Századok – 1966

Vita - Tudományos ülés a Magyarországi Szociáldemokrata Párt I. kongresszusának 75-ik évfordulója alkalmából (B. Gy.) 1241

1242 TUDOMÁNYOS ÜLÉS A MSZDP I. KONGR. 75. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Jelentett-e ebben a helyzetben minőségi változást az 1890-es kongresszus, az új név és új program elfogadása? A kérdésre igenlő választ kell adnunk. A MÁMP ugyanis nem tudott szociáldemokrata tömegpárttá, az uralkodó osztályok befolyásától független, önálló munkásszervezetté válni. Akadályozta ebben a nyolcvanas évek kormányterrorja, az elhúzódó gazdasági válság, valamint vezetőinek egyes taktikai hibái. Mindezek következtében a magyarországi munkásmozgalom a nyolcvanas években elmaradt a nemzetközi— elsősorban az ausztriai ós németországi — mozgalom fejlettségi szintjétől. 1889 — 90-re ez a helyzet megváltozott. Bismarck — és a kivételes törvények — bukása Németországban, bizonyos szociális reformok előtérbe kerülése Ausztriában és Magyarországon, továbbá a gazdasági fellendülés mozgásba hozta a magyarországi mozgalmat is. Az előadó utalt a II. Internacionálé ismeretes segítségére, majd megemlítette, hogy Frankel Leó 1889 tavaszán Magyarországon járt és az új Internacionálé nevében felvette a kapcsolatot a MÁMP vezetőivel. A radikálisok és mérsékeltek vitájában a radikálisokat támogatta. Az 1890-es kongresszus tehát abban jelentett minőségi változást a korábbi állapothoz képest, hogy a magyarországi munkáspárt ezzel az aktussal vált tartalmában, eszméiben, gyakorlatában valóban szociáldemokrata párttá, a II. Internacionálé szerves részévé. A kongresszust megelőző munkára jellemző az a harcos hang, amely a pártsajtót ebben az időben áthatotta. Ugyanekkor fellendültek a munkásság gazdasági harcai is. Míg 1878-tól 1887-ig csupán 15 sztrájkról van tudomásunk, egyedül az 1890-es esztendőben 30 sztrájk folyt le, köztük olyan jelentősek, mint az állami gépgyár, a vasúti főműhely, az óbudai hajógyár sztrájkja. Nagy lépéseket tett előre a szakszervezeti mozgalom is. Több országos szakegylet mondotta ki megalakulását. Megkezdődött a földmunkások szervezkedése is. Az erősödő munkásmozgalom fényes sikere volt az 1890 május elsejei nagygyűlés, amelyen Budapesten több mint 60 000 munkás vett részt. A kongresszus tehát általános fellendülés közepette ült össze. Munkájának középpontjában a program, az „Elvi Nyilatkozat" elfogadása állott. Ismeretes, hogy ez a program lényegében megegyezik a hainfeldi programmal, a kor egyik legjobb marxista programjával. S. Vincze Edit elemezte azokat a különbségeket, amelyek az 1880-as program és az 1890-es Elvi Nyilatkozat között fellelhetők. Míg az előbbi harcát „törvényes keretek között" kívánta folytatni, az Elvi Nyilatkozat azt hangsúlyozza, hogy a nép természetes jogérzékének megfelelő minden harci formát fel kell használni. Emellett az Elvi Nyilatkozat rugalmasabb, az egyéni kezdeményezéseknek nagyobb teret adó álláspontot fejez ki a részkövetelések kérdésében. A kongresszus különös figyelmet szentelt a mezőgazdasági munkások szervezésének, mint olyan feladatnak, amelynek Magyarországon nagy jelentősége van. Helyesen ismerte fel, hogy a munkáspártnak kötelessége az agrárproletárok felvilágosítása, szocialista szellemű nevelése. Az agrárkérdésnek, mint a magyar társadalom égető problémájának felismerése terén a korabeli szociáldemokrácia színvonalán mozgott: a földkérdés megoldását a föld társadalmi tulajdonba vételében látta, de kimondotta, hogy már a tőkés társadalomban harcolni kéli az állami és egyházi nagybirtokok átváltoztatásáért gazdasági szövetkezetekké, mintagazdaságokká. Ezenkívül számos más, fontos kérdésben foglalt állást a kongresszus. Összegezvén a munkásság politikai követeléseit, ezek sorában említi az általános választójogot „anélkül, hogy a parlamentarizmus értéke felett csalódásba ejtené magát"; követéli a sajtószabadságot, az egyesülési ós gyülekezési jogot, a szabad költözködés jogát, továbbá a toloncolás megszüntetését. Olyan követelések ezek, amelyek az ország demokratizálásáért folyó hare lényeges elemeit képezték. Az előadó ezután rátért azoknak a problémáknak az ismertetésére, amelyek a Szociáldemokrata Párt 1914 előtti korszakával kapcsolatban mindmáig megoldatlanok. Ezek közül elsőként említette az SzDP-nek a polgári demokratikus forradalom kérdésében elfoglalt álláspontját, hangsúlyozva, hogy a SzDP hibás szemléletének egyes tételei már a múlt században felfedezhetők. Ismeretes, hogy az 1848-as forradalom nem tudta megteremteni a szabad polgári fejlődés feltóteleit: Magyarországon polgári demokratikus forradalom volt napirenden. A Szociáldemokrata Párt ezt az alapvető tényt nem ismerte fel. A 80-as, 90-es években abból a koncepcióból indult ki, hogy Magyarország kapitalista ország, legfeljebb valamivel elmaradottabb a nyugat-európai országoknál. Következésképp a soron következő forradalomnak a szocialista társadalom felépítése lesz a feladata. Ebből a megítélésből — amely azonos volt a II. Internacionálé többi pártjaióval — fakadt az, hogy elvetették többek között az önálló nemzeti állam és a földosztás