Századok – 1966
Közlemények - Munby; L. M.: Az angol helytörténet és amatőr művelői 1207
1214 L. M. MUNBY az egyik községben tett új megállapításokat folyamatosan hozzákapcsolja azokhoz, amelyeket más községekben tettek. Egy alkalommal olyan hétvégi sorozatot indítottunk, amelynek az volt a célja, hogy összehasonlítóan tárgyalja meg mind az öt községben gyűjtött anyagot. Sőt azt reméljük, hogy az egyedi községtörténeteken fölül végeredményben számos összehasonlító tanulmány fog készülni és megjelenni: az Arden északi szegélyének agrártörténete az angolszászok letelepedésétől napjainkig, háromszázat meghaladó helyi leltár analitikus feldolgozása, a szegény törvény alkalmazásának története ezen a területen, és így tovább."2 1 A magam oktatói tapasztalatai nem olyan gazdagok, mint Skippói, amennyiben nem volt módomban szomszédos községekben tanfolyamokat szervezni, s a levéltári fényképmásolatok tekintetében sem kaptam olyan anyagi segítséget, mint ő. Mindamellett magam is hasonló szabadegyetemi tanfolyamokon tanítottam, általában mindegyik helyen három-három télen át, Hertfordshire grófságban, néhányszor pedig Cambridgeshire-ben is, összesen mintegy tizenhat éven át. E tanfolyamok eredményeként hat kö,zségtörténet jelent meg, amelyek kis füzetektől testes kötetekig terjednek, az egyik esetben négy óv alatt 13 füzet jelent meg, s ezeket most könyvbe kötötték. Részben befejezésig juttattam három olyan helység kéziratait, amelyeknél a kiadás nem valószínű; egy városka most készül füzetsorozatban közzétenni a maga történetét, s egy másik tanfolyam, mely egy faluesoportot ölel fel, a táj településének földhasználatának és mezőgazdaságának történetén dolgozik. Ezeknek a helytörténeti műveknek a tudományos színvonala persze nem egyenletes, de egyesek elismerő ismertetést kaptak tudományos szakfolyóiratokban, s a szakembereknek az országos történelemről írt tanulmányai is kezdik őket idézni. Mégis hangsúlyoznom kell, hogy szándékom szerint nem a történeti kutatás a legfőbb célja egy olyan tanfolyamnak, melynek felnőtt hallgatói a magasabb egyetemi • fokozattal rendelkező természettudóstól addig a munkásig terjedhetnek, aki csak 14 éves koráig járt iskolába. Fő célom az, hogy a tanfolyam valamennyi hallgatójával jobban megérttessem a történelmet, s ezáltal kritikusabbakká tegyem őket. A tanfolyam munkájának az eredeti forrásanyag a lényege, de ennek nevelő célja van. Olyan társadalomban élünk, amelyben az emberek értelmét állandóan összezavarja a propaganda. Manapság a „twist" (= csavarás) népszerű tánc a Nyugaton; nos, a leírt és elmondott szó minden nap, minden órában ki van téve az elcsavarásnak. Azok a férfiak és nők, akik — bármilyen szerény mértékben — megtanulták, hogy maguk használják az eredeti forrásokat, s a „tankönyvtörténelmet" olvasva a forrásokkal vessék össze, életbevágó leckét kaptak. Nemcsak arra lesznek jobban felkészültek, hogy megbírálják azokat a politikai és vallási eszméket, amelyek hatásának állandóan ki vannak téve, hanem nagyobb önbizalommal fognak ítéletet mondani és okoskodni is. Ne felejtsék el, hogy a nyugati kultúrában egyre inkább propagálják az irracionalizmust, és állandó nyomással igyekeznek megingatni az átlagos férfi vagy nő bizalmát a maga ítéletében. Továbbá a történelem ismerete magában is fegyvere a haladásnak; nem véletlen, hogy a forradalmi korszakokban mindig fellendült a történelem kutatása. A nyugati gondolkodás jórószének törtónelemellenessége a társadalom hanyatlásának a jele, s egyben gyakran tudatos törekvés is arra, hogy gátat vessenek az emberek egyre növekvő felismerésének arra nézve, mi is történik a XX. század derekán a világban. E nevelő célzat mellett csak másodlagos az a — nem mindig megvalósuló — cél, hogy hallgatóim kollektív munkájából a helység népszerű története jöjjön létre, hogy ezt kiadják és eladják. Egy helytörténeti munka nagy példányszámban való eladása a helyi lakosság jórészét ismerteti meg a történelem egy részével (egy 3000 férfit, nőt és gyermeket számláló községben 800 példányt adtak el, egy 15 000-en aluli lélekszámú városban a tizenhárom füzetből álló sorozatot egyenként 1000 — 3000'példányban helyezték el.) Nemcsak az történt, hogy történelmet olvasnak olyan emberek, akik azelőtt sohasem tették, hanem annak a tudatára is ébrednek, hogy a történelmet nem valamilyen szakember írja („ők"), hanem a maguk polgártársai („mi"). Ez annál inkább így van, mert a nyomdaköltséget csak ritkán tudjuk közpénzből fedezni, s ezért a tanfolyamnak nemcsak a forráskutatást kell elvégeznie és a történeti munkát megírnia, hanem össze is kell gyűjtenie kiadásának költségeit, felügyelnie a nyomás folyamatára, és végül házról házra járva el is kell adnia a művet. Eddig egyetlen tanfolyamom sem zárult anyagi veszteséggel. 21 Victor Skipp: A helytörténet nem hivatásos kutatása. The Amateur Historian, VI. köt. 6. sz.. 19Ö5 téli füzet, 184—185. 1.
