Századok – 1966
Közlemények - Szinai Miklós: Bethlen István a Szkoropadszki kapcsolatai 1218
BETHLEN ÉS SZKOROPADSZKI KAPCSOLATAI 1225 Az iratok az ellenforradalmi ukrán emigrációt támogató nemzetközi erőknek nemcsak szándékait, de indítékait is feltárják. ,,A Rada működését — írja a párizsi magyar követ — a Quai d'Orsay rokonszenves figyelemmel kíséri és azt 1920 óta rendszeresen szubvencionálja. E jóakarat politikai okokon kívül gazdasági szempontokban is leli magyarázatát tekintettel az ukrán bányáknál levő francia tőkeérdekeltségekre valamint Ukrajnának valószínű gazdasági fellendülésére és az ott kínálkozó kiaknázási lehetőségekre. Mint ugyanezen forrásból értesülök a »Rada«-t 1923 óta az itteni angol Nagykövetség is szubvencionálja." (Lásd a 4. sz. iratot.) A közölt levelek és iratok egyértelműen karakterizálják az egész ukrán ellenforradalmi emigrációt. Világosan kitűnik Szkoropadszki mozgalmának egykori osztálybázisa (3. sz. irat jegyzeteiben ismertetett mellékletek és a 3/a. sz. irat). Szkoropadszki rögtön a tárgyalások kezdetén felajánlja Kárpát-Ukrajnáról való lemondását a rendszeres anyagi támogatás ellenében. Mikor Bethlen megtagadja a rendszeres anyagi támogatást; egyszeri nagyobb összeget kér, s mikor ezt sem kapja meg, megkísérli Bethlen megzsarolását. A Szkoropadszkival szembenálló ukrán emigráció sem különb. A párizsi magyar követ ezt írta:,,...a»Rada« összes árnyalatai megegyeznek abban, miszerint Ukránia függetlenségének kivívása érdekében kellő elővigyázattal ugyan, de minden anyagi és erkölcsi támogatást el kell fogadni." Ha 1931-ig nem jött létre megállapodás a magyar kormányok és az ukrán ellenforradalmi emigráció csoportjai között, később ennek állandóan csökkent a lehetősége. Károlyi Gyula kormánya nem bocsátkozott ilyen vállalkozásokba. Gömbös hatalomrakerülése után pedig nemcsak a magyar külpolitika vesztette el mindinkább önállóságát, de a magyar külügyminisztérium 33-as dossziéjának tanúsága szerint az addig különböző politikai hatalmakat szolgáló "európai politikai alvilág — köztük az ukrán emigráció is — Hitler agresszív terveinek szolgálatába került. Hitler még hatalomrajutása előtt felvette a kapcsolatot az ukrán ellenforradalmárokkal. Szinte örökül kapta Hindenburgtól, a német militarizmus atyjától ezeket a szálakat. „Nagy feltűnést keltett itt — írja 1931. október 23-án a varsói magyar követ — Konowalecnek, az ukrán emigráció Németországban élő vezetőjének Hitlerrel történt találkozása, amelyről az emigránsok lapja, a »Na Storozi« beszámol. A lengyel lapok, kiemelvén, hogy e találkozás közvetlenül Hitlernek Hindenburgnál tett látogatása után játszódott le, azt következtetik ebből, hogy a nációnál szocialistáknak, ha hatalomra kerülnének, elsősorban az volna a törekvésük, hogy Lengyelország ellen forduljanak s külső támadásukat egy általuk szított ukrán belső forradalommal elősegítenék."21 A németek különösen intenziven támogatták az ukrán emigrációt 1939-ben Lengyelország megtámadása, majd 1941-ben a Szovjetunió megtámadása előtt. 1941. április 19-én a berlini magyar követ ezt írja: ,,. . . úgy látszik, hogy az ukránok megszervezése párhuzamosan halad az orosz határ mentén az utóbbi hónapokban eszközölt német katonai intézkedésekkel." Érdekes bővebben idézni e követi jelentéshez mellékelt, az ukrán mozgalomról szóló részletes információból. „Az utóbbi hetek folyamán élénk mozgolódás keletkezett a németországi ukrán mozgalom keretei között. A mozgalom vezető személyiségeinek véleményé szerint a Birodalom ukrán politikájának rendkívül hullámzó vonalán a közeljövőben új 21 OL Küm. pol. 33-1931—5956-4628.
