Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1363

1364' EOLYÓIRATSZEMLE írást, megállapítja, hogy az kezdetleges és fejletlen volt. Kutatásai középpontjában elsősorban a jobbágy—földesúr viszony és nem a mezőgazdasági termelőerők történetének vizsgálata állott, a földbirtokot védelmező apologetikus politikai tendenciával. A magyar demokratikus és marxista történetírás első szakaszában 1945-től 1956-ig szintén kifejezetten társadalomtörténeti orientáltságú volt. Kutatásai középpontjában a jobbágyság történetének vizsgálata állott. A szerző áttekinti a tárgyalt időszak agrártörténetírásának eredményeit egyes történeti korszakokra vonatkoztatva. Megállapítja, hogy jelentős eredményeket ért el a jobbágyság helyzetének, osztályharcának vizsgálatában: elemezte az eredeti tőkefelhalmozás problémáját a magyar mezőgazdaságban s ezzel kapcsolatban a roboton alapuló allodiális gazdálkodás jelentőségét a XVI—XVII. században, valamint a mezőgazdasági árutermelés kibontakozását. Ebben az időszakban is viszonylag elmaradt a mezőgazdaság termelőerőinek a vizsgálata. Ezt a feladatot elsősorban néprajzkutatók végezték. 1956 után az agrártörténetírás hazánkban új alapokra helyeződött. A speciális agrártörténeti kutatás önálló szervezeti kereteket kapott. A kutatás figyelme a legújabb időszakban a mezőgazdasági termelőerők: termelőeszközök, termelési módszerek, üzemformák stb. vizsgálata felé fordult. A tanulmány ismerteti ezeket az eredményeket ugyancsak történeti korszakokra vonatkoztatva. -Sz. M. VIII. évf. (1966) 1—2. sz.: WOLFGANG JACOBEIT német néprajztudós A néprajz és a termelőerők története címen azt a kérdést vizsgálja, hogy a néprajz milyen jellegű adalékokat szolgáltathat a termelőerők történetének nyomozásához, s e tekintetben milyen kapcsolat fűzi a többi történeti kutatási ághoz, elsősorban az agrártörténethez. Ismerteti egyúttal a berlini Paraszti munka és gazdaság elnevezésű, 1956 óta működő kutatócsoport tevékenységét, feladatait. — SZABAD GYÖRGY A rendszeres kataszteri munkálatok agrártörténeti értékesítésével foglalkozó kísérletek céljáról ismerteti egyfjelől a már megjelent, kataszteri felméréseken alapuló történeti feldolgozásokat, másfelől az MTA Agrártörténeti Bizottsága által kitűzött nagyarányú munkálatok jellegét. Ezzel mintegy bevezetőt ad BALI JÁNOS Sárszentlőrinc kataszteri felmérései (1859—1887) és FEGYÓ JÁNOS Gelej kataszteri felmérései (1889 —1910) c. munkáihoz. E két cikk szerzője az Agrártörténeti Bizottság által meghatározott fő kérdést állítja középpontba, nevezetesen arra kíván feletet kapni, hogy a kataszteri felméréseken alapuló vizsgálat segítségével a hagyományosan használt forráscsoportokhoz viszonyítva lehetséges-e precízebb képet nyerni a birtokstruktúra változásai, a paraszti kategóriák elkülönítése, a birtoklás folyamatossága, a művelési ágak arányának változásai stb. tekintetében. — ORBÁN SÁNDOR Egy kérdőíves összeírás feldolgozása a mezőgazdasági népesség 1916. évi helyzetéről címen az SzDP 1946 januárjában kibocsátott kérdőíveinek adatai alapján von le következtetéseket a parasztság helyzetére nézve. A szerző a 3000 példányban kibocsátott, mintegy 90 kérdést tartalmazó kérdőív forrásértékének és jellegének boncolgatása után megjegyzésekkel ellátva közli az anyag összesített eredményeit. — A Köz'eméni/ek rovatban FÜR LAJOS cikke a csákvári uradalom bérleti gazdálkodásáról (1860 — 1900) a bérletek nagyságrendjét, bevételeit és a bérleti szerződések feltételeit ismerteti. — Mi-ROSLAVA DESPOT áttekinti a horvát mezőgazdaságtörténet nyomtatott forrásait. — KOLOSSVÁRY SZABOLCSNÉ az ugodi erdőgazdaság 1891 —1958 közötti történetét, közelebbről a gazdálkodás módját, irányát, a termelt választékok arányát és a gazdaság hozadékát ismerteti. — A Vita rovatban BOGDÁN ISTVÁN A malom és a népesség címen a malmok és a lakosság száma közötti kölcsönös összefüggést igyekszik felderíteni: megállapítani az egy főre jutó lakott hely, malom, lóerő és őrölt mennyiség koronkénti átlagszámát. A viszonyszám alakulásában a napjainktól 1863-ig visszanyúló hivatalos statisztikai adatok alapján felismert tendenciákat, elemezve és a korábbi korszakokra is visszavetítve, hangsúlyozza, hogy az ún. technikai megállapodás korában kialakult arányszámok (egy főre 0,0027, egy lakott helyre 1,5 malom, egy malomra a XIX. század elején 1, a XVIII. században 0,5 LE) támpontokat nyújthatnak az összefüggés valamelyik hiányzó elemének felkutatásában. — O.M. HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK. U. f. 13. évf. (1966) 1. sz.: PINTÉR ISTVÁN A szlovák nemzeti felkelés és a magyar ellenállási mozgalom c. tanulmányának első része a Lakatos-kormánynak az 1944. aug. 29-ón kezdődött szlovák nemzeti felkelései kapcsolatos magatartását elemzi, a Miniszterelnökség ós a Belügyminisztérium iratai alapján. Noha a horthysta rendszer természetszerűen ellenséges érzülettel viseltetett a felkeléssel szemben, a kormány tón yleges magat artása inkább segítet -te a felkelést, mint ellene dolgozott. A Lakatos-kormány ui. ekkor már, mint ismeretes, fegyverszüneti tervekkel foglalkozott, ezért óvakodott attól, hogy a szövetsége-