Századok – 1966
A XII. nemzetközi történészkongresszus 3
A XII. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZKONGlíESSZUSS 5 H. Kohn professzor színvonalas, előre publikált referátuma az egész új- és legújabb kor vonatkozásában felvázolta a kérdést. A referátumot anyaggazdagság, tárgyilagosságra való törekvés jellemezte. A szerző szemlélete: polgári liberális-humanista. Referátuma az internacionalista és nacionalista törekvések egymásmellettiségét és egyben konfliktusát ábrázolta. A nacionalizmust fejlődésében fejtette ki, kimutatva a feudális ideológiához viszonyított pozitív vonásait, bár az ún. feudális nacionalizmus kérdését közelebbről nem vizsgálta. Kohn professzor polgári szemlélete folytán nem alkalmazta az osztálykategóriákat és elhanyagolta a nacionalizmus társadalmi, gazdasági alapját. A kérdést inkább szellemtörténeti szempontból közelítette meg. Ennek következtében a marxista módszer történelmi jelentősége előadásában természetesen elsikkadt, s a marxizmust csupán mint a XIX. század eszmeáramlatainak egyikét tárgyalta és nem egy esetben élesen támadta. A referátum az internacionalizmus és nacionalizmus konfliktusainak megoldását az általa amerikai szellemben értelmezett internacionalizmusban vagy integrációban látja. A referátum vitájában a marxista felszólalók elsősorban a marxista szempontok mellőzését s a kérdés ebből folyó túl elvont kezelését kifogásolták, de igen kevesen hoztak fel valóban érdemi szempontokat a referátummal szemben. Az utóbbiak közül elsősorban Kowalski lengyel professzort, a lengyel párttörténeti intézet helyettes vezetőjét kell kiemelni, aki Kohn idealista jellegű megállapításainak bírálata mellett nem tért ki az általa felvetett problémák érdemi tárgyalása elől sem. Utalt arra, hogy bizonyos történeti okok következtében szocialista viszonyok között is sor kerülhet nacionalista jellegű törekvésekre. Ezek azonban történetileg átmeneti jellegűek, a szocialista fejlődés fő tendenciája az internacionalizmus mind teljesebb és sokoldalúbb érvényesülése felé mutat. A magyar felszólalók közül Erényi Tibor azzal a kérdéssel foglalkozott, hogyan jelentek meg a nacionalizmus—internacionalizmus problémái az első világháború előtti magyar munkásmozgalomban, és bírálta az előadást, amiért az nem foglalkozott kellően az internacionalizmus marxi fogalmának kialakulásával. Ebből a szempontból bírálta az előadást Hanák Péter is, utalva az előadás szellemtörténeti álláspontjára, majd a téma általános keleteurópai vonatkozásaival foglalkozott érdeklődést keltően. Kiemelkedően érdekes volt Leo Valiani olasz professzor hozzászólása, aki az olasz egységmozgalom vezetőinek internacionalizmusáról szólt, majd történetileg bemutatta, miként vált a nacionalizmus a liberalizmus helyett a fasizmus eszméjévé. A jugoszláv Zwitter professzor hozzászólása a nacionalizmus kelet- és nyugat-európai fejlődéskülönbségét s ennek társadalmi-gazdasági alapjait elemezte. Ehhez a vitához kapcsolódott Vidor Cherestesiu román professzor anyagának megvitatása is. Victor Cherestesiu korreferátuma gondosan és módszeresen felépített képet adott az 1848-i európai forradalom legtöbb problémájáról. Gyengéje az_ volt, hogy az általa különösen részletesen tárgyalt magyar forradalom kérdéseit bizon'yos nacionalista elfogultsággal elemezte. A magyar forradalom élén álló nemesség kétarcúságát például eltúlozta, és a nemesség parasztpolitikáját egyértelműen ellenforradalminak minősítette, viszont a nemzetiségi mozgalmakat egyértelműen forradalmi mozgalmakként tárgyalta, s emlí-
