Századok – 1966

Vita - Siklós András: Megjegyzések Mód Aladár bírálatához 1257

1262 SIKLÓS ANDRÁS Az idézett sorok egyrészt kétségkívül csak helyeselhető módon méltatják — ahogy ezt az általam írt fejezetrész is megteszi — a budapesti munkásság május elejei megmozdulásának jelentőségét, nagyszerűségét. Ugyanakkor az idézett sorok, lehet hogy nem eléggé átgondolt, de mégis csak jellemző mondanivalója, másrészt ezen túlmenően, nem kevesebb mint az —• bár ez a megmozdulás tényéből önmagában semmiképpen sem következik —, hogy I. a budapesti munkásságban nemcsak a készség, hanem a forradalom védelméhez és győzelméhez szükséges erő is megvolt. (Vagyis a 48-as honvédekkel párhuzamba állított munkásosztály misztikus erővel rendelkezett, mert függetlenül az objektív körülményektől, a szembenálló ellenség erejének nagyságától, a számbajövő szövetségesek számától, a rendelkezésre álló anyagi erőforrások mértékétől, a külső segítség lehetőségétől stb. mindenképpen képes volt a forradalmat megvédeni.) 2. A siker elmaradásának, a bukásnak alapvető oka kizárólag szubjektív belső tényezőkben, a vezetés által elkövetett hibákban keresendő. (A forradalom kérdéseinek,következetes és helyes tisztázása és a párt megléte esetén a forradalom az objektív adottságoktól, a nemzetközi helyzet alakulásától, a nemzetközi reakció és a belső,ellenforradalom erejének nagyságától stb., stb. függetlenül mindenképpen győzött volna.) Ez utóbbi felfogással kapcsolatban utalok arra, hogy az utóbbi években a Tanácsköztársaság történetére vonatkozóan sok új dokumentum jelent meg, új kiadványok láttak napvilágot. Ismertté vált példáid Kun Béla és Lenin, a Tanácsköztársaság és Szovjet-Oroszország külügyi népbiztosságainak táviratváltása az eddiginél nagyobb teljességben. A proletárdiktatúra 40. évfordulája alkalmából rendezett tudományos tanácskozáson a külföldi történészek egész sora foglalkozott a Tanácsköztársaság nemzetközi hatásával, történetének nemzetközi összefüggéseivel. Egy sor kiadvány és tanulmány jelent meg az Ukrajnában ós Besszarábiában 1919 tavaszán fennálló helyzet, a Tanácsköztársaságnak nyújtandó segítség lehetőségeire vonatkozóan. Hozzáférhetővé váltak ' Antonov-Ovszejenko nagy forrásértékkel bíró emlékiratai. Francia nyelven kiadták a négyek tanácsa üléseinek sok magyar vonatkozást tartalmazó jegyzőkönyveit. Egy e tárgykörrel foglalkozó monográfia alapján magyar nyelven, a magyar olvasók is % megismerhették a párizsi békekonferenciának a magyar forradalommal foglalkozó legfontosabb dokumentumait. Több kiadvány és monográfia jelent meg a Szlovák Tanácsköztársaságról ós a Bajor Tanácsköztársaságról. Nemrég került megvédésre egy figyelemreméltó disszertáció, mely Ausztria és a Magyar Tanácsköztársaság kapcsolataival foglalkozik. Az újabban napvilágra került adatok és dokumentumok, az utóbbi évek kiadványai a történészek számára lehetővé teszik, hogy a Tanácsköztársaság történetét ne szűklátókörűén, hanem nagyobb áttekintéssel a nemzetközi összefüggések, a nemzetközi forradalom és a nemzetközi ellenforradalom, a haladás és a reakció erőinek világméretekben zajló harcának keretében lássák ós ábrázolják. A • történészek számára az újabban feltárt anyagok lehetővé teszik, hogy a belső erőviszonyok nagy jelentőséggel bíró tanulmányozásán túlmenően, pontosabban mórjók fel a nemzetközi erőviszonyokat a Tanácsköztársaság mellett és a Tanácsköztársaság ellen felvonult erők nagyságát. Lehetővé teszik, hogy a Tanácsköztársaság problémáit sokoldalúan a külső és belső tényezők, az objektív és szubjektív okok egyaránt való figyelembevételével, e tényezők bonyolult kölcsönhatása alapján vizsgálják. Az újabban feltárt dokumentumok az adatok és érvek egész sorát adják Mód Aladár hungarocentrikus álláspontjának cáfolatára. De milyen újabb dokumentumok és adatok szólnak a Mód Aladár vitacikkében megjelenő álláspont mellett ? Utalok arra, hogy a vitacikkben megjelenő, a bukás okaival kapcsolatban a belső szubjektív tényezők messzemenő elsődlegességét hangsúlyozó felfogás Mód Aladárnak e téren vallott korábbi nézeteitől is eltér. A „400 év" című kiadvány is azt írja ugyanis a Tanácsköztársaság bukásának okait taglalva, hogy a legjobb ok: a „nemzetközi viszonyokban a külső ellenség túlerejében rejlett" (i. m. 513. 1.). Mód Aladárnak természetesen jogában áll, hogy korábban vallott nézeteit módosítsa. Nem látszik azonban világosan, hogy az adott esetben milyen újabb kutatási eredmények, milyen újabb tények ós adatok, milyen alapvetően új meggondolások indokolják a korábbi felfogás revízió alá vételét. A Magyarország története általam írt fejezetét minősítve Mód Aladár az Üj írás 1966. évi 3. számában a „gazdagabb" és „sokrétűbb" jelzőket tartotta helyesnek leírni. A Kossuth Klubban elmondott felszólalásom után a Valóság 1966. évi 10. számában az előbbeniek helyére a ,,kidolgozatlan" és „elnagyolt" jelzők kerültek. Mint látható, Mód Aladár véleménye írásom értékelését illetően is rugalmas. Úgy vélem, a minősítés gyors megváltoztatása az adott esetben nem a megbírált fejezet értékét, hanem a bírálat komolyságát szállítja le a megfelelő színvonalra.