Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

1398' EOLYÓIRATSZEMLE 1836-ban Szibériában feltűnt és 1864-ben meghalt szerzetesre vonatkozó legendát: voltaképpen I. Sándor cárról van szó, aki 1825-ben eltűnt. A legenda már régóta foglalkoztatta az embereket, Tolsztoj novellát írt róla. A szerző I. I. Voroncov-Daskov egykori udvari miniszter lányától hallotta, hogy annak atyja és III. Sándor cár felnyitották I. Sándor koporsóját és azt üresen találták. A szerző valószínűnek tartja Sándor önkéntes eltűnését éppen 1825 végén, mert nem volt hajlandó a görög szabadságharcosokat támogatni, s nem akart a titkos társaságok ellen fellépni. Szerző I. Sándor és Fjodor Kuzmics sírjának felnyitásától és modern módszerekkel való megvizsgálásától várja a titok megfejtését. 1966. 2. szám. — L. M. ZAK és M. I. ISZAJEV: A Szovjetunió népei Írásbeliségének problémái a kultúrforradalomban (3— 20. 1.) a szovjet népek irodalmi nyelvének és írásának a problémáit vizsgálják. 1917 előtt 7 nép a cirill ábécét használta, néhány a latint, mások az ujgur, héber ós főképp az arab írást használták (ez utóbbi írásmódok a köznép számára meglehetősen hozzáférhetetlenek voltak). Ezek a népek a legkülönfélébb nyelvcsaládokhoz tartozó nyelveken beszéltek. A forradalom után a feladat az írás egyszerűsítése, ill. az írásnélküli népeknél valamilyen írásmód megteremtése volt. Az első lépés ezen a téren 1917. dec. 23-án az orosz írás egyszerűsítése volt. Az arab írás helyett , az azerbajdzsánok tértek át először a latin ábécére 1922-ben, s ezt az 1920-as évek során számos más nép követte. Ez helyes volt, mert a legfontosabb a közérthető írás megteremtése volt, a Szovjet népek közti közeledés kérdése nem volt olyan sürgető feladat. 1930-ban bizottságot alakítottak, ennek a feladata volt az írással nem rendelkező népek számára ábécé ós nyelvtan létrehozása. Marr ebben nagy segítséget nyújtott. Sok szótárat állítottak össze. Itt is a latin ábécét vették alapul. Sokan azonban abszolutizálták ezt, az orosz ábécét ellenforradalminak tartották. Az északi, addig írás nélküli népeknél éppen ezért 1937-ben áttértek a cirill írás használatára. Más népek tekintetében is felvetődött ez, különösen azzal kapcsolatban, hogy a latin írás nem képes minden hang visszaadására. A nemzetiségek törekedtek az orosz nyelv megtanulására, de ezt lehetetlenné akarták tenni számukra, s ezzel a helyi nacionalizmust táplálták. A latin írás ekkor már a népek közti közeledés akadályává vált. Az új fogalmak kifejezésére különben is sok orosz szó honosodott meg a különböző nyelvekben. Ezért 1936-ban a kabardok a latin írásról áttértek a cirill írásra, s 1937 —1940 során ez a többi népnél is megtörtént. Ma 130 nyelv használatos a Szovjetunióban, ebből 20 régi írásmódja mellett maradt meg, 50 új írásmódra tért át, s 60 számára kellett egyáltalában az írást megteremteni. — M. JE. NAJGYONOV: A történettudomány lenini szakaszáról (21—37.1.) a Szerkesztőség megjegyzése szerint sok tekintetben vitatható cikkében úgy látja, hogy lenini szakaszról csak attól kezdve beszélhetünk, amikor a marxizmus—leninizmus ós Lenin történeti koncepciója már uralkodóvá vált, amikor feldolgozzák a Lenin által felvetett tudományos problematikát, és a történészek haladó része a proletariátus szolgálatába állítja a tudományt. A marxista— leninista irányzat az orosz történettudományban az 1890-es években kezdődött meg, a hivatalos történetírás azonban erről nem vett tudomást, nem került a hatása alá. 1917 után persze ez a hatás már igen erős volt. De a történész fronton ekkor még sok mensevik dolgozott, aki politikai téren ugyan őszintén a rendszer híve lett, de elméleti téren nem tudta leküzdeni korábbi nézeteit. Számolni kell Trockij, Zinovjev és az ellenzék egyéb tagjainak a hatásával is. Még Pokrovszkij sem értékelte ekkor kellőképpen Lenin írásait. Trockij történeti nézetei ellen fellépett ugyan, de mi ga is helytelen álláspontról bírálta. A történettudományra pedig Pokrovszkij koncepciója volt a legnagyobb hatással. Az 1920-as évek derekán kezdődik a fordulat, amikor Pokrovszkij alaposabban megismerkedik Lenin munkáival. Nagy kutatómunka indult meg, különösen az Októberi Forradalom történetére vonatozólag. Ezért Najgyonov úgy véli, hogy a lenini szakasz 1917-ben kezdődik, de szűkebb, szakmai értelemben véve csak az 1920-as évek derekától kezdve beszélhetünk lenini szakaszról. — Sz. M. TROJICKIJ: A XVIII. századi oroszországi „palotaforradalmak" historiográfiája (38 — 53. 1.) az 1725—1762 közti korszak politikai történetével foglalkozó irodalmat vizsgálja a kortársak visszaemlékezéseitől a bgújabb munkákig, s rávilágít az értékelés szoros összefüggésére a különböző társadalmi osztályok és rétegek érdekeivel. A XVIII. században az abszolutizmus megerősödése szempontjából ítélték meg a változásokat, az arisztokrácia ellenezte az abszolutizmust, a nemesség helyeselte. A XIX. század első felében nemzetiségi (orosz—német) ellentéteket láttak az államcsínyek mögött. Csak a marxista történettudomány mutatott rá, hogy itt az uralkodó osztály belső ellentéteiről van szó, ezeknek a konkrét történetét azonban még részletesen fel kell tárni. — JE. В.