Századok – 1966
A Magyar Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Glatz Ferenc: Kísérlet történelmi folyóirat indítására 1865-ben 1278
A SZÁZADOK ÉS A TÖRTÉNELMI TÁRSULAT MÚLTJA BÖL Glatz Ferenc : Kísérlet történelmi folyóirat indítására 1865-ben Az 1860-as évek elejére — a politikai irányzatok kikristályosodásával párhuzamosan — az irodalmi és tudományos élet frontjain is bizonyos rendeződés figyelhető meg. Az ötvenes évek lázas lapalapításai, újabb és újabb csoportok előretörése majd eltűnése azt mutatja, hogy a különböző társadalmi rétegek törekszenek és képesek is politikai törekvéseikkel összhangban megfogalmazni saját elképzeléseiket a nemzeti művelődés fejlesztésének irányáról, hogyanjáról. Megfogalmazói a nemesi, polgári, papi értei miségiek, akik kezéből végső soron újság, folyóirat, könyv egyaránt kikerül, s akik munkálkodása a megélénkülő tudományos irodalmi élet alakulására formálólag hat. E rétegek megizmosodása a neoabszolutizmus alatt is mind jobban erősödő polgári fejlődést jelzi többek között, és ezek fogalmazzák majd meg a nemzeti kultúra ápolásának politikai jelentőségét is. A tanárok, papok, ügyvédek, újságírók, lassan fejlődő könyvtáraink alkalmazottai, a vidéki életüket az irodalom művelésével, „történelmi buvárlásokkal" színesítő kisnemesek, városi hivatalnokok kitermelői és fogyasztói is a szép- és tudományos irodalomnak. A társadalom különböző csoportjainak e növekvő kulturális érdeklődése, a kulturális haladás feltételeinek fejlődése adja az alapot, a lehetőséget ahhoz, hogy a tudományművelők közül kinőjenek azok, akik munkálkodásukat immár nem kedvtelésnek, nem kedves időtöltésnek, hanem hivatásnak tekintik. S ahogy a tudományok művelésében megjelenik a rendszeresség, az egyes tudományágak, kutatási területek elkülönülése, úgy jelentkeznek ismét a reformkori első lendület megtörése után már az ötvenes években az első tudományos szaklapok, hogy a bukott forradalom után ismét megkíséreljék összefogni a szétzilált magyar tudományos életet, majd aztán a kiegyezés évtizedében sok egyéni és társulási vállalkozások nyomán polgárjogot harcoljanak ki maguknak a magyar olvasók között. A hazai tudományos sajtó kialakulásában a történettudománynak nagy része volt. Ismert ez évek politikai helyzete és megnövekedett történeti érdeklődése közötti összefüggés. Az ország jövőjére, a politikai feladatokra a kor liberális-nemesi történelemfelfogása a múltból igyekezett „irányeszméket" nyerni. A történetíró helyét a kibontakozó pamflet-irodalom szinte egyöntetűen határozta meg a nemzeti művelődésben: „. . . ők valának azok, kik janusarccal tekintvén az őszült régiségbe s a megifjítást ígérő jövőbe őseredeti mivoltunlcból értelmezik milétünlc kellékeit s a magunkhoz hívekké levésünk célszerű módjait."1 Ebben a gondolatkörben fogantak azok az egyéni kezdeményezések, amelyek céljuknak tekintették — még vegyes tartalmú — tudományos folyóiratuk hasábjain a nemzeti történelem kérdéseivel mind többet, s tudományos szinten 1 Karcsanyéki G. (Csaplár Benedek) : A nemzeti mívelődés alapjai. Szeged. 1861. 4 — 5. 1. Ld. továbbá: Várkonyi Ágnes: Thaly Kálmán és történetírása. Bpest. 1961 munkájának erre vonatkozó részeit.
