Századok – 1966

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Gurevics; A. Ja.: Általános törvény és konkrét törvényszerűség a történelemben 1265

ÁLTALÁNOS TÖRVÉNY ÉS KONKRÉT TÖRVÉNYSZERŰSÉG 1273 A történeti folyamatot kiváltó különböző összetevőknek más-más erejük és irányuk lehet és e tényezők változásától függ a végső eredő változása is. A politikai vezetők, pártok, osztályok aktivitása ós energiája bizonyos meglevő tendenciákat győzelemre segít, másokat pedig bukásra ítél. A tömegek, csoportok és egyedek tevékenységének aktivitását és hatékonyságát azonban számtalan és gyakran gyakorlatilag előre nem látható körülmény szabja meg. Az általános történeti folyamat tekintetében ezek a körülmények s az általuk kiváltott eredmények véletlennek is tűnhetnek. A folyamatra azonban rányomják a maguk bélyegét, más irányba lendítve annak „vektorát", meggyorsítva vagy lelassítva, gyakorta pedig lényegesen megváltoztatva e folyamat menetét és jellegét. Felvetődik a kérdés: elegendők-e a feudalizmus válságára való utalások és a feudalizmus méhében érlelődő tőkés viszonyok bemutatása ahhoz, hogy megalapozzuk а polgári forradalom elkerülhetetlenségét ? Ismeretes, hogy a fenti, alapvető feltételek megléte esetén is elmaradhat a forradalom: először is ehhez forradalmi helyzet is kell, másodszor pedig, még az utóbbi feltételei között is különböző megoldások lehetségesek: egyes esetekben forradalmi kitörés, másokban a forradalmi hevület „felszívódása", lehűlése valamiféle „közbejövő feltótelek" következtében (az 1860-as évek reformjai Oroszországban, az első világháború kitörése stb.). Ezekben az esetekben a forradalom reális lehetősége (az objektív feltótelek megléte értelmében) nem válik valóra, az események fejlődése más jelleget ölt. Mekkora az efajta „vektor-kilengések" mórtéke? A szokásos válasz így hangzik: a történeti törvény a véletlenek káoszán át tör magának utat. Véleményünk szerint ez a válasz kielégítő lehet a szociológiában, de nem elegendő a történettudományban. Valóban, a történeti fejlődés általános törvényei, a társadalmi-gazdasági formáció-váltás törvényéhez hasonlóan, kevéssé vannak alávetve a különféle közbejövő feltételeknek, s ez utóbbiak gyakran figyelmen kívül is hagyhatók — de csak a szociológia szintjén! A történettudomány azonban a konkrét törvényszerűségeket s nem az „átfogó törvényeket" tanulmányozza, s a történeti folyamattal kapcsolatos nézőpontja korántsem a szociológiai általánosítások magaslatáról vetett pillantás. A történészeknek elemezniük kell az összes ismeretes konkrét jelenséget és azok részletes magyarázatát kell adniuk. Ilyen megközelítés esetén el kell ismerni, hogy a történeti folyamat lehetséges variánsai igen sokfélék és annak további menetét illetően a legsúlyosabb következményekkel terhesek. Például a nemzeti szocialista párt hatalomra jutását Németország előző fejlődése készítette elő, ahol is a fasizmus társadalmi bázisra lelt. De vajon elkerülhetetlen ós elháríthatatlan volt-e a hitleristák győzelme a demokratikus erők felett? Nem. De mégis lehetségesnek bizonyult, s ez a lehetőség valósággá vált. A munkásosztály nagyobb összefogottsága ós politikai aktivitása, a német kommunista párt ós a szociáldemokraták közötti szakadás leküzdése és egy sor egyéb konkrét feltétel esetén a hitlerista hatalomátvételt meg lehetett volna akadályozni. Ez azonban nem következett be, s az imperialista reakció legagresszívebb erőinek győzelme Németországban azután iszonyú következményekkel járt mind az országban, mind pedig Európában és az egész világon. Az, hogy a hitlerista klikk kirobbantotta a második világháborút, valamint a német militarizmus nagyarányú átmeneti sikerei szintén nem voltak elkerülhetetlenek. Ezek azért váltak lehetségesekké, mert a Népszövetség megbénult, mert több európai állam nem volt felkészülve az agresszió visszaverésére, mert más államok nem is akarták azt visszaverni, főként pedig azért, mert a nyugati tőkés kormányok szovjetellenes és munkásellenes álláspontot foglaltak el s mert — ebből kifolyólag — politikájuk az agresszor megbékítésóre és engedmények adására irányult. Ilyenképpen a hitlerizmus megfékezésének lehetősége elveszett, győzött az események legkatasztrofálisabb menetének tendenciája, s ezért az emberiség százmilliók halálával, megkínzatásával, megrokkantásával, az anyagi és kulturális értékek kolosszális pusztulásával fizetett. Az események éppen adott menete sohasem fatálisan szükségszerű, mindig több fejlődési tendencia lehetséges, s ezek nemcsak ugyanazon módnak különböző variánsai (ugyanabba az irányba vezető különböző utak), hanem gyakran egymásnak az ellentmondó, egymással szöges ellentétben álló utódok is lehetnek. Mindezek lehetségesek, vagyis meghatározott feltételek esetén megvalósulhatnak. Az emberek gyakorlati tevékenysége, aktivitása, az államok, osztályok, pártok politikája az egyik lehetséges tendenciát segíti győzelemre, s az, hogy e tendenciák közül az adott időpontban melyik győzedelmeskedik, nagyon sok mindentől, s korántsem csak az általános történeti törvények hatásától függ. A sokféle ok között olyan is akadhat, amely nem a megelőző fejlődésből folyik s ebből a szempontból mintegy külsődleges, „közbejövő" körülménynek fogható fel. Ha viszont a történeti szükségszerűséget invariábilisnak vagy olyannak tartjuk, amely a „normától" csak lényegtelen, véletlenszerű eltéréseket enged meg (olyanféléket, mint egyes események kisebb időbeli elhúzása vagy gyorsítása, mint azt, hogy a történeti