Századok – 1966
Közlemények - Szász Zoltán: A magyar kormány tervei a nemzetiségi pénzintézetek állami ellenőrzésére 118
TERVEK A NEMZETISÉGI PÉNZINTÉZETEK ELLENŐRZÉSÉRE 131 ,,az nem lesz oly gyorsan előkészíthető, hogy a kormány az időközi védelemről lemondhasson' '.6 8 A kereskedelemügyi miniszter 1903. május 29-én készítette el a nemzetiségi pénzintézetek ellensúlyozására vonatkozó tervezetet, melyben a felvidéki főispánok jelentése és saját forrásai alapján konkrét elképzelést vázolt fel a felvidéki hitelügyletek általános rendezésére. Tervezetében a szlovák bankok erősödését a gazdasági pangás okozta hitelszükséglettel, a szlovák intézetek olcsó hitelével és mozgékonyságával magyarázza. Abból a premisszából kiindulva, hogy a szlovák bankok hitelforrása a prágai Iparbank, s egyedül az Amerikából érkező pénzküldemények évi 6—8 millió korona forgalmat jelentenek, ugyanakkor a „veszélyeztetett vidék szegény, hitelre szorul", a Magyar Földhitelintézetnek nyújtandó kedvezmény által véli a kérdést megoldani. Jellemző az irat befejezése, amelyből kiderül, hogy a sokat emlegetett „nemzetiségi terjeszkedés" a Felvidéken egyáltalán nem oly nagyméretű, mint ahogy azt feltüntetik. Azt mondja, hogy „tetemes áldozatoktól sem szabad visszariadni, annál kevésbé oly intézkedésektől, melyek áldozatot egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben igényelnének. Az ügy sikerétől a hitel olcsóbbá válása révén az üdvös politikai hatás mellett a nevezett vidékre nézve gazdasági téren is megfelelő eredmény várható."69 Ezt az iratot azonban Széli már nem vette kézhez, mert kormánya időközben megbukott. Klebelsberg, aki Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöksége alatt a nemzetiségi politika irányításában jóformán szabad kezet kapott, ebben a kérdésben nem helyezkedett a liberális gazdaságpolitika Láng iratában is tükröződő álláspontjára. A kereskedelemügyi miniszterhez írt válaszában hosszan fejtegeti, hogy a hegyvidéken hiányos iparfejlődés okozta relatív túlnépesedés vezet a kivándorlás fokozódásához, mely így főleg a nemzetiségek lakta vidéket érinti. Ez mondja — önmagában szomorú és megdöbbentő dolog, de ha a nemzetiségi pénzintézetek működését verseny intézetekkel akarnák ellensúlyozni, úgy a mesterségesen előidézett gazdasági verseny objektív következménye a felvidéki kamatláb tartós hanyatlása lenne. Ilyenformán állami eszközökkel fog létrejönni az a pénzbőség, ami az ország más részein nincsen, s a Felvidék gazdasági fellendülése a népesedési viszonyokkal való összefüggésben „a nemzetiségek számára mintegy praemiumot jelentene". Másrészt nagyon helyes érzékkel — bár kissé arisztokrata szellemben — rámutat arra, hogy „a nemzeti érzéssel a köznépnél, mely a nagy történeti tradíciók méltánylására alig képes, nem tudunk szembeállítani számottevő eszményi fegyvert, ... a belföldi tótság még akkor sem megyen majd »hazafias« pénzintézetekhez, ha az egy százaléktöredékkel kisebb kamatlábra nyújtja is a kölcsönt, mint az a nemzetiségi pénzintézet, melyhez lelkének halvány sejtelmei 'vonzzák. Ilyen subtilitások iránt van érzéke a kereskedőnek, talán egy bizonyos fokig a középbirtokos osztálynak, de nem szabad beleesnünk abba a közgazdasági tévedésbe, hogy a gazdasági motívumot az egyedül dominánsnak tekintsük." Ez a felismerés persze nem jelenti azt, hogy a magyar közép-68 Uo. 69 O. L. FM ein, 1916. 66651 (1903. 7638). A kis- és középbirtokosok gazdasági helyzetére lásd: Rácz Gyula: A magyar földbirtokosság pusztulása. Bpest. 1904, 72. 1. Az egyre növekvő jelzálogterhekről uo. 30. 1. ; Bernát István : A kisbirtokosok hitelviszonyai. Előadás az Országos Központi Hitelszövetkezet 1902. márc. 13-iIII. kongreszszusán. Ld.: O. L. O. K. H. iratai, 1. csomó. Kongresszusi ülési jegyzőkönyvek. 9*
