Századok – 1966

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Gurevics; A. Ja.: Általános törvény és konkrét törvényszerűség a történelemben 1265

ÁLTALÁNOS TÖRVÉNY ÉS KONKRÉT TÖRVÉNYSZERŰSÉG 1269 A konkrét történeti törvényszerűség minden egyes esetben a már korábban kialakult feltételekből alakul ki; nem önkényesen „áll össze"; benne jut kifejezésre az egész folyamat vezérlő tendenciája, de a sajátos, igazán történeti törvényszerűség — az általános szociológiai törvénnyel való minden kétségtelenül fennálló szoros kapcsolata ellenére — sohasem redukálható az utóbbi megnyilvánulására, hatására — mindenkor megvan a történettudomány számára lényeges saját tartalma is. A történeti folyamat tényezői állandó kölcsönhatásban vannak, nem függetlenek egymástól. Hatásuk jelentősége mindenekelőtt a társadalmi-gazdasági fejlettség fokától függ. Például, a természeti környezet szerepe jelentősen változik az egyik formációból a másikba való átmenetnél. Ugyanakkor a természeti-földrajzi feltételek, ideértve a természeti kincseket, az éghajlatot s az adott ország más országokhoz viszonyított elhelyezkedését is, igen erőteljes hatást gyakorolnak a termelés fejlődésére s a társadalmi élet más oldalaira. így, a természeti tényezők komplexumának mintlen kétséget kizáróan rendkívül nagy a szerepe a Földközi tenger melléki államok rabszolgatartó rendszerének kialakulásában és intenzív kifejlődésében, vagy, mondjuk, az egyenlítő környékén élő népek lassú fejlődésében.15

De az említett tényezők közül még azok is, amelyek (pedig) igen távol esnek a termeléstől, bizonyos, néha igen nagy mértékben hatást gyakorolhatnak a társadalmi fejlődésre. Emlékezzünk csak Engels ama gondolatára, hogy milyen fékező szerepet játszott a XVII — XIX. századi német történelemben a nyárspolgárság erőtlensége. A német nyárspolgárok képmutatása, szentimentalizmusa és szolgalelkűsége Németország 1648 és 1830 közötti társadalmi, gazdasági és politikai fejlődósének volt az eredménye, de ezek a tulajdonságok azután az új fellendülés egyik legnagyobb akadályává váltak.16 Nem egyszer hallhatók olyan intelmek, amelyek a történeti folyamat effajta tényezői túlértékelésének veszélyére figyelmeztetnek. A földrajzi környezet vagy a népesség, a lélektani feltételek vagy a külső hatások abszolutizálása, persze, megengedhetetlen. Mindezek a tényezők önmagukban nem hatnak és sohasem szabják meg a történeti folyamat törvényszerűségét. A kutatónak azonban mindenkor figyelembe kell vennie teljes egészükben mindazokat a mozzanatokat, amelyek hatással vannak a társadalmi folyamatra, nem szabad leegyszerűsítenie mozgató erőinek bonyolult jellegét. Mi több: aligha lehet apriori megjelölni a tényezők rangsorát, meghatározni jelentőségüket e tényezők adott időszakban s adott államban fennálló kölcsönviszonyának konkrét empirikus elemzése nélkül. A történeti folyamat számos fentemlített tényezőjének nincs állandó hatása: egyes feltételek között lényeges mozzanatokként ezek, más feltételek között azok tűnnek fel; egyik tényező elnyomhatja a másikat, miközben kölesönviszonyuk állandóan változik. Ebben rejlik a történeti tényezők további nem kevéssé fontos különbsége az egész történeti folyamatot meghatározó tényezőtől: a termelőerőktől. A konkrét történeti törvényszerűségnek a szociológiai törvénytől való különbsége, minden kölcsönhatásuk ellenére, abban van, hogy más az egyiknek s más a másiknak természete. Az általános törvény a gazdasági-társadalmi jellegű logikai összefüggéseket fejezi ki. A történeti törvényszerűség viszont, mint láthatjuk, különbözű rendszerek által irányított törvényszerűségek összjátékából alakul ki: nemcsak a szociológiai törvényeknek, hanem mindazon gazdasági, demográfiai törvényszerűségeknek, az ember biológiai élete és pszichológiája, a társadalom szellemi élete törvényszerűségeinek, a természeti törvényeknek alapján, amelyekkel az emberek kölcsönhatásba lépnek. Csak mindezen törvények és törvényszerűségek összessége {amelyek maguk sincsenek egymástól izolálva) hozza létre a történeti folyamatot. A konkrét történeti törvényszerűség a különböző rendszerekben érvényesülő törvényszerűségek kereszteződésének, egybekapcsolódásának az eredménye. Ez a kereszteződés a vezérlő törvényszerűség alapján megy végbe, s a társadalom számára ez szükségképpen a társadalmi-gazdasági törvény. Ilyenképpen, a történeti törvényszerűség bizonyos értelemben átfogóbb az általános szociológiai törvénynél, minthogy számos-, egymással összefonódó és bonyolult kölcsönviszonyba lépő determináns hatására jött létre. Ebben az értelemben — visszatükrözve a reális történeti folyamat tarkaságát és sokrétűségét, gazdagabb is, mint az általános törvény. Ugyanakkor a történeti törvényszerűségben a szociológiai törvény 15

Ezzel összefüggésben meg kell jegyeznünk, hogy mennyire téves a földrajzi környezet társadalmi fejlődésre ható szerepének lebecsülése, ami pedig elégé elterjedt a történeti irodalomban. A monográfiákban és a tankönyvekben a történeti folyamatok ábrázolását teljesen elszakítják a természeti környezet jellemzésétől, s gyakran megfeledkeznek az utóbbinak a társadalomra gyakorolt hatásáról. „A társadalom és a természet" (vagy „Az ember és a természet") problematikáját a szovjet tudomány még nem dolgozta fel, s a kérdés számos aspektusa elől a történészek sem zárkózhatnak el. Ez a problematika persze nem azonos a természeti viszonyoknak az emberre és a társadalomra gyakorolt hatásával. Legfontosabb aspektusa annak a természetföldrajzi környezetre gyakorolt emberi hatásnak a kutatása, amely hatás beletartozik a társadalmi-történeti folyamatba. le

Marx—Engels Válogatott levelek. 546. 1. 10*