Századok – 1966
Közlemények - Szász Zoltán: A magyar kormány tervei a nemzetiségi pénzintézetek állami ellenőrzésére 118
TERVEK A NEMZETISÉGI PÉNZINTÉZETEK ELLENŐRZÉSÉRE 123 intézetnek, hanem közgazdasági faktornak kell alapítani. A nép azért menjen szlovák bankba, mert az az övé, sőt még akkor is oda menjen, ha drágább hitelt kap".1 9 Mindez egyébként teljesen megfelelt a nacionalista politika irányvonalának, hiszen a nemzetiségeknek, Maniu román nemzetiségi politikus állítólagos kijelentése szerint „idehaza nem kisbirtokosokra, hanem erős középbirtokosságra van szükségük".2 0 A bankok parcellázó tevékenysége, a nemzetiségi gazdagparasztság erősödése valóban ilyen tendenciát mutatott, s ezt mozdította elő a magyar középbirtokos osztályban végbemenő bomlási folyamat is.21 A nemzetiségek bankhálózata így voltaképpen a magyarországi \itelgépezet egyik fontos kapcsolóeleme, amely egyrészt a saját burzsoázia tőkefölöslegeit összegyűjtve a nemzetiségi vidékek hitelellátottságát volt hivatva biztosítani, másrészt a nemzetiségi burzsoáziát szervesen bekapcsolta az ország gazdasági mechanizmusába. Ugyanakkor hozzájárult a magyar bankhálózat tőkeereje és mozgási iránya, valamint a peremvidékek hiteligénye között tátongó szakadék áthidalásához. A nemzetiségi pénzintézetek tehát, nemzeti jellegükkel és önállóságukkal együtt a Monarchia gazdasági szerkezetének szerves részét képezték s egyúttal tükrözték a Monarchia egész gazdasági struktúráját is, azt, hogy a különféle nemzetekhez tartozó burzsoáziák egymással versengtek saját piacuk biztosításáért. A pesti bankok hitelnyújtási lehetőségei (a közép- és kisbirtokosok irányában) teï' ületileg egyenlőtlenül oszlottak meg. Az ország peremvidékén a középbirtokosság hitelellátottsága már távolról sem volt kielégítő.22 Erdélyben ráadásul megbízható birtokértékalap sem állt a hitelező rendelkezésére, hiszen az adókulcs is eltért a magyarországitól, s a kataszteri felmérések az érték szempontjából megbízhatatlanok voltak, érthető, hogy a birtokosok elégedetlensége a pesti bankokkal szemben a válság után a 80-as években fokozódott. Ezt külön előmozdította az, hogy épp ekkor következett be a jelzálogkölcsön kamatláb csökkenése23 s a birtokosoknak kedvező lett volna kölcsöneik konvertálása. A felbukkanó nemzetiségi pénzintézetek helyzeti előnyüket kihasználva érdekkörükbe vonták a középbirtokos osztály egy részét, de teljes hiteligényét kielégíteni nem tudták, s egyes magyar bankok bukásából tanulva24 óvakodtak is a túlhitelezéstől. Éppen a magyar birtokos 19 Székely Erzsébet : A szlovák kapitalizmus fejlődése 1900 — 1918 (kézirat az MTA Történettudományi Intézet Archívumában). 20 Farkas Pál: Az oláh kérdésről. Bpest. 1907, 14. 1., ill. Egyed Ákos, Vajda Lajos, Ion Cicala: Munkás- és parasztmozgalmak Erdélyben 1906 —1907. Bukarest. 1962, 76 — 77. 1. 21 Din Istoria Transilvaniei. II. köt. 198 — 199. 1. 22 „Az erdélyi középbirtokossal (itt 160 holdnál kezdődik a középbirtok) nem áll szóba a nagybank, a takarók pedig 9 —10%-ra dolgozik rövidlejáratxi váltókkal." Hartha Miklós: Üj csapás. Ellenzék, 1888. aug. 3„ a kisbirtokra ld. Ellenzék, 1901. dec. 21. 23 Hegedűs Lóránd : A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank keletkezésének és fennállásának története II. köt. Bpest. 1917, 169. és kk. 1. Itt kell megjegyezni, hogy az ország keleti felében általában magasabb volt a kamatláb. Erdélyben 1893-ban a pénzintézetek 43,47%-a 8% vagy ennél magasabb kamatlábbal dolgozott; ugyanakkor az egész országban az intézeteknek mindössze 25,71 %-a szedett hasonló kamatot a jelzálogkölcsönök után. Vö. Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam. XVI. köt. 65. 1. 24 Lásd az Ugron-féle Székelyegyleti Első Takarékpénztár esetét 1901-ben.
