Századok – 1966

Vita - Tudományos ülés a Magyarországi Szociáldemokrata Párt I. kongresszusának 75-ik évfordulója alkalmából (B. Gy.) 1241

1243 TUDOMÁNYOS ÜLÉS A MSZDP I. KONGR. 75. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL követelését, mint olyanokat, amelyek megvalósítása csupán a kapitalizmus konzerválását eredményezné. Mindkét követelés elvetése a századforduló után súlyos következményekkel járt. A nemzeti függetlenség kérdését Magyarországon elsősorban a függetlenségi párt .tartotta felszínen. E párt azonban burzsoá nacionalista jelszavakat hangoztatott, a Magyarország területén élő nem magyar népekkel szemben soviniszta álláspontra helyezkedett. A szociáldemokrata párt heves harcot folytatott a burzsoá nacionalizmus ellen, amely jelentős tömegeket tartott befolyása alatt, hangsúlyozta a különböző nemzetiségű proletárok együvé tartozását és közös harcának szükségességét a tőkés kizsákmányolás ellen. Nem ismerte azonban fel a nemzeti kérdés óriási jelentőségét, és csak a burzsoázia és a proletariátus között fennálló alapvető ellentéttel számolt. Hasonló volt a helyzet a földkérdésben elfoglalt állásponttal. A szociáldemokrata párt abból a marxista tanításból indult ki, hogy a kapitalizmus fejlődése a kisbirtok pusztulását eredményezi. Ezt a helyes megállapítást azonban nem történelmi tendenciának tekintette, amelynek érvényesülését számtalan tényező lassítja és keresztezi, hanem egyenes vonalú közvetlen folyamatnak, amely minél előbb megy végbe, annál jobb. A 90-es években ebből következett a földosztás — a paraszti tömegek legfőbb vágya — követelésének elutasítása. Az előadó kifejtette, hogy az SzDP értékelésénél mindemellett a fő szempontnak annak kell lennie, hogy mennyiben tudta a párt megoldani azokat az általános feladatokat, amelyek ebben az időben valamennyi országban közösek. Ezeket a feladatokat az MSzDP ebben az időben — hibái ellenére is — alapjában véve jól oldotta meg. A referátumot követő vita első felszólalója Erényi Tibor kandidátus, a Párttörtóneti Intézet osztályvezetője volt. Felszólalásában a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elméleti fejlődésével foglalkozott a századforduló és az első világháború között. Az MSzDP elméleti fejlődésére — többek között — fényt vetnek azok a viták, amelyek az 1903-as program elfogadását előzték meg. Ezek közül kiemelkedik az önálló vagy közös vámterület kérdéséről folyt vita Garami Ernő és Weltner Jakab között. E vitákban — amelyekbe mások is bekapcsolódtak — felvetődött a magyar társadalmi fejlődés nem egy fontos problémája (pl. iparosítás szerepe, osztály-erőviszonyok stb.). Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy az 1903-as program beterjesztését a pártvezetőség Kari Kautsky jóváhagyásától tette függővé; attól a Kautskytól, aki éppen ebben az időben — a marxizmus védelmében lépve fel — éles vitát folytatott Bernsteinnel. Nem véletlen, hogy a magyar pártprogram hangvétele radikálisabb, mint akár az alapul vett erfurti, akár a bécsi programé. A magyar pártprogramban szerepelnek olyan követelések is, amelyek az erfurti programban nem találhatók meg. (Pl. a kötött birtok intézményének megszüntetése.) A továbbiakban a felszólaló az első világháborút közvetlenül megelőző évek elméleti vitáiról beszélt. Ezekre az évekre az a jellemző, hogy nem egy, addig szinte dogmaként tisztelt elképzelés a lezajló események hatására meginog, a szociáldemokrata pártoknak egy sor új kérdésre kell, illetőleg kellene választ adniok. Ilyen pl. a nemzeti kérdés. Az MSzDP ebben az időben kezdi felismerni ennek a problémának a komolyságát. Bár helyes választ nem tud adni, a párt egyes vezetőinek — Kunfi, Rónai, Ágoston, Pogány — ebben az időben írott cikkei azt igazolják, hogy foglalkoztak a problémával. Némi módosulás figyelhető meg az agrárkérdés kezelésében is: a földosztással szembeni merev elutasítás fellazul, bizonyos fajta megértésnek adva át helyét. Ezt igazolják Nyisztor, Ladányi, Varga Jenő azon írásai, amelyek — bizonyos körülmények között — elismerik a parcellázás, a földosztás létjogosultságát. Tény azonban, hogy a párt alapvető irányvonala ebben a kérdésben sem változik. Van bizonyos fejlődés a polgári pártokhoz való viszony alakulásában is. Erről a kérdésről (amely főleg a Justh-párttal való együttműködés kapcsán vetődik fel) a pártkongresszuson viták folynak egyrészt Landler Jenő és más ellenzékiek, másrészt a pártvezetőség között. A bírálók nem vetik el kategorikusan a polgári ellenzékkel való együttműködést, de jogosan kritizálják annak módját, az, önálló szocialista politika érvényesítésének hiányát. A felszólaló megemlíti ezután, hogy a magyar burzsoázia történeti szerepéről folytatott 1910—11-es vita Kunfi és Diner-Dénes között is érdekes szempontokat tartalmazott és feltárta a pártvezetés politikájának némely ellentmondását (pl. a burzsoáziához való viszony kérdése). Kétségtelen, hogy ezekben a vitákban igen sok a zavaros nézet, a következetlenség. Emiatt igen nehéz egyértelműen megítélni az egyes platformokat. Például Kunfinak a nemzeti kérdésről írt műveiből ki lehet mutatni a nemzeti kérdés iránti közömbösséget csakúgy, mint ennek az ellenkezőjét.