Századok – 1966

Közlemények - Szinai Miklós: Bethlen István a Szkoropadszki kapcsolatai 1218

J 228 SZINAI MIKLÓS séges magatartásra is számíthat. Hiszen Csehszlovákia annakidején a Ruska Krajnát, mely sem geográfiailag, sem etnográfiailag, sem gazdaságilag nem tartozik hozzá, csak azért annektálta, hogy közelebb legyen Oroszországhoz. Bizonyos korridor velleitások is léteznek ott."1 7 Röviden, Bethlen inkább remélhette Kárpátukrajnával kapcsolatos politikájának sikerét Lengyelországgal való együttműködésétől, mint Szkoro­padszki hetmantól. Végül, az ukrán emigrációról informáló legtöbb diplomáciai jelentés megállapítása szerint a német orientációjú csoportok a szétszórt ukrán emigráció legjelentéktelenebb frakciói voltak. Még Kánya első, 1928. decmber 14-i jelenté­se is megállapította Szkoropadszkiról, hogy „magában Ukrajnában kevés gyö­kere van". Nem utolsósorban ezért sem írta alá Bethlen a megállapodást. E körülmények ismeretében joggal merülhet fel a kérdés: miért kezdte el Bethlen egyáltalán a tárgyalásokat ezzel a tulajdonképpen jelentéktelen kalandorral, Szkoropadszkival? Ha Bethlen a magyar külpolitika potenciálisan egyik legfontosabb part­nere — a lengyel külpolitika — vezetőivel folytatott két tárgyalás között hajlandó volt a közismerten lengyelellenes Szkoropadszkit fogadni, mert tőle kaphat egy Kárpát-Ukrajnáról való lemondást bizonyító aláírást, úgy ez nem a magyar miniszterelnök hazafias buzgalmát, hanem az ellenforradalom úgynevezett mérsékeltebb szárnyának, — a Horthy-garnitúra legmesszebb­látó politikusának is — a rendszer által meghatározott korlátait bizonyítja, alapvető hajlamot a kalandorságra. Jellemzők azok a személyi kapcsolatok is, amelyek révén Bethlen fel­veszi az érintkezést a volt hetmannal. A két közvetítő a magyar Waldbott Kelemen és a német Alvensleben. Waldbott Kelemen báró Magyarország egyik legnagyobb földtulajdonnal rendelkező arisztokrata családjához tarto­zott.1 8 Werner von Alvensleben pedig régi porosz junker katonai családból származott.19 Waldbott készítette elő 1927-ben Wilhelm Heye tábornoknak, a német hadsereg akkori főparancsnokának magyarországi látogatását és Bethlennel való tárgyalásait is.20 Nem véletlen, hogy Szkoropadszki Hindenburg titkos anyagi támogatását élvezte. A legagresszívabb, háborúra — és elsősorban egy Szovjetunió elleni háborúra—spekuláló német körökig vezetnek a szálak Szkoro­padszkitól és Alvenslebentől. A közölt iratok egyértelműen tükrözik azoknak a világpolitikai erőknek a játékát, amelyek a két világháború között szinte állandóan törekedtek valamilyen konfliktust kirobbantani a Szovjetunióval és a konfliktus révén katonai intervenciót indítani a Szovjetunió ellen. A német militaristák és Anglia egyes vezető körei ebben a kérdésben közel álltak egy­máshoz. Anglia aktív szovjetellenes politikájáról teljesen hasonló információt ad Alvensleben távolkeleti barátja és a párizsi magyar követ. (Lásd a 4. és 7. sz. iratot.) "OL Kiim. res. pol. 1929—17—433. 18 16 394 hold földje volt. Magyarország földbirtokosai és földbórlői (Gazdacím­tár) összeállította ós kiadta: A magyar kir. Központi Statisztikai Hivatal. Bpest. 1925. 423. 1. 19 Családjának egyik tagja, Gustav Herman von Alvensleben porosz tábornok oly kegyetlenül bánt katonáival, hogy emiatt 1890-ben a császár kénytelen volt felmen­.teni a württembergi hadtest parancsnokságától. 20 OL. ME. Bethlen iratok. B/2—1927 —616.

Next

/
Oldalképek
Tartalom