös felszabadító harcot tartják. A burzsoá és szocialista nemzet fogalmát elvetik, helyette a szociálisan nem egynemű és szociálisan egynemű nemzet fogalmát javasolják. A most alakulóban levő nemzetek még átmeneti állapotban vannak, ezért egyik kategóriához sem sorolhatók. — A. M. SZAHAROV: Az egyház és az orosz központosított állam kialakulása (49 — 65. 1.) Dmitrij Donszkoj és a XVI. sz. eleje közti korszakban (különösen II. Vaszilij idején az egyházi unió kérdésével kapcsolatban) több konfliktust mutat be, s úgy látja, az egyház csak addig támogatja az államot, amíg az megvédi kiváltságait és vagyonát, egyébként azonban a két intézmény konfliktusa az egész feudális korszakon keresztül törvényszerű jelenség. — I. I. ZSIGALOV: Harc az angol trade-unionokban a háború és béke kérdéseiről, 1955 — 1964 (66 — 87. 1.) számos ténnyel dokumentálja, hogy a korábban a gazdasági harcban oly nagy angol szakszervezetek fokozódó érdeklődést tanúsítanak politikai kérdések iránt, s a kommunista párt befolyása alatt harcolnak az adott korszakban az atomkísérletek megszüntetéséért, a szuezi agresszió megszüntetéséért. — P. P. GAJGYENKO : A burzsoá filozófia a történelmi folyamat reális tartalmát keresi (88 —104. 1.) -megállapítja, hogy az 1880-as évektől kb. 1917-ig a polgári történetfilozófia alapvető kérdései módszertani és ismeretelméleti jellegűek yoltak. Ez a metodologizmus azonban válságba került. A szerző Ortega y Gasset példáján mutatja be, hogy 1917 után a polgári történetfilozófia az életfilozófiából és a neo-hegelianizmusból indul ki, s ontológiai irányzata később az egzisztencializmushoz közeledik. Ortega a történetfilozófiát tartja az egész filozófia központi kérdésének. — JAN HAVRÁNEK, JIRÍ KORALKA, JÚLIUS MÉSÁROS és ZDENÉK SOLLE: A néptömegek a XIX. századi cseh és szlovák nemzetimozgalomban (105 —116.1.) részletesebben a cseh mozgalmat vizsgálják, amely 1848 előtt a nemesség és a gazdag polgárság részvétele nókiil bontakozik ki, 1848-ban jut el politikai szakaszába, az 1860-as évektől kezdve már szélesebb körű és demokratikusabb mozgalommá alakul, a későbbiekben pedig a munkásmozgalom válik vezető erejévé. A szlovákok nehezebb helyzetben voltak, az értelmiség 1848 előtt kulturális felvilágosító tevékenységet folytatott. A politikai program ugyancsak 1848-ban alakul ki. De a szlovák mozgalom vezető ereje még a század második felében is csak a kispolgári értelmiség, a munkásság csupán a század végén lép fel aktív erőkónt. Ezért a XX. század elején a cseh már fejlett burzsoá nemzet, a szlovák még nem, ez a magyarázata annak, hogy a kapcsolatok köztük megerősödnek. — V. JE. NYEV"LER: G. Garibaldi és emlékiratai (117 —120. 1.) a dokumentum-közlés bevezetőjeként áttekinti Garibaldi életpályáját, utána részleteket közöl a folyóirat Garibaldi emlékiratainak készülő orosz nyelvű kritikai kiadásából (120 — 133. 1.), nagy jegyzetapparátussal, az 1849-ig terjedő korszakról. — B. Ju. MAJSZKIJ: A sztolipinirendszer és Sztolipin halála (134—144.1.) a merénylő hóhérával, G. T. Juskovval 1925-ben folytatott beszélgetésből indul ki, ismerteti a Sztolipin elleni merénylet eseményeit, a merénylő, D. G. Bogrov ellen lefolytatott pert ós Bogrov életét: a hivatalnoki családból származó fiatalember, aki a cári titkosrendőrség besúgója'lett, ezt akarta levezekelni valamilyen nagyszabású forradalmi tettel, ezért ölte meg Sztolipint. — N. N. JAKOVLEV: Lapok Franklin D. Roosevelt életéből. A háború évei (145 —163. 1.) Roosevelt haláláig folytatja életrajzi jegyzeteinek közlését. — I. P. LEJBEROV, V. I. MAKAROV, JU. JE. NOVIKOV, V. М. KOVALCSUK ismertetik a Leningrád történetével foglalkozó újabb irodalmat (170—174. 1.). — Sz. М. KLJACKIN: A szocialista országok történészeinek együttműködése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom téma feldolgozásában (191 — 195. 1.) beszámol az 1965. okt. 5 — 7-én Moszkvában tartott nemzetközi tanácskozásról. — N. V. NYELIDOV: A lonjumeau-i lenini pártiskola (206 — 209. 1.) visszaemlékezéseit közli az 1911-ben Párizs közelében létrehozott pártiskoláról, melynek 147 előadásából 56-ot Lenin maga tartott meg. — L. LJUBIMOV: Fjodor Kuzmics szerzetes titka (209 — 215. 1.) az 1948-ban az emigrációból hazatért szerző ismerteti az 19*