Századok – 1966

Közlemények - Munby; L. M.: Az angol helytörténet és amatőr művelői 1207

AZ ANGOL HELYTÖRTÉNET 1213 toktól értekezést kívánnak meg, amelyen egy évig vagy tovább is önállóan kell dolgozniuk; témáik gyakran helyi jellegűek. Az egyik grófság, Essex tanácsa levéltárában főfoglalkozású előadót alkalmaz, akinek az a feladata, hogy az iskolákban előadásokat tartson a levéltárról, és — bemutatás és tanulmányozás végett — eredeti iratokból kiállításokat rendezzen. Másutt nyugdíjas tanárt foglalkoztatnak teljes munkaidőben, hogy az iskolák megfelelő osztályai el legyenek látva az eredeti dokumentumokról készült másolatokkal (Xerox ill. fotókópia). Anglia főbb történelmi társulatai egyre inkább igyekeznek segíteni a kezdőnek, aki a helyi le véltárakat kívánja tanulmányozni. Számos népszerű útmutatót, leltárat stb. adnak ki. Hozzátenném, hogy a The Amateur Historian (A nem hivatásos történész) 1952-ben mint magánvállalkozás indult meg. Nem nagy a példányszáma, de láthatólag olvassák országszerte a helytörténet legtekintélyesebb művelői, egyetemi tanároktól tanítóképzőintézeti tanárokig és szabadegyetemi előadókig, rajtuk kívül még számtalan számú magánszemély is. A folyóiratnak az a célja, hogy helytörténeti témákat javasoljon, amelyeket sikerrel kutattak az egyik helyen és felhasználhatnak másutt is; hogy megmutassa, hogyan kell végezni az ilyen kutatást; hogy leírja a rendelkezésre álló levéltárakat és a használatuk során felvetődő problémákat; általában, hogy segítségére legyen a kezdőnek a kutatásban, legyen az diák vagy diplomás ember. A cikkeket részben bölcsészdoktorok írják a maguk kutatásáról, részben igazi műkedvelők. Annak a helytörténésznek legáltalánosabb típusa, akinek a számára ennek az anyagnak jórészét írják, felnőtt ember, korra nézve általában fiatalabb, mint a múltbeliek; vagy olyan, aki majdnem fanatikus odaadással egyedül dolgozik községének vagy városának történetén, vagy a helyi történelmi társulatnak, illetve a tapasztalt történész segítségével a helytörténetet tanulmányozó szabadegyetemi tanfolyamnak a tagja. Az elmúlt években az ilyen csoportok számos helytörténeti munkát tettek közzé; stílusuk talán félig-meddig népszerű, de rendszerint a helyi levéltárakban kollektív feladatként végzett igen komoly kutatáson alapulnak. Hogyan szervezzük meg ezt a munkát ? Először a birminghami Victor Skipp egyik cikkéből fogok idézni, azután előadom a magam némileg eltérő tapasztalatait. Skipp öt szabadegyetemi tanfolyam irányítója, mindegyikük hetenként egy este jön össze a téli hónapokban, és ,,öt egymással szomszédos, Észak-Warwickshire-i község összefüggő tömbjére, . . . területileg 26 000 aere-nél többre terjed ki". A tanfolyamokat „azonos elvek szerint szervezték meg. Mindegyik esetben az a céljuk, hogy az idő és az anyag megszabta korlátokon belül egy helyi közösségnek több évszázados fejlődését minden . vonatkozásban: topográfiai, gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális tekintetben tanulmányozzák. Mindegyik tanfolyam kezdetén egy hónapot szánnak a bevezető előadásokra. Ezek olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint a helytörténet tanulmányozásának jelentősége, a környező táj földrajzi és történeti szempontból, az illető községre vonatkozó jelenlegi ismereteink, a felhasználásra váró forrásanyag jellege és eredete, valamint a helyi kutatás néhány általános elve. Az előadások meghallgatása után a tanfolyamokat számos kis kutatócsoportra osztják fel, ezek mindegyike az átfogó kutatás valamelyik részterületével foglalkozik, pl. a község topográfiájával, a hely-és dűlőnevekkel, a népességgel, a szegénygondozással stb. Egy-egy év munkájának végén a különféle kutatásokról sokszorosított jelentéseket készítenek és osztanak szét az összes tagok között, azonkívül előadásokat tartanak, amelyek összesítik és egymáshoz kapcsolják az eredményeket. A kutatók tehát szűk területre specializálódnak, s erre vonatkozóan teszik meg a maguk hozzájárulását, mégis állandó ösztönzést kapnak arra, hogy szélesebb körű érdeklődést tanúsítsanak a tanulmányok egész területe iránt; végül is megvan az az elégtételük, hogy a maguk munkája egy nagyobb és jelentékenyebb egészbe, a megjelenő közsógtörtónetbe illeszkedik bele. Nem tárgyalhatjuk meg itt a különféle csoportos kutatásokban használt módszereket, de valamennyiüknek az a céljuk, hogy a kutatókat ne csak a források leírására, a tények kiválasztására és elemzésére tanítsák meg, hanem a lehetőség szerint a szintézis és az értelmezés problémáit is megismertessék velük. Már csak ezért is lényeges, hogy a tagokat jó általános történeti (különösen társadalom- és gazdaságtörténeti) alap megszerzésére ösztönözzük. A tanfolyam könyvtára segíthet ebben, de egymagában nem elegendő. 1960 után, amikor már három tanfolyam működött párhuzamosan, még egy ötletet valósítottunk meg: félnapos szombat délutáni sorozatot indítottunk, s erre mindegyik csoport tagjait meghívtuk. Mindegyik tanfolyam önálló, és főként a maga helyi közösségének tanulmányozásával foglalkozik. Mégis alig áll fenn az a veszély, hogy a kutató érdeklődése egyszerre megszűnik, mihelyt községének határához ér. Az irányítónak az az egyik feladata, hogy