Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1363

FOLYÓI II ATSZEMLE 1387 helyzet és a külső támogatás hiánya, függetlenségi-demokratikus elveihez való ragaszkodás és ugyanakkor félelem ennek a politikának következményeitől, Kossuth iránti rendíthetetlen hűsége és ugyanakkor Kossuth feloldhatatlan bizalmatlansága ő iránta. „Teleki haláláig Kossuth barátja és harcostársa maradt. Az utókor költője is azzal méltatja Telekit: nincsenek művei, mint Széchenyinek, sem gesztusai, mint Kossuthnak. Példája mégis azokéval vetekszik, alakja azok mellé emelkedik." — BENEDEK ISTVÁN Vissza a természethez? címmel Rousseau életútját és eszme i fejlődését vizsgálja a két Értekezés közti időben. Hírnevét az első, a kulturát becsmérlő Értekezésének köszönheti (ehhez kapcsolta a köztudat hibásan a Vissza a természethez ! jelszót), igazi gondolkodói nagysága és eredetisége azonban a második, az emberi egyenlőtlenségnek a magántulajdonban rejlő okait kitapintó, egyébként szintén félreértett Értekezésében rejlik. — B. B. A KÖNYVTÁROS. 16. évf. (1966) 4. sz.: BENYEI MIKLÓS Legyen minden helységben olvasóintézet címen a Táncsics munkáiban előforduló könyvtári vonatkozásokat ismerteti. Táncsics 1842-ben, 1848-ban és 1858-ban írott munkáiban ismételten kitér a falusi népkönyvtárak, olvasókörök szerepének fontosságára: leírja szervezetüket, javaslatokat, tesz egyes, főleg mezőgazdasági tárgyú könyvek beszerzésére, fenntartásuk módjaira. Szerző Táncsics munkásságának hatását látja a későbbi, éppen az ő békési választókerületében szélesen elterjedő falusi olvasóegyletek létesítésében is. — V. K. KRITIKA. IV. évf. (1966) 1. sz.: KLANICZAY TIBOR A „Csontváry kérdés" c. tanulmánya elemezve az ötvenes évek első fele dogmatikus kultúrpolitikájának Csontváry és általában a modern művészeti irányokkal kapcsolatos állásfoglalását, és ennek érvényesülését különböző területeken, megállapítja, hogy a világtól magát tudatosan elszakít ó festő, bár életének fő művei J 902 — 1909 között, Ady korában keletkeztek, tartalmi vonatkozásban tulajdonképpen inkább a XIX. század utolsó negyedéhez kapcsolódik. Ezután bemutatja a Csontvárynak megfelelő irodalmi kortársakat. 2. sz.: KÖPECZI BÉLA A magyarság külföldi képe c. tanulmánya először áttekinti és értékeli a Horthy-korszakban , ,a magyar lényeg" keresésére irányuló vizsgálatokat, rámutatva arra, hogy ennek során arra is kísérlet történt, hogy a Nyugat kétségtelenül sokban torz és sematikus történeti magyarság képe kapcsán a Horthy-korszak igazságtalan belső rendjét és külpolitikáját is mentegessék. Ezután a nemzetkép marxista kutatásának problémáit veti fel, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy a kutatás során a nemzet marxista fogalmából kell kiindulni. Hangoztatja a nemzeti jelleg nemcsak irodalmi és művészeti, hanem (természetszerűen az osztályellentétek állandó figyelembevételével) általánosabb értelemben is felhasználható voltát. A marxizmus—leninizmus klasszikusaira hivatkozik, — kik közül Engels a nemzeti jelleget általános értelemben a nemzeti sajátosságok összességeként fogja fel, mely állandóbb természetű, még akkor is, ha a történet folyton módosul, — és kik az egyes nemzetek osztályoktól független (de nem osztályokfeletti) vonásait is megállapítják, ezekben olyan pszichikai jelenségeket rögzítve, melyek az adott nemzet kultúrájában is kifejeződnek. Ennek kapcsán rámutat a szélesen értelmezett nemzeti jellegnek a „nemzeti ideológiák" kialakításában játszott szerepére, és arra, hogy a kérdést a nemzet fogalmával foglalkozó marxista társadalomtudomány sem kerülheti meg: a nemzetkép kutatása a marxista társadalomtudomány számára is aktuális feladat. Ennek problémáit illusztrálandó a továbbiakban a francia közvéleményben a Rákóczi-szabadságharcról és Magyarországról kialakult egykorú képet mutatja be, hangsúlyozva, hogy a nemzetkép kutatását elsősorban a kiemelkedő történeti fordulópontokkal kapcsolatban (1848 — 49, Tanácsköztársaság, a felszabadulás utáni fejlődés) érdemes végezni: ennek során szélesen kell alkalmazni a komplex összehasonlító módszert: az így nyert eredmények nemcsak történeti érdekűek, hanem a „nemzeti mítoszok" szívós továbbélése folytán meghatározott keretek között aktuális jelentőségük is van. 3. sz.: LADÁNYI ANDOR Király Györgynek, a kiváló irodalomtudósnak a Tanácsköztársaság idején a nyelvtudományi és irodalomtörténeti kutatók szövetségének munkaterveként Babits, Benedek Marcell, Turóczi-Trostler és mások közreműködésével kidolgozott programját teszi közzé: „tudományos feladatok az irodalomtörténeti kutatások terén". A rendszeres munkálat felsorolja a kutatás fő feladatait: a legfőbb kutatandó témákat, megírandó kézikönyveket, elkészítendő bibliográfiákat, szövegkiadásokat. — Igen jellemző dokumentuma nemcsak a Tanácsköztársaság kultúrpolitikájának, de egy egész rendkívül jelentős nemzedék irodalomtudományi világképének is. — PERNECZKY GÉZA A nyolcak és az aktivisták kora c. tanulmánya a történész számára is igen