Századok – 1966
Közlemények - Szinai Miklós: Bethlen István a Szkoropadszki kapcsolatai 1218
BETHLEN ÉS SZKOROPADSZKI KAPCSOLATAI 1223 14-i, már idézett jelentése alapján kétségtelennek látszik, hogy ezt a támogatást a hivatalos Németország akkor még nem tudta garantálni. Ez lehetett Bethlen végső elutasításának másik oka. Döntően eshetett latba a magyar miniszterelnök elhatározásának kialakulásában a magyar—lengyel viszony mérlegelése is. (Lásd a 3/c. sz. iratot.) Nem először és nem utoljára mutatkozik meg itt is az ellenforradalmi rendszer külpolitikáját végig kísérő ellentmondás: összeegyeztetni Magyarország német és lengyel külpolitikáját, mikor nyilvánvaló volt a német imperializmus agresszív lengyelellenessége. Ekkor és ebben a kérdésben még nem lehetett nehéz Bethlennek dönteni. Nem kockáztathatta meg a lengyelekkel való viszony romlását egy olyan lengyelellenes ukrán csoport finanszírozása miatt, amelyet a hivatalos Németország sem tud támogatni. Lengyelországra a magyar külpolitikának nagy szüksége volt a kisentente és különösen Csehszovákia ellen folytatott diplomáciai tevékenységében. Világosan jellemzik ez időszak magyar külpolitikai álláspontját a varsói magyar katonai attasé kijelentései a lengyel vezérkar helyettes főnökével Kutrzbával folytatott beszélgetése során. ,,. . . Romániával szemben — fejtegette az attasé — területi aspirációink nincsenek —, ha az erdélyi magyar kisebbségek helyzete tűrhetővé tétetnék, úgy Románia és Magyarbrszág között meg lehetne teremteni nemcsak egy tűrhető —, hanem egy jószomszédi viszonyt is. Viszont Csehországgal szemben egy békés viszony helyreállításának az alapfeltétele legalábbis a Magyarországgal szomszédos magyar tömbök visszacsatolása volna. Kutrzba erre magától tért rá a Ruthén-föld helyzetére, amire saját magam is céloztam. Kölcsönösen megegyeztünk abban a felfogásban, hogy ez az Oroszország felé nyúló nyelv idővel igen kellemetlenné válhatna úgy Lengyelországra, mint Magyarországra; közös érdekünk tehát, hogy ez a terület minél előbb Magyarország birtokába kerüljön vissza."1 4 Hogy ez nem véletlen magyar megnyilatkozás, hanem a hivatalos magyar külpolitika álláspontja, bizonyítja Bethlen Istvánnak Zalesky lengyel külügyminiszterrel folytatandó beszélgetésére készített tervezet.1 5 ,,A magyar kormány — így szól a fogalmazvány — örömmel üdvözli a lengyel kormány törekvését, hogy köztünk és a románok között jobb viszonyt létesítsen. . . . Ha rászánná magát (a román kormány — Sz. M.) az optáns ügyet likvidálni és a kisebbségekkel jobban bánni, mi hajlandók volnánk a területi kérdés kikapcsolásával komolyan Romániához közeledni. Walko külügyminiszter varsói látogatásakor1 6 Ön (Zaleski lengyel külügyminiszter — Sz. M.) azt a határozott kijelentést tette, hogy Lengyelország nem a kisantanttal, hanem annak egyik tagjával, Romániával tart fenn közeli viszonyt. Ennek a kijelentésnek nagyon örültem." Bethlen lényegében megerősíti Kárpátukrajnára vonatkozóan is azt, amit a magyar katonai attasé mondott. Szovjet támadás esetén Románia ,,a szláv szolidaritásra való tekintettel — írja a tervezet - minden szövetségi viszony dacára Csehszlovákia és Jugoszlávia részéről barátságtalan, sőt ellen-14 OL Küm. res. pol. 1928 — 17 — 373. 1928. máj. 8-án folytatott megbeszélésről készített feljegyzés. 15 Zaleszki lengyel külügyminiszter 1929. máj. 21.—máj. 23-ig folytatott tárgyalásokat Bndapesten. 16 Walko Lajos magyar külügyminiszter 1928. nov. 27-től november 30-ig tartózkodott Varsóban.
