Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1363

1370' EOLYÓIRATSZEMLE ról. Ebben a szerző képet ad a Tanácsköztársaság idején fennállott, a címben jelzett szervezet szekcióiról, vezetőiről, kiadványairól, szervezetéről és működéséről. A közleményhez csatolja a Föderáció által kiadott sajtótermékek listáját. — M. SOMLYAI MAGDA a népidemokratikus történelemmel foglalkozó történészek munkaközösségének 1966. március 26-i vitájáról számol be röviden, felsorolva az ott megvitatott előterjesztés alapján a kutatás helyzetét, problémáit, feladatait, majd ismertetve az előterjesztés felett kialakult vitát. — O. M. TÖRTÉNELMI SZEMLE. VIII. évf. (1965) 4. sz.: RUGGIERO ROMANO Művészet és társadálom a renaissance-kori Olaszországban c. tanulmánya a renaissance általa 1450 — 1550 közé helyezett nagy korszaka komplex vizsgálatának szükségességét hangsúlyozva vet fel problémákat. Az olasz patriciátus a virágzó művészeti élet fedezésére szükséges pénzforrásairól szólva kiemeli egyrészt a XVI. századi Olaszország még eleven gazdasági életét; a nagyarányú mezőgazdasági, elsősorban talajjavítási beruházásokat és a pénzét földbirtokba fektető patriciátus innen is emelkedő jövedelmeit, valamint a gondolkodásnak, a festészet és szobrászat az Utolsó Ítélet-koncepció művészi ábrázolásának átalakulásán mérhető elvilágiasodását: új, vagy modernül értelmezett tudati kategóriák beépítését a gondolkodásba. — BENDA KÁLMÁN A jozefinizmus és a jakobinusság kérdései a Habsburg-Monarchiában c. tanulmánya a legújabb kutatások eredményeit összefoglalva tárgyalja a jozefinizmus és felvilágosodás, a jozefinizmus és társadalmi alapjai, a polgárság, a jozefinistaértelmiség, II. Lipót politikája, a jozefinisták balszárnya és a jakobinus szervezkedések, valamint a . Monarchia egyes nemzetei között kibontakozó jakobinus mozgalmak újonnan felmerült kérdéseit. Hangsúlyozza, hogy a jozefinizmus alatt a II. József által megtestesített politikai törekvések egésze értendő, mely elsősorban a francia felvilágosodás állameszméjéből merít: nem akarja megdönteni a feudalizmust, sőt annak reformok révén való megerősítésére törekszik. II. Lipót politikája ezt még rugalmasabban kezdte továbbfejleszteni, amikor azonban fia a reakció irányába fordul, a jozefin politika eddigi mmogatói (elsősorban értelmiségiek) tovább szervezkednek. Szervezkedésükben azonban az egységes központ hiányában már mindenütt szükségképpen a helyi tényezők és a nemzeti elem és problematika kerül előtérbe. A Habsburg-Monarchia elmaradt viszonyai viszont még nem tűzik napirendre a polgári forradalmat: szervezkedésük tehát nem jut le a népi tömegekig, és így őket a reakció könnyen elfojthatja. — PINTÉR ISTVÁN Az 1943 őszi kisgazdaszociáldemokrata szövetség címen az Olaszországnak a háborúból való kiugrása által teremtett nemzetközi helyzetben, Kállay miniszterelnök hintapolitikájához kapcsolva vizsgálja a két párt együttműködésének kialakulását, melynek célja az volt, hogy elősegítse Magyarország kiválását a világháborúból. Megállapítja, hogy bár a szövetség alá akarta támasztani, illetve sürgette Kállay tárgyalási kísérleteit a nyugati hatalmakkal, meg is maradt (Bajcsy Zsilinszkyt kivéve) a kormány támogatása alapján, s egyáltalán nem vizsgálta a cselekvés lehetőségét arra az esetre, ha a kormány a hozzáfűzött reményeket nem váltja be. A szövetség egyúttal — ezen az alapon — a belső „rendfenntartás" eszközének szerepót játszotta a kormány kezében. Az uralkodó osztály nyugatbarát ós a háborúból való kiválást szintén óhajtó szárnya a szövetséget fellépésének bátortalansága ellenére is veszélyesnek vélte saját jövendő érdekeire nézve, ezért hozzákezdett a Demokratikus Polgári Szövetség szervezéséhez, amelybe a Kisgazdapártot is be kívánta vonni; a két erő küzdelmének kibontakozását azonban egyelőre az 1944. március 19-i német megszállás megakadályozta. — A szám közli MÁRKUS LÁSZLÓ A Horthyrendszer uralkodó elitjének jellegéről c„ a Történettudományi Intézet vitaülésén elhangzott referátumát és a hozzászólások summázatát. A referátum megállapítja, hogy a keletközép-európai típusú magyar uralkodó elit három fő csoportból: a nagybirtokosokból, finánctőkésekből és az állami bürokrácia reprezentánsaiból tevődött çssze. Hierarchikusan épült fel, s e hierarchiában a politikai hatalom, amelyben a kormányelnök, a kormánypárt, a főispánok és a hadsereg vezető kara részesedett döntő mértékben, a gazdasági hatalom felett állt. Az elit belső harcának szakaszhatárait 1922-, 1931-, 1935-, 1939-és 1944-ben jelöli meg; e szakaszok a hatalomban való részesedés mórvének eltolódó fázisait jelzik. A harc az egyes csoportok között elvileg az állami beavatkozás mérve, iránya és módszere, valamint a külpolit ikai orientáció kérdései körül folyt. A szerző felvázolja az elit ideológiai irányzatát és csoportonkénti eltéréseit, végül az elit zártságának, ill. a bejutás lehetőségének kérdését vizsgálja. — STIER MIKLÓS Adalékok az 1920-as évek eleji szociáldemokrata baloldali ellenzéki mozgalmak kialakulásához címen a folyamat kibontakozását mutatja be az 1922 decemberi pártkongresszusig, mikor egy nagyobb, egységes-