Századok – 1966
Történeti irodalom - Mazauriac; C.: Babeuf és az Egyenlők összeesküvése (Ism. Magyar György) 1339
1340 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM culotte-okkal, a városi szegénységgel ismerkedett meg. Mivel ez a városi szegénység megbízható bázisa volt a következetes forradalmi törekvéseknek, természetes, hogy Babeuf és társai erre a rétegre függesztették szemüket. Nézeteik ós tevékenységük szempontjából ez a szoros kapcsolat azonban nemcsak erőforrás, de bizonyos értelemben fék is volt, amennyiben azok egyáltalán nem alkottak társadalmi osztályt, semmiféle osztályöntudattal nem rendelkeztek. Babeuf ós társai elméleti-gyakorlati tevékenységét az határozta meg, hogy „a sans-culotte-ok olyan társadalmi-politikai csoportot alkottak, amely ragaszkodott a kisvállalkozáshoz és a politikai demokráciához" (293. 1.). A szerző sokoldalúan, az összeesküvésben résztvevők nézeteinek, a különböző thermidorellenes irányzatok összetételének elemzésével mutatja be ezt a kapcsolatot (ld. a Bebeuf-isták és a népi tömegek c. alfejezetben). Bebeuf mint filozófus nem volt olyan eredeti gondolkodó, mint előfutárai és mesterei, Rousseau, Helvetius, Mably, Morclly. A forradalom előtt „semmi olyan nincs gondolkodásában, ami ne lett volna megszokott a korszakban" (81. 1.). Az elődök filozófiaierkölcsi kiindulópontból megfogalmazott egyenlőség eszméje azonban Babeuf nézeteiben tetőződik. Rousseau és a többiek eszméiből Babeuf levonta a legradikálisabb következtetéseket, mintegy „plebejusizálta" azokat. Sem hely, sem lehetőség nincs arra, hogy nyomon kövessük a szerzőt, Babeuf és az Egyenlők nézeteinek részletes kifejtésében vagy ismertetésében. Ehelyütt meg kell elégedni csak azzal, hogy löviden összefoglaljuk. A kommunista egyenlőségeszme középpontjában Babeufnél és eszmetársainál is, mint elődeinél, még mindig az elosztás, az „élvezetek egyenlősége" áll. Ez nemcsak az elődöktől való eszmei függés eredménye, hanem elsősorban konkrét társadalomismeretük, a párizsi néptömegek rendkívül nehéz, tragikus helyzetének felismerése állította előtérbe. Helyesen mutat rá Mazauriac ez összefüggésre, amikor Babeuf és társainak álláspontját úgy jellemzi, mint olyan magatartást, amely ,,. . . fennakad a társadalmi nyomorúságon; a kereskedelem szervezetének rendszerét és a társadalmi viszonyokat okolja, de végeredményben tudomásul veszi az erőforrások közepes voltát, ós inkább a javak elosztása területén mutatkozó egyenlőtlenség problémájának megoldására törekszik, mint a rendelkezésre álló anyagi eszközök mennyiségének növelésére" (45—46. 1.). Ezért „egész rendszerük nem a gazdasági bőség — a kor körülményei mellett ez eléggé érthető —, hanem főleg a javak fogyasztása terén megnyilvánuló »tökéletes egyenlőség« keresésére irányul. Nem fontos, hogy ez a fogyasztás középszerű; az a lényeg, hogy a középszerűsége egyenlő módon érintsen mindenkit" (196. 1.). A fogyasztás egyenlősége a tulajdon kommunista egyenlőségével kapcsolódik egybe. A tulajdon és a munka közösségén azt értették, hogy a hasznos munkán alapuló kollektív fogyasztás és a kollektív (társadalmi) tulajdon, a termelés kisüzemi formájával, a kismagántermelóssel kapcsolódik egybe. Ez a nagyüzemi termelés nem ismerésének természetes következménye. Jogosan írja Mazauriac, a maga korában a „munka közössége végeredményben nem jelentett mást, mint a munka termékeinek államosítását ós a munkatevékenység bizonyos szabályozását. Éppen ezen a ponton érintkezik Babeuf fogyasztási kommuniumusa a termelés kommunizmusával" (206. 1.). Amellett, hogy Babeuf egyenlőségi kommunizmusában a kereskedelemnek és a pénznek végső fokon nem marad hely, alábecsülte az ipar jelentőségét is. A mezőgazdaság mögött a gazdasági élet másodrendű tényezőjének tekintette. így természetesen nem érthette meg a technikai haladás lehetőségeit, és ezért a termókbőség megteremtésének lehetőségét sem láthatta. „Nem vették számításba, hogy forradalom következhet be a termelő erők fejlődésében" (210. 1.). Ha ez a korlátozottság az adott időszak konkrét franciaországi gazdasági feltóteleiből következett is, de legalább ilyen fontos szerepe van közgazdaságtani felkészületlenségüknek is, hiszen ebben az időben az angol burzsoáközgazdaságtan már jóval túljutott e színvonalon. A babeufi egyenlőség-eszme ós a társadalom „kommunista felfogása" tehát „forradalmi abból a szempontból, hogy a társadalmi egyenlőség biztosítására törekszik : maradi, mert ezt az egyenlőséget úgy igyekszik megteremteni, hogy állandóvá teszi a gazdasági termelés régi módszereit" (215. 1.). Babeuf kommunista egyenlőségi eszméi ennél természetesen jóval szélesebbek, kiterjednek a közösségi élet minden vonatkozására (a politikai jogok gyakorlásának teljes egyenlősége stb.). Gondolatviláguk másik központi eleme a nép közvetlen demokráciája. Az ókori görög demokrácia és elsősorban Rousseau nézetei alapján hangsúlyozták az állampolgárok közvetlen részvételét a törvényhozásban és az apparátus ellenőrzésében. Arra törekedtek — és ez ugyancsak előrelépést jelent —, hogy az új apparátus a „közvetlen demokrácia" rendszerének keretein belül ugyan, de erősen centralizált legyen és feladatát csak a törvények végrehajtása és az ezekért való felelősség jelentse. A hatalomban a nópszuveréni-