Századok – 1966
Közlemények - Munby; L. M.: Az angol helytörténet és amatőr művelői 1207
1212 L. M. MUNBY helyi vonatkozású országos történelem" között.2 0 Úgy véli, a helyi közösség olyan történelmi egység, mely tanulmányozásra érdemes. Dr. Everitt azt vitatja, hogy vannak vidékek, amelyek „kimutathatóan a közösségnek vagy összetartozásnak határozott tudatával, közös ethosszal ós saját organikus egységgel rendelkeznek." A nemesség és talán a szabadparasztság számára is a XVII. században a grófság volt ez, sőt a megyét széltében „ország" (County — Country) névvel illették. Mégis „egészen a XIX. századig a legtöbb emberre jellemző látókör kétségtelenül a város vagy a falu határáig terjedt". A község és a megye szabott — és szab még ma is — határt a legtöbb helytörténész munkájának. Dr. Marshall nézete szerint „a földrajzi határoknak (ez a) hangsúlyozása . . . teljesen tarthatatlan . . , engedmény ez a régimódi régiségbúvárkodásnak, melyet jobban érdekeltek a dolgok és — jogi vagy egyéb — absztrakciók, mint az emberi lények . . . következménye ez az oklevelekkel önmagukért való foglalkozásnak ... A jó, gondolatébresztő történelemnek szabadon kell szárnyalnia a tér és idő fölött, végezzen intenzív vagy extenzív kutatást. . . Altalános nézet szerint a községi műkedvelő abban a szerencsés helyzetben van, hogy a múlt mikrokozmosza áll rendelkezésére . . . Teljesen téves az a hit, hogy az ilyen tanulmányok (a községtörtónetek) szükségképpen közelebb hoznak minket az emberekhez, mint az országos vagy nemzetközi szinten folytatott kutatások. Ez gyakran azért látszik csak igaznak, mert a szerző — mondjuk — egyszerű emberek és nem államférfiak vagy tábornokok névsoraival dolgozik." Részben Dr. Marshall álláspontjához csatlakozva, Dr. Read azt vitatja, hogy „a község nem mindig elvetendő a tanulmány körülhatárolásánál, de egyre alkalmatlanabbá válik, amint valaki az újkorhoz, a XIX. és XX. századhoz közeledik ... A XIX. századi angol helytörténetet egyre kevésbé lehet pusztán a helyi közösségek keretei között tárgyalni." Úgy vélem, ez a dolog lényege: az ipari forradalom előtti társadalmakban a földrajzilag körülhatárolt helyi közösség történetének megvan az igazi helye. Ha kívánja, önálló tanszékre is tarthat igényt. Az ipari társadalmak történetében a helyi közösség sokkal inkább helyi szervezet, szakszervezet, politikai párt, egyház, üzem, mely nem szükségképpen esik egybe valamilyen helyi igazgatási területtel. Ezzel a kijelentéssel azonban óvatosan kell bánnunk, hiszen világos, hogy az ipari forradalom előtt is gyakran igen fontosak voltak az ilyen kötelékek, amint a XIX. századi Nagy-Britannia iparosodott városaiban is fennállott a helyi közösség erős érzése; erre mutat pl. Birmingham története. Mégis ésszerű az az állítás, hogy a helyi és országos történelem kapcsolata alapjában változik meg, amikor valaki azt a történelmi korszakot kezdi tanulmányozni, amelyben pl. a vasútvonalak megépültek. Az ilyenféle vitában könnyen elfelejtjük, hogy a legtöbb helytörténész műkedvelő, aki — legalább is testben — képtelen „tér ós idő fölött szárnyalni"; szükségképpen olyan tárgyra kell korlátoznia kutatását, amelyre vonatkozóan helyi levéltári anyag áll rendelkezésére. Egyikük így fejezte ezt ki: „A helytörténeten dolgozva nem gondolok az országos történészre, hadd végezze ő a maga munkáját. Hitem szerint teljesen jogosan a helység egyszerű emberei számára írok, kik között sok a bevándorolt, s akik a lehetőség szerint értelmes tájékoztatást akarnak kapni — s ehhez joguk is van — helységük történetének tónyeiről." Az ilyen vita nem egy helyben topogásból ered. A helytörténet műkedvelő és egyetemi kutatói között erőteljes, jól működő társasviszony áll fenn. A helytörténet nem hivatásos munkásai Szeretném aránylag részletesen bemutatni, hogyan járulnak hozzá az „amatőrök" nem jelentéktelen mértékben az angol helytörténetírás fejlődéséhez. Ez természetesen nem új dolog, hiszen műkedvelők voltak azok a földesurak és lelkészek is, akik az előző nemzedékig irányadó, régiségkutató helytörténeti irodalom javarészét megírták. De új dolog az, hogy ma a helytörtónetírásban dolgozó emberek túlnyomórészt a munkásosztályból és a középrétegekből kerülnek ki, munkájuk pedig sok tekintetben kollektív jellegű. Az új helytörténészek a legkülönfélébb környezetből kerülnek ki. A diákok egyetemi felvételi vizsgájukra bizonyos tárgyakból olyan rövid eredeti müvet nyújthatnak be, mely egy helyi régészeti, földrajzi vagy történelmi tárgyról szól. Az alsó- és középfokú modern iskolák tanárait képző kollégiumokban általános az a gyakorlat, hogy a hallga-10 Ez és a következő idézetek „A helytörténet haszna" című cikk- és levélsorozatból valók, mely a „The Amateur Historian" VI. köt. 1, 2, 4. és 6. számában jelent meg. Finberg professzor nézeteit a kővetkező munkáiban fejtette ki: The Local Historian and his Theme (A helytörténész és tárgya). Leicester University Press. 1952 ; „Helytörténet" с. cikke a Finberg-szerkesztette Approaches to History (Történetfelfogások), Routledge and Kegan Paul, 1962 c. kötetben. Local History in the University.
