Századok – 1966

Történeti irodalom - Mazauriac; C.: Babeuf és az Egyenlők összeesküvése (Ism. Magyar György) 1339

1341 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM tás korlátozását látta, s mert ezt az utóbbit tekintette döntőnek („a szuverenitás részecskéi minden állampolgárt megilletnek") a társadalmi felépítés alapjává is ezt tette. Az új társadalom születésével kapcsolatban rendkívül fontosnak tartották az erkölcs és a nevelés szerepét. Szerintük ez szabadítja fel ,,a nép tudatában mélyen gyökerező forradalmi erőket", az elnyomás türelmes elviselésének okát elsősorban a tudatlanságban látták. A régi erkölcsiség alapján a társadalmi egyenlőség és az egyéni szabadság elkerülhetetlenül szembe kerülnek egymással. E két feladat egyidejű teljesítése csak az új erkölcsiség, egy új embertípus megteremtése útján válik lehetővé. Az új ember megteremtése ,,. . . a tökéletes egyenlőségen alapuló társadalom tartósságának egyetlen biztosítéka. Ennek az új embernek a kommunista állam anyagi feltételei adtak új lelket, új érzéseket" (221. 1.). Ebből következtetve nemcsak a nevelés szerepének fokozódásáról, de központi jelentőségéről beszélnek, melyben a rousseaui hatásnak igen nagy szerepe volt. Ha a Babeuf-istáknak az elosztásra, nevelésre, az általános társadalmi alapelvekre vonatkozó elveit alapjaiban megtalálhatjuk az elődöknél, ezt egyáltalán nem mondhatjuk el a gyakorlati politikai kérdésekre vonatkozó nézeteikről. Igen érdekes és fontos pl. Mazauriac megállapítása arról, hogy ,,. . . a Babeufisták lényegesnek tartották a burzsoá állam megsemmisítését, 6s helytelenítették azt, hogy a győztes nép átvegye annak apparátusát" (227. 1.). Fontosnak tartották, hogy a kommunizmushoz vezető úton egy átmeneti időszak is legyen. Ez zseniális új lépés volt a forradalmi gondolat fejlődósében. Az átmeneti hatalmat olyan eszköznek tekintették, amellyel meggyorsíthatják a kommunista társadalom megteremtését. Ай átmeneti hatalommal kapcsolatos nézetük rokona volt Marat ós Robespierre népi diktatúra eszméjének, de ezt a népi diktatúrát a kommunizmus eszméjével kapcsolták egybe. Későbbi műveiben Babeuf részletesen kidolgozta az ún. Nemzeti Közösségek létrehozására vonatkozó terveit, amely ennek az átmenetnek — kora színvonalát meghaladó — többé-kevésbé részletes tervét foglalta össze (pl. 230. 1.). Babeuf felismerte, hogy erre az átmenetre azért van szükség, mert a nép közvetlen hatalma nem valósulhat meg rögtön a győzelem után. Bár a népért harcolt, nem osztotta a néppel kapcsolatos romantikus illúziókat. Felismerte, hogy ,,.... a nép, amely »olyan sokáig sínylődött bilincseiben« egyik napról a másikra nem kópés felfogni a végbemenő forradalom teljes nagyságát és nem képes felmérni a készülő jövőt . . . (továbbá) a nép, amelynek tömege tudatlan, még ha híve is a forradalomnak, mindenféle zsarolás és minden demagóg becsapás áldozatává válhat . . ." Ezért a forradalmi diktatúrának az volt a célja, hogy elszigetelje és ártalmatlanná tegye az egyenlőségi rendszer ellenfeleit, szigorú rendőrségi és terrorintézkedésekkel s ugyanakkor gazdasági eszközökkel" (228 — 229. 1.). Ez utóbbi megjegyzés nagyon fontos, nemcsak máig ható tanulságai miatt, de azért is, mert Babeuf és társai felismerték ezek forradalmi jelentőségét. Ezért játszik jelentős szerepet terveikben az, hogy azonnali szociális intézkedésekkel megnyerjék a népet (az ellenség javainak kiosztása, zálogtárgyak visszaadása stb.). A siker biztosítékát ebben az átmeneti időszakban a közvetlen anyagi gazdasági érdekek egyidejű kielégítése és az eszmei meggyőzés jelentik. Babeuf ós eszmetársai minden őket megelőző egyenlősítő elképzelést azzal haladtak meg, hogy nem maradtak meg a kommunista alkotmánytervezetek kidolgozásánál, hanem a kommunizmust a politikai cselekvés céljaként fogták fel. Felismerték a nóptömegekben azt az erőt, amely kópés arra, hogy megvalósítsa ezeket az eszméket. Ebben a vonatkozásban messze túlhaladták a későbbi francia utópista szocializmus elképzeléseit is. Mint Mazauriac mondja Babeuf eszmei fejlődéséről, ,,. . . a sans-eulotte-mozgalom fejlődése — Párizsban és Franciaországban egyaránt — bebizonyította neki, hogy maguknak a nyomorgó tömegeknek az akciójában rejlenek az általa hőn óhajtott társadalmi forradalom lehetőségei" (113. 1.). Babeuf ezt a mozgalmat az adott feltételek között csak egy titkos összeesküvés köré tömörülve képzelhette el. Már korábban kedves eszméje volt a plebejus Vendée gondolata. Ügy gondolta, hogy ,,a propaganda, valamint az anarchikus ós rosszul vezetett felkelés helyére a plebejus Vendéet kell állítani. A szegények forradalmának földrajzi bázist kell adni, ahonnan — a hajszálcsövesség elve alapján — a példa elterjed majd, a Köztársaság egész területén" (153. 1.). Később a politikai tapasztalatok alapján „a plebejus Vendée elméletéből Babeuf megtartotta egy hatalmas összeesküvés gondolatát, amely nem puccs formájában nyilvánulna meg, hanem egy titkos hatalom által irányított tömeges helyi felkelés formájában" (175. 1.). Babeuf nézeteinek e sokoldalú elemzése teszi C. Mazauriac könyvét hasznos hozzájárulássá a tudományos szocializmus ós a forradalmi munkásmozgalom előtörténetének megismeréséhez. MAGYAR GYÖRGY