Századok – 1966
Közlemények - Szinai Miklós: Bethlen István a Szkoropadszki kapcsolatai 1218
BETHLEN ÉS SZKOROPADSZKI KAPCSOLATAI 1219 intézte Ukrajnához: ,,. . . mi, a Népbiztosok Tanácsa elismerjük a népi Ukrán Köztársaságot, elismerjük, hogy joga van teljesen elválni Oroszországtól vagy tárgyalásokat indítani az Oroszországi Köztársasággal a kettőjük közötti föderatív vagy hasonló kölcsönös kapcsolat tekintetében. Mi, a Népbiztosok Tanácsa azonnal minden korlátozás nélkül elismerjük mindazt, ami az ukrán nép nemzeti jogait és nemzeti függetlenségét érinti."2 A Központi Rada azonban átengedte Ukrajnán a Donnál gyülekező ellenforradalmi csapatokat. November 7-én a Központi Rada kinyilvánította ugyan, hogy a földet át fogják adni a parasztoknak, a földfoglaló parasztok ellen mégis büntető osztagokat küldött. 1917 decemberében Franciaország 180 millió frankos kölcsönt ajánlott fel a Központi Radának, Anglia pedig megígérte, hogy fegyveres erővel fogja támogatni.3 Az Angliával és Franciaországgal szövetkező Központi Radát azonban megdöntötték a németek, akik 1918 áprilisában Szkoropadszki hetmant4 állították az ellenforradalmi Ukrajna élére. 1918 novemberében, Németország kapitulációja után az angolok és franciák Vinnyicsenkót és Petljurát segítették hatalomra Kievben. Az ukrán nép az ukrán ellenforradalommal szövetkezett lengyel, román, francia, angol hódítókat csak az orosz proletárforradalom segítségével tudta legyőzni. Az ukrajnai társadalmi forradalom és nemzeti szabadságharc igazsága olyan nyilvánvaló erővel kerekedett a külföldi ügynökök által vezetett ukrajnai ellenforradalom fölé, hogy még 1920-ban Vinnyicsenko az emigrációban megjelent Borotyba című lapban elismerte: a szovjet hatalom kiépítette az ukrán államiságot és támogatja az ukrán nemzeti kultúrát. Vinnyicsenko emigrációs tapasztalatai alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a nyugati politikai orientáció reakciós politikai irányt jelent és csak az oroszországi proletárforradalom ad lehetőséget az ukrán állam létrehozására.5 A külföldre menekült ukrán ellenforradalmárok fontosabb csoportosulásaikban — évtized múltán is — lényegében tükrözték azokat az erőket, amelyek — idegen zsoldban — az ukrán nép ellen folytatott háborút vezették. Szkoropadszki hetman a legkülönbözőbb források egybehangzó értékelése szerint a németek bábja volt. Az antantbarát elemek az emigrációban Petljura körül csoportosultak. A németek támogatását élvező csoport lengyel-ellenes; az antantbarát ukrán emigránsok azonban az Ukrajna nagy részének meghódítására törekvő lengyel uralkodókörök szolgálatában is állottak. A németbarát elemek jelentős része monarchista nézeteket vallott. (Szkoropadszki és köre az ún. örökletes hetmanátus híve volt.) Az ún. Központi Rada és Petljuráék republikánus elveket hirdettek. Mindennek megfelelően ez utóbbiak Franciaországra és Lengyelországra, Szkoropadszkiék Németországra támaszkodtak. 2 A Szovjetunió megalakulása. Dokumentum Gyűjtemény (oroszul). A Szovjetunió Tudományos Akadémiája. Moszkva. 1949. 23. 1. 3 Patyomkin: Az újkori diplomácia története. 1872—1919. Bpest, Szikra. 1948. 309. 1. 4 Pawel Szkoropadszki volt cári tiszt. 1873-ban Wiesbadenben született, 1945. április 26-án halt meg Murnauban. — A hetman a XVI. században keletkezett ukrán méltóság. A krími tatárok és a lengyel földesurak ellen küzdő szabad ukrán parasztok (kozákok) választott katonai főnöke, parancsnoka. 5 N. I. Szupre.nye.nko: Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság megalakulása. Vaproszi Isztorii. 1954. 2. sz. (20—40. 1.). Közli: Szovjet történelmi tanulmányok. Bpest, Akadémiai Kiadó. 1955. 251 — 284. 1< — Dolmányos István: A nemzetiségi politika története a Szovjetunióban. Bpest, Kossuth Könyvkiadó. 1964. 56 — 66., 80 — 83. 1. Ez utóbbi munka az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság megalakulásának ós a nemzeti kérdés szovjet megoldásának értékelő bibliográfiáját is tartalmazza. 7 Századok 1966/6.
