Századok – 1966
Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1363
FOLYÓIRATSZEMLE 1365 sck támogatását élvező felkelés leveréséhez nyújtott katonai segítséggel rontsa majdani helyzetét. A kormány kapcsolatot létesített a fekelés vezetőivel, tárgyaltak arról, hogy a fölszabadított területre, mint „semleges" alakulatok, magyar egységek vonulnak be, s elhárítják a fenyegető német beavatkozást. Felhasználta a magyar kormány a szlovák felkelőkkel való kapcsola(ot arra is, hogy közvetítésükkel összeköttetésre lépjen a Vörös Hadsereggel; ez a kapcsolat tette lehetővé, a magyar fegyverszüneti delegáció elküldését Moszkvába 1944 szeptemberében. A tanulmány második része részletesen ismerteti a felkelésben résztvett magyar partizánegységek tevékenységét. A magyar partizánalakulatok a szovjet hadsereg kötelékébe tartoztak, a szovjet hadvezetés vetette be őket részben a felkelés támogatására, részben önálló magyar partizánmozgalom bázisául. A legnevezetesebb magyar partizánegység a Nógrádi Sándor vezette csoport és a Petőfi-brigád, valamint a Rákosi-csoport és a Pusztai század volt. — MÉSZÁROS KÁROLY Adalékok a somogy — baranyai 44. vörös dandár történetéhez c. tanulmányában leírja, hogy a dandár az 1918-as polgári forradalom időszakában felállított Somogy megyei nemzetőrségből alakult ki. A továbbiakban ismerteti a dandár harcait a különböző hadtestekben. — TAKÁTS LÁSZLÓ A magyarországi utolsó török háború egészségügyi ellátásának megszervezése 1788 — 89-ben c. tanulmánya megállapítja, hogy a törökök ellen hadbavonuló birodalmi sereg egészségügyi szervezete a kor viszonylatában fejlett volt. Jelentős mértékben és szervezetten el volt látva képzett orvosi erőkkel és fejlett tábori kórház rendszerrel rendelezett. A tanulmány a tábori kórházak szervezetét, gyógyszer-ellátását, az egészségügyi intézmények hadtápszervezetét is ismerteti ezután: — HORVÁTH MIKLÓS A magyar hadtörténetírás fejlődése és feladatai c. tervtanulmánya (I. rész az 1965: 4. számban) összefoglaló képet ad a magyar marxista hadtörténetírás húszéves fejlődéséről, és ismerteti megoldásra váró feladatait. Kiindulópontul rövid historiográfiai áttekintést ad a magyar polgári hadtörténetírásról, megállapítva, hogy az elsősorban a magyar uralkodó osztályoknak a szomszéd népek elleni he gemo n törekvései igazolását tekintette feladatának, s szakmai színvonala is, néhány kivételtől eltekintve, alatta maradt a kortársi európai burzsoá hadtörtónetírásónak. Ezután időrendben áttekintve a megoldandó feladatokat, többek köz.ött különös hangsúllyal emeli ki a XI—XIII. századi magyar hadszervezetben a gyalogság szerepének s általában a XIII —XV. századi hazai hadszervezet történetének feltáratlanságát. Jelentős feladat például: a banderiális hadrendszernek és a telekkatonaságnak marxista vizsgálata. Különösen az Ausztria birtoklásáért a XV. század elején Csehországgal folytatott — egyébként reakciós hódító — háborúk vizsgálata a fontos, mert ezekben emelkedett nyugateurópai szintre a magyar hadszervezet. A XVI—XVII. század vonatkozásában a hadszervezet és a társadalom kapcsolatai feltárásának fontosságát hangsúlyozza, főleg a végvári rendszert illetőleg. A XVIII. században a Rákóczi-szabadságharcban a háború a hadsereggel és a hadviselő politikai-katonai vezetéssel szemben támasztott igényeinek fokozott figyelembevételét igényli. A továbbiakban hangsúlyozza a XVIII. századnak a hadtörtónetileg eddig minden oldalról elhanyagolt nagy jelentőségót: a Habsburg-abszolutizmus első állandó hadseregének megteremtését; ugyanígy fontos (és eddig ugyancsak elhanyagolt) az 1867 utáni, az önálló magyar hadsereget megteremtő fejlődós vizsgálta. Ezután a tanulmány áttekinti az első világháborúra, az 1918-as polgári forradalomra, a Tanácsköztársaságra, az ellenforradalmi korszakra, Magyarországnak a második világháborúban való részvételére, hazánk felszabadítására s végül a Magyar Néphadsereg fejlődésére vonatkozó polgári és marxista hadtörténeti irodalmat, s ezeket elemezve jelöli ki a magyar hadtörténetírás feladatait. Az első világháborút vizsgálva a hadművészeti kutatásokat szorgalmazza. Az 1918 — 19-es forradalmak problémái közül a Szovjetunióban harcolt magyar internacionalisták tevékenységének összefoglaló feldolgozását látja a központi feladatnak. Utal arra, hogy az ellenforradalmi korszak hadserege vizsgálatának szorosan össze kell fonódnia az ellenforradalmi korszak általános történeti vizsgálatával. Sürgeti a második világháború problémáinak beható vizsgálatát, a magyar ellenállási mozgalom és a magyar partizánmozgalom átfogó kutatását, valamint a magyar néphadsereg 1948 utáni története kutatásának megindítását. A tanulmány végezetül javaslatot tesz egy három kötetre tervezendő összefoglalómagyar hadtörténet megírására. A kötetek javasolt periodusbeosztása: első kötet 1868-ig, második: 1868 — 1918, harmadik 1918—1970. — A tervtanulmány vitájában felszólaló NAGY LÁSZLÓ szerint a tervtanulmánynak differenciáltabban kellett volna foglalkoznia a dualista kori hadtörténeti irodalomnak a „kuruc" ós „labanc" irányzataival, valamint a török uralom következményeinek a polgári irodalomban olvasható tárgyalá-16*
