Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
1188 JEMNITZ JÁNOS 4 ország mai törvényes rendje elég a pártnak ahhoz, hogy minden törekvését békés úton megvalósítsa".7 6 Engels az észleltek alapján rögzítette híressé vált megállapításait: „Elképzelhető, hogy a régi társadalom békésen belenőhet az újba olyan országokban, ahol a népképviselet minden hatalmat a saját kezében összpontosít" — s Engels ehelyütt Franciaországot, Amerikát és Angliát jelölte meg olyan országként, ahol ez az optimális út járható lehet. Ehhez azonban hozzáfűzte: „De Németországban, ahol a kormány majdnem mindenható, és sem a birodalmi gyűlésnek, sem a többi képviseleti testületnek nincs valóságos hatalma, Németországban ilyesminek a proklamálása" az abszolutizmus elkendőzését jelentené.77 Engels 1891-ben ehelyütt inkább azt érzékeltette, hogy Németországban minden valószínűség szerint csak erőszakos forradalommal lehet majd a fennálló abszolutisztikus rendszert megsemmisíteni. Engels kifogásolta, hogy ily módon a program „általános, elvont politikai kérdéseket tólna előtérbe", eltakarván a tényleges konkrét fő feladatokat. Engels ilyen fő feladatnak a demokratikus köztársaság megteremtését tartotta, s a programban is ennek helyt kívánt biztosítani. Hozzáfűzte, hogy a demokratikus köztársaság egyúttal a proletariátus diktatúrájának is „specifikus formája" lehet. Engels megengedte, hogy a német politikai viszonyok figyelembevétele mellett ilyen világosan a kongresszuson esetleg nem beszélhetnek, követeléseket nem foglalhatnak írásba. Mindemellett egy feltételt sine qua nonnak jelölt meg: „Aminek azonban véleményem szerint benne kell lennie a programban és benne is lehet, az a követelés, hogy minden politikai hatalom a népképviselet kezében összpontosuljon. S ez egyelőre elegendő lenne, ha már nem lehet tovább menni."78 Bebel elismeréssel fogadta Engels megjegyzéseit, s a Vorwärts egy későbbi, 1891. július 18-i számában jelezte, hogy azokat figyelembe vették más észrevételekkel együtt. Az Engels véleménye alapján már részlegesen átdolgozott programtervezetet azután a Vorwärts 1891. július 4-iki számában tették közzé — hogy a párttagság is hozzá szólhasson. Egy nappal később Liebknecht Breslauban tömeggyűlés előtt ismertette a programtervezet alapelveit, s nyitotta meg a vitasorozatot. Július 16-án pedig Bebel tartott beszédet egy Berlinben rendezett nagygyűlésen, amelyet ugyancsak a programtervezet megvitatására hívtak egybe.79 A programtervezet átdolgozása a legkülönfélébb pártfórumokon történt. Az előzetes észrevételek bekérésén, a pártvezetőségi üléseken túlmenőleg számos helyi gyűlést szerveztek, a lapok helyet biztosítottak a munkáslevelezőknek. A nagygyűléseken igényes előadások hangzottak el a szociáldemokrácia elveiről, a nemzetköziségről, a polgári pártokról, a tőkés társadalom gazdasági kérdéseiről, a nők helyzetéről — s mindezt gyakran össze-76 Uo. 20.1. 77 Uo. A „békés belenövés" gondolatára Engels 1893—95 között tért vissza újra, bővebben az „Osztályharcok Franciaországban" c. Marx-írás elé írt 1895 évi bevezetőjében. 78 Uo. 22. 1. 79 K. Kautsky : Das Erfurter Programm. — Horst Bartel utószava, 265. 1. — Bebel részletes levélben írta meg Engelsnek, hogy észrevételei meglehetősen későn érkeztek ahhoz, hogy mindenben alkalmazhassák, de egyúttal jelezte azt is, hogy az elvi kérdésekben mindenben egyetért vele. (August Bebel: Briefwechsel mit Friedrich Engels. 423 — 426 1.)
