Századok – 1966

Vita - Siklós András: Megjegyzések Mód Aladár bírálatához 1257

MEGYEGYZÉSEK MÓD A LADÁK, BÍRÁLATÁHOZ 1263 Mód Aladár történeti koncepciója nem új keletű. Eredetét tekintve közel 30 esztendős múltra tekinthet vissza. A harmincas évek második felében, a fasizmus előretörósénak fojtogató légkörében, a második világháború kibontakozásának éveiben keletkezett. Egy, a maitól kétségkívül különböző és sok vonatkozásban más problémákat előtérbe állító időszakban, melyet a nemzetközi munkásmozgalom vonatkozásában a fasizmus elleni harc legjobb és leghatékonyabb módszereinek kutatása jellemzett, de amelyre a személyi kultusz eluralkodása és az ehhez kapcsolódó, a történettudományt sem kímélő, negatív jelenségek is rányomták bélyegüket. E történelmi koncepció több évtizedes pályafutása során nemcsak bonyolult, néha nehezen érthető általánosságokban került kifejtésre, hanem a magyar történelem egyes korszakaira vonatkozóan konkrét alkalmazásában is megismerhető volt. 1918— 19-re vonatkozóan átfogóan és részletesen a „400 év küzdelem az önálló Magyarországért" círriű kiadványban, — nevezetesen annak 6. és 7. kiadásában, mely kiadványra Mód Aladár a jelen vita során is hivatkozik. Utaltam már arra, hogy a „400 óv" 1954-ben megjelent hetedik kiadása — mely 1918—19 történetével legrészletesebben foglalkozik — a.proletárdiktatúra megdöntésének okait illetően, kijelentve, hogy a legfőbb ok a „nemzetközi viszonyokban" rejlett, elfogadható álláspontot képvisel. E könyv 1918 —1919-cel foglalkozó terjedelmes fejezetei a forradalmak történetéről ugyanakkor nemcsak a polgári demokratikus forradalom és Károlyi Mihály szerepének már említett bemutatását illetően — hanem egyéb vonatkozásokban is erősen kifogásolható részleteket tartalmaznak. * A „400 év" 1918— 1919-cel foglalkozó fejezeteinek részletezése, e fejezetek alapos, beható elemzése egy külön tanulmány feladatát képezheti. A jelen fejtegetéseknek nem ez a céljuk. Az itt előadottak keretében a „400 év" tarthatatlan állításaira inkább csak jelzésszerűen, kizárólag bizonyos tanulságok levonása érdekében utalok, és azért, hogy az esetleg kevésbé tájékozott olvasók, vagy a múltat saját tapasztalatból nem ismerő fiatalok számára világosabbá tegyem, miért is fogadom ellenérzéssel és aggályokkal eltelve Mód Aladár bírálatát, melynek végső célja nem más, mint saját koncepciójának, történetszemléletének, történetírói módszerének népszerűsítése ós elfogadtatása. Kétségkívül igaz az — erre már megelőzően utaltam —, hogy a „400 év" 1954. évi kiadását nem lehet, és semmiképpen sem szabad azoktól a körülményektől elvonatkoztatva, attól a. politikai légkörtől elszakítva szemlélni ós megítélni, amely a megjelenés idején uralkodó volt. De felvethető kérdés, hogy ezek a torzulások csak külső behatás eredményeként, csak a „dogmatikus vezetés időszakának korlátozó hatására" kerültek Mód Aladár könyvének szóbanforgó fejezeteibe? Meggyőződésem, hogy nem. Meggyőződésem, hogy ezek azért is kerültek és kerülhettek Mód Aladár írásaiba, azért váltak és válhattak ott a mondanivaló szerves alkotórészeivé, mert a koncepció egyoldalúsága, a szemlélet eredendően szubjektivista, voluntarista elemei, a gondos kutatómunkát, a tények ós adatok sokoldalú elemzését és ellenőrzését mellőző módszer, a tárgyi ismeretek ebből fakadó hézagai ezt messzemenően lehetővé tették. A Valóságban megjelent vitacikkének végén Mód Aladár a „személyi kultusz idejéből", a „dogmatikus vezetés időszakából" örökölt hiányosságokra is kitér. Csak helyeselhető, hogy a vitacikk a figyelmet e körülményre felhívja. Ugyanakkor úgy gondolom, nem árt az ezzel kapcsolatos fejtegetésekhez talán azt is hozzátenni, hogy e hiányosságok végleges leküzdéséhez, az ilyesfajta bajok jövőbeni elkerüléséhez hozzájárulás lehetne a Mód Aladár által jelenleg is képviselt szemlélet és módszer kritikája, felülvizsgálása is. Ha Mód Aladár ós más kritikusok azt vetik a szememre, hogy az általam írt összefoglalás nem nyújtja 1918 —1919 történetének, problémáinak minden igényt kielégítő, teljes és végleges megoldását, úgy az ilyesféle bírálattal nem kívánok vitába szállni. Amikor a fejezetrészt közel tíz esztendővel ezelőtt megírtam, ilyen messzemenő célokat nem tűztem, ós a kutatás akkori állapota, a rendelkezésemre álló idő rövidsége, a rendelkezésemre álló terjedelem korlátozott volta miatt nem is tűzhettem magam elé. Célkitűzésem sokkal szerényebb és egyszerűbb volt. Csupán arra törekedtem, hogy a megelőző évek torzításai után 1 918 — 1919-ről a források szélesebb körű igénybe vételével, nagyobb irodalmi anyag felhasználásával és elemzésével egy, a valóságot jobban megközelítő, a kérdéseket megalapozottabban tárgyaló összefoglalást készítsek. Arra törekedtem, hogy a forradalmak történetének rövid vázlatát, a tények messzemenő tiszteletben tartásával íijam meg, annak az alapelvnek megfelelően, hogy ezzel és csakis ezzel, egyben a jelen problémáinak a megoldásához is hozzájárulhatok. Nem árulok el különösebb műhelytitkot, ha megmondom, hogy a jövőben is — ha lehet, jobban és következetesebben, de — ezen az úton kívánok haladni. Siklós András