Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
1196 J UMNITZ JÁNOS hirdette. A pártnak — írták — nem kell számolnia ezzel a többségében konzervatív parasztsággal, hiszen ez, ha szocialistákra szavaz is, csak olcsóbb kormányzatot kíván, nem pedig szocializmust. A röpirat szerzői hangsúlyozták, hogy míg a német párt a különböző nemzetközi kongresszusokon megszavazta az ott elfogadott elvi határozatokat, a gyakorlatban mindig megtalálja a kibúvót az elvek alkalmazásának felfüggesztésére. Kifogásolták újra — miként Werner azt már Halléban szóvá tette — Bebel szereplését a hadseregegyenruha vitájában, amiben az opportunizmus és nacionalizmus lejtőjére való kerülést látták. Kijelentették, hogy nem szabad egyszerűen a tömegek megnyerésétől sokat várni, hiszen a tömegek jórésze mindig a demagógok után megy. Mindezek alapján a pártvezetőségtől, de méginkább a párttagságtól azt igényelték, hogy térjen vissza a forradalmi munkásmozgalom útjára.109 Bebel a hasonló, jórészt demagóg, a párt taktikáját végletesen a frázisok és a szektaszellem felé visszakanyarító szellem ellen lépett fel a maga éles modorában. Bebel haragját az is növelte, a végső konzekvenciák levonását azért is megkövetelte, mert az ellenzék a pártvezetők közül többeket korrumpálódással is megvádolt, mintha egyszerűen a parlamenti helyük biztosítása miatt adták volna fel a forradalmi politikát. Formailag Bebel teljes szabadságot adott az ellenzéknek érvei kifejtésére, sőt a plénum előtt hajlandó volt megszavaztatni nekik a beszédidő megkétszerezését is — tartalmilag azonban kérlelhetetlen volt, minthogy a párt megkárosodását látta az ellenzék szereplésében. Bebel hangsúlyozta az ellenzék ilyen állításainak „rágalmazó" voltát, rámutatott, hogy az ellenzék önmagával kerül szembe, mikor egyik oldalon a „vitaszabadságot", másfelől pedig Vollmar esetében a párt jobbszárnyán elhelyezkedők könyörtelen kizárását követeli. Mindezek már az előcsatározást jelezték. Auer nyitóbeszédében, a pártvezetőség múltbeli tevékenységéről beszámolva, a maga voksát ugyancsak a „baloldali" ellenzék ellenében adta le. A szürkébb beszámolóban főként az agitációs és sajtómunkáról esett szó — s itt jelezte, hogy ez a hétköznapi munka talán nem olyan látványos, de többet használ a mozgalomnak, mint egyes párttagok hangoskodása, akik önteltségükben csak saját magukra gondolnak, s azt hiszik, hogy észrevételeik nagyon lényegesek, lia a forradalmiságról szónokolnak.110 Bebel az előzetes vitában gondosan ügyelt arra, hogy a személyes, illetőleg pártbeli becsületbeli ügyek ne keveredjenek azzal a vitával, amelynek a párt követendő taktikája körül kellett kibontakoznia, tekintvén, hogy a kongresszusnak a pártprogram átdolgozása mellett ez volt a másik fő napirendi pontja. A „taktikáról" szóló napirendi pontnak Bebel volt az előadója. Beszédének elején már hangsúlyozta, hogy a proletariátus soha nem szerezheti meg úgy a hatalmat, mint azok az osztályok, amelyek eddig a történelem folyamán hatalomra jutottak. Ugyanis a proletariátus a tényleges gazdasági hatalmi pozícióknak nem juthat birtokába, csak miutá»i a politikai-társadalmi forradalmat végrehajtotta.111 Ebből viszont le kell vonni a következtetéseket, hogy a szocialistáknak meg kell erősödniük e politikai fordulat végrehajtásához. Ennek pedig egyik fő módszere a parlamenti, helyi közigazgatási munka, illetőleg a pártpropaganda, a sajtókiadványok rádiuszának kitágítása.11 2 109 Uo. 62—67. 1. »• Uo. 88 — 89. 1. 111 Uo. 158—169. I. 112 Uo. 159. 1.
