Századok – 1966
Történeti irodalom - Romeo; R.: Risorgimento e capitalismo (Ism. Ránki György) 1332
1332 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM új ötletekkel, eljárási eszközökkel gazdagítsák az irodalmat. Jacques De Launay könyve ezt teljes mértékben bebizonyította; a munkát a korszak szinte minden kutatója még sokáig nagy haszonnal forgathatja. ORMOS MÁRIA R. ROMEO: RISORGIMENTO E CAPITALISMO (Bari, Editori Laterza. 1963. 207 1.) RISORGIMENTO ÉS KAPITALIZMUS Rosario Romeo, a római egyetem professzora két — korábban már folyóiratokban megjelent — nagyobb tanulmányát foglalta össze ós jelenttette meg ebben a kötetben. A két tanulmány közül az első áttekintő értékelését és kritikáját kívánja nyújtani a második világháború utáni olaszországi marxista történetírásnak, a második viszont az olasz kapitalizmus 18G1 és 1887 közötti fejlődéstörténetének adja összefoglaló feldolgozását. A két látszólag össze nem függő témát mindenekelőtt az a körülmény foglalja egybe, hogy Romeo első tanulmányában az olasz marxista történetírás állásfoglalásait, értékeléseit kritizálóan különösen Gramscinak az olasz polgári átalakulás vonatkozó elméletét vitatja, azt az elméletet, amely az olasz polgári átalakulás fő problémáját az agrárforradalom hiányában határozza meg. Romeo ezzel szemben — mint erre később visszatérünk — az agráríorradalom hiányát nem tartja az olasz Risorgimento problémájának, sőt — mint ezt második tanulmányában megpróbálja tényszerűen is kifejteni — véleménye szerint a nagybirtokrendszer fennmaradása tette lehetővé az olasz kapitalizmusnak a dél-európai országok között legerőteljesebb kifejlődését. Ami a könyv első tanulmányát illeti, Romeo — elismerve ugyan a marxista történetírás fontosságát, problémafelvetésének jelentőségét és bizonyos élesztő erejét az olasz tudományos életben — általában elveti a marxista történetfelfogást, mint politikus történetírást. Romeo a Risorgimentonak liberális felfogását adja, és tagadja az agrárforradalom jelentőségét. Vitába száll azokkal a marxista történészekkel, akik szerint a kisparaszti birtokokon alapuló agrárfejlődés, az agrárforradalom, ténylegesen gyorsabb gazdasági fejlődést, a kapitalizmus szélesebb, szabadabb kibonatkozását biztosította volna Olaszországban. Romeo véleménye szerint a Risorgimento marxista felfogása két szempontból elhibázott: egyrészt, mivel nem vizsgálja kellően, volt-e realitása az agrárforradalomnak, másrészt, mivel az agrárforradalom pozitív hatását az ország gazdasági életére nézve eltúlozza. A továbbiakban Romeo adatokkal és az olasz társadalmi-gazdasági viszonyok elemzésével próbálja bizonyítani, hogy a kérdésfeltevés sem a belső társadalmi-gazdasági viszonyok szempontjából, sem a külső, nemzetközi körülmények és erőviszonyok folytán nem reális. Az olasz fejlődóst sem a francia, sem a kelet-európai fejlődéssel nem lehet összevetni. Nem volt meg a lehetőség a burzsoázia és a parasztság nagybirtokellenes szövetségére — mint Franciaországban —, annál is kevésbé, mivel az olaszországi polgári fejlődés élén elsősorban az agrárkapitalisták osztálya állott, másrészt egy radikális forradalmat Romeo véleménye szerint az európai nagyhatalmak nem tűrtek volna meg Olaszországban. Ami pedig az agrárforradalom hatását illeti, szemben a kelet-európai fejlődéssel, ahol az agrárforradalomnak fejletlen feudális gazdaságot kellett megsemmisít; nie, Romeo véleménye szerint Olaszországban az agrárforradalom megszüntette volna Észak-Olaszország már fejlett agrárkapitalista gazdaságait, nem segítette volna, hanem gyengítette volna a kapitalizmus fejlődését. Annál is inkább gyengítette volna, mivel véleménye szerint az olaszországi kapitalista fejlődést mindenekelőtt a mezőgazdasági nagybii tokokon felhalmozott tőkéből finanszírozták. Romeo álláspontja tehát röviden abban foglalható össze, hogy a Risorgimentonak az a megoldása, amely Olaszországban végbement, gazdasági és társadalmi szempontból az egyetlen lehetsges megoldás volt. Romeo kérdésfeltevése számos kritikai ellenvetést vált ki. Anélkül, hogy e rövid ismertetés keretében részletesebb vitába bocsátkoznánk, csak néhányat említünk. Az agráríorradalom realitását túlságosan mechanikusan ítéli meg, a társadalmi folyamat történeti kritikáját csak egyoldalúan, belülről, az események reális lehetősége szempontjából igyekezvén megközelíteni. Egyébként is, ha Olaszország gazdasági és társadalmi fejlődése valóban nem is teremtette meg valamennyi feltételét az agrárforradalomnak, véleményünk szerint
