Századok – 1966

A XII. nemzetközi történészkongresszus 3

4 A XII. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZKONGlíESSZUSS 4 A harmadik szekció keretében a CISH-hez tartozó mintegy 10 nemzetközi bizottság - történeti demográfia bizottság, társadalmi és szociális mozgalmak bizottsága, egyháztörténeti bizottság stb. — tanácskozott. Ez szakítást jelentett azzal a korábbi gyakorlattal, melynek értelmében ezek a szervezetek a kongresszust megelőzően külön üléseztek. (Csupán a nemzetközi gazdaságtörténeti bizottság tartott a kongresszust megelőzően Münchenben egy külön kongresszust.) Végül, a negyedik szekcióban, amelyet 4 alszekcióra — módszertan, ókor, középkor, új- és legújabb kor — bontottak, a hagyományos témákat összpontosították. Ezáltal az eddiginél több előadás megvitatására nyílt lehetőség, s a kongresszus résztvevőinek a speciális üléseken kívül 36 előadás vitáját lehetett alkalmuk figyelemmel kísérni. A nagyobb vitalehetőség biztosítása volt a másik fő szempont, amely a Nemzetközi Történész Bizottságot a tanácskozások módszerének megreformálásánál vezette. Ezért a rendkívül sok időt elrabló korreferátumok rendszerét megszüntették, s az előadásokat — melyeket 4 kötetben összefoglalva még a kongresszus előtt, bár elég későn megküldöttek a résztvevőknek — csak néhány esetben egészítették ki szintén előre szétküldött részanyagok. Az előadónak jogában állt mondanivalóját röviden kiegészíteni, ami után azonban azonnal megindulhatott az első három szekcióban egész napot felölelő, a negyedik szekcióban fél napig tartó vita. A vita résztvevőinek általában 10 perc, néha több, de nem egyszer kevesebb idő állt rendelkezésükre, hogy véleményüket kifejtsék. Az is megtörtént, hogy időhiány miatt egyes jelentkezők nem jutottak szóhoz. Újdonság volt a vita megszervezésénél, hogy a történész nemzeti bizottságok az egyes kérdésekhez szakértőket javasolhattak, kiknek a vitában való részvételre elsőbbséei joguk volt. Ennek az új módszernek kétségkívül megvolt az az előnye, hogy korlátozta a vitában az esetlegességeket, az elnök esetleges szubjektív szempontjainak érvényesülését; másrészt viszont — ahol a bejelentett szakértők száma túl magas volt — elvette a lehetőséget más hozzászólások elől. így is, jóllehetnem állanak rendelkezésre pontos adatok a vitákban felszólaltak számáról, ez mintegy 1200-ra tehető. * Nem könnyű feladat átfogó képet, tudományos mérleget nyújtani a bécsi történészkongresszusról. A tárgyalt kérdések sokágúsága, az egyidőben tartott ülések nagy száma, a működő szekciók sokasága lehetetlenné tette, hogy egy-egy résztvevő az őt érdeklő szekció munkáján kívül képet alkothasson a kongresszus egészéről. A magvar és külföldi résztvevők közti személyes érintkezés ezen csak részben segíthetett. Ez a beszámoló annyiban tud mégis első általánosabb, de messzemenően nem végleges áttekintést nyújtani, hogv a kongresszus vitáin résztvevő maevar történészek jelentéseire támaszkodik. Emellett sem lép fel avval az igénnvel, hogv valamennyi szekció tevékenységéről számot adjon. Elsősorban azoknak a szekcióknak a vitaanyagára szorítkozik, melyek tárgvuknál fogva különösen tanulságosak lehetnek a magyar történészek számára. Beszámolón^ — s ezt különösen hangsúlvozni kell — semmiképp sem teszi fölöslegessé azt az isénvt, hogy folyóiratainkban megtörténjék az egyes előadások részletes kritiVai feldolgozása is. A megvitatott ,,nagv témák" sorában is a jelentősebbek közé tartozott a Nacionalizmus és internacionalizmus a XIX. és XX. században c. téma.