Századok – 1966
Közlemények - Szász Zoltán: A magyar kormány tervei a nemzetiségi pénzintézetek állami ellenőrzésére 118
122 SZÁSZ ZOLTÁN tehát nem kimondottan gazdasági jellegű vállalkozásokban vettek részt,14 addig az új irányzat emberei vagy támogatói jórészt aktív bank vezetőségi tagok voltak. Ilyenek a szász Karl Adam, Wolf Károly, Lurtz Károly, a szlovák Juriga N., Skycak, Blaho, Srobár. Szembetűnő ez a román nemzeti pártban is, ahol Miháli Tivadar, Mihy János, Ulyésfalvi Pap György, Maniu Gyula, Ylad Aurél és mások gyakran nem is egy bank vezető állásaiban foglaltak helyet.15 A tőkés profit főforrását képező hitelintézetek társadalmi és gazdasági jelentőségét a kortársak kellően méltányolták. A nemzetiségek önállósági törekvései számára az egyházi autonómia (szerb, román) mellett a gazdasági életben a bankhálózat jelentette azt az organizmust, amely az önálló állami lét hiányát igyekezett pótolni.1 6 Anyagilag hathatós segítséget nyújtott a nemzetiségi politika és részben a nemzeti művelődés ápolása számára.17 A kultúra támogatása kezdetben az iskoláknak és az egyháznak nyújtott alkalmi juttatásokban és szerény alapítványokban merült ki, majd fokozatosan átváltozott jól meghatározott társadalmi program emeltyűjévé. A századfordulón már előtérbe kerülnek az iparosegyletek, a tanonctámogatás, kaszinóalapítás, a szlovákoknál pedig középüzemek alapítását is láthatjuk. Es az iskolákat már jobbára csak az alapítványok befolyó kamatjaival támogatják.18 Ezek a pénzintézetek nemzetiségi jellegük ellenére éppúgy nem jótékony céllal dolgoztak, akárcsak más bankok. A kultúra csekély támogatása mellett a középbirtokosság, elsősorban pedig jelentős súlyú gazdagparasztság megteremtésében vitték a legjelentősebb szerepet. Ez volt az a cél, melynek elérésén fáradoztak, s ennek érdekében a szegényparasztság kiszipolyozásában sem maradtak el más intézetek mögött. Magát a tényt gyakran nem is rejtették véka alá. Egy szlovák bankvezér szavai szerint ,,a bankot nem jótékonysági 14 Pl. nyomdát tartottak fenn a párt céljait szolgáló sajtótermékek előállítása céljából. 16 Az első román aktivista képviselő megválasztását az általa igazgatott bank közreműködésének tulajdonították. Az aktivitás úttörője. Aradi Közlöny, 1903. jún. 4. 16 A nemzetiségi burzsoázia „nemzeti bástyának" tekintette pénzintézeteit, hiszen — mint ezt később írták — „pénzt adott a parasztoknak, hogy a nemzeti birtokot gyarapítsák, támogatást nyújtott az újságoknak, apanázst biztosított a felelős szerkesztőknek, akik a börtönökbe vagy »odaát,ra« mentek". Ideia nafionalá ín economie. Patria, 1924. jan. 7. A román bankok tevékenységére Id. Herfia, D. I. : Preocupárii de organizare financiarä-economicä la romíni din Transilvania inainte de Unire. Fratilor Al. çi I. I. Lápedatu [Emlékkönyv] Bucuresti. 1936, 363. 1. 17 Nem áll módunkban felmérni, hogy mennyit áldoztak nemzetiségi bankok kulturális és egyéb célokra, az azonban nyilvánvaló, hogy a szászok ezen a téren is előkelő helyet foglaltak el. 1903-ban a Hermannstädter Allgemeine Sparcassa 107 987 K-t, a román Albina 16 400 K-t fordít jótékony célra. Ld. Magyar Compass 1904 — 1905. I. köt. 590-592. 1. A korszak végén a szász pénzintézetek ilyen jellegű kiadásai igen nagy összeget tettek ki. 1912-ben gazdasági, társadalmi, kulturális és egyházi célokra 726 000 K-t fordítottak. Ld. R. Rosier: Die Kreditorganisation der Sachsen in Siebenbürgen. Hermannstadt [1914], 59. 1. Az 1903-as évben a román pénzintézetek kulturális célokra fordított kiadásairól közöl egy tájékoztató jellegű táblázatot I. Russu-Sirianu : Romínii din statul ungar. Bueurest. 1904. 296. és kk. 1. A korábbi időszakra az Albinára vonat -kozóan: Debreceni Független Újság, 1904. márc. 6.; 1912-ben a román pénzintézetek 190 504 K-t (129 000-rel többet, mint 1900-ban) fordítottak kulturális célokra. Ld. Jakabffy Elemér : Adatok a románság történetéhez a magyar uralom alatt. Lugoj. 1931, 190 — 200. 1. 18 A szászvárosi Ardeleana pénzintézet iskolai célokra 1885-ben 278 Ft-ot áldozott, 1895-ben a már megerősödött intézet csupán 200 Ft-ot. Üj tételként jelentkezik a 2000 Ft-os kaszinó-alapítvány és két, egyenként 2500 Ft-os tétel gazdasági egyletek alapítására. Ld. Ion Mihu : Spicuiri din gíndurile mele. Sibiu. 1938, 421, 426 — 427.1.
