Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
» AZ ERFURTI PROGRAM MEGSZÜLETÉSÉHEZ 1185 Valójában Marx írása rendkívül nagy befolyást gyakorolt a német párttagságra. Kautsky február elején ugyancsak erről a hatásról adott hírt: ,,A cikk a pártban — amennyire átláthatom — vagy tiszta örömet, vagy legalábbis mély hatást váltott ki."5 9 Engels szintén erősen szorgalmazta a „kritika" közlését, s 1891. január 7-én írott levele szerint még arra is kész volt, hogy a cenzúra miatt esetleg bizonyos módosításokat is eszközöljön a szövegben — azonban erre szerencsére nem került sor, noha Engelsnek abban is igaza volt, hogy a kritikát a párt vezetői közül is sokan haraggal fogadták. Erről néhány héttel később Engels így számolt be Sorgenak: „Marx cikkét a Neue Zeitben olvastad. Németország szocialista vezetői körében a cikk kezdetben hatalmas dühöt váltott ki, amely most — úgy tűnik — csillapodni kezd. Ezzel szemben magában a pártban — a régi lassalleánusokat leszámítva — az írást nagy örömmel fogadták. A bécsi Arbeiter Zeitung berlini tudósítója valósággal megáld . . . amiért ekkora szolgálatot tettem a pártnak."60 A Marx-kritika Neue Zeitbeni megjelenését Liebknecht sem vette jónéven. Engels ezt részben érthetőnek tartotta, hiszen Liebknecht volt az, aki Gothaban Hasselmann-nal a Marx által olyannyira bírált programot megalkotta. Engels hírül adja továbbá, hogy a parlamenti szociáldemokrata frakció egyenesen közleményt készül kiadni, amiben leszögeznék, hogy a Marxírást tudtukon kívül adták ki, s a kinyomtatást ők nem is helyeslik. Engelst mindez természetesen nem rendítette meg, miként az sem, hogy a német szocialista vezetők egy része „bojkott alá vette".61 Mindennek ellenére szükségesnek tartotta, hogy „tiszta helyzetet" teremtsenek, s végre leszámoljanak a pártban továbbélő lassalleánus téveszmékkel. A parlamenti frakció állásfoglalása, amelyet Liebknecht is támogatott, csak nagyon múló hatást tudott elérni, miként Kautsky 1891 márciusában Engelsnek írta, azt „már elfelejtették, a Marx-levél azonban megmaradt".62 1891 tavaszán Engels újra megjelentette német nyelven Marx másik írását, a „Polgárháború Franciaországban"-t. Ennek révén Engels a német párttagságot — s ezúttal annak szélesebb köreit — megismertette a Párizsi Kommün marxi értékelésével, s a reformizmussal szemben Engels újonnan 59 Uo. 60 Marx—Engels : Szocsinyenyija. 38. köt. Moszkva. 1965. 24. 1. — Engels megjegyzi, hogy a tudósító feltehetőleg Adolf Braun, Viktor Adler veje és Liebknecht munkatársa a Vorwärts szerkesztőségében. 61 A parlamenti frakció elítélő állásfoglalása a Vorwärts 1891. február 13-iki számában valóban megjelent, s ebben Marxnak Lassalleról kialakított értékelését kifogásolták. — A német szociáldemokrata vezetők egy része, többek között Bebel ós Kautsky is, valamint más pártok szocialistái, a régi harcostársak — mint Sorge — azonban kiálltak Engels mellett. Liebknecht rossz érzése ideiglenes volt, nem azonosítható a lassalleánusokóval. Liebknecht pusztán csak azt hangoztatta, amit Halléban is, hogy a kompromisszumra s a gothai programra 1875-ben még szükség volt. Jellemző tünet volt, hogy a német párt teoretikusai: Kautsky, Bernstein, Schlutter kezdettől Engels mellett álltak. A pártvezetés szűkebb magjából Bebel és Singer egy ideig hallgatott, nem örültek a párton belüli vitának, március végétől, április elejétől azonban feloldódtak s mái' ismét baráti leveleket váltottak Engelsszel, aki ezt nagyon is értékelni tudta. (Marx—Engels: Szocsinyenyija. 38. köt. 55 — 56., 63. 1.). Bebel felfogásának alakulásáról jó képet nyújtanak 1891 januári, márciusi levelei, amelyek fenníaitásait, taktikai és érdembeni aggályait is tartalmazzák, főként a lassalleánusoknak Engels általi „túl heves" elítélése kérdésében (August Bebel: Briefwechsel mit Friedrich Engels. 406 — 409. 1.). 62 Friedrich Engels' Briefwechsel mit Karl Kautsky. Wien. 1955. 289. 1.
