Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
1184 JEMNITZ JÁNOS 4 baloldaliak által hangoztatott szemlélettől, amely úgy vélte, hogy a marxizmus szerint a tőkés társadalom pusztán belső ellentmondásai következtében automatikusan is összeomhk. Liebknecht Marxra hivatkozva ezzel szemben hangsúlyozta, hogy az embereknek mekkora befolyásuk van saját sorsuk alakításában.56 A küldöttek azonban feltehetőleg már a beszédek és érvek meghallgatása előtt is tisztában voltak az átdolgozás szükségességével, hiszen ezt már 1887-ben is időszerűnek látták, s ezúttal újra egyhangúlag magukévá tették az átdolgozást feladatul jelölő határozati javaslatot. Egyúttal határozatilag kimondták, hogy Liebknecht indokoló beszédét kinyomtatják és százezres példányszámban terjeszteni fogják. A hallei kongresszus néhány szervezeti intézkedést is hozott, amelyek a pártvezetőség befolyását érvényesítették a parlamenti frakcióval s más pártszervekkel szemben. A párt demokratizmusának biztosítására határozatba foglalták, hogy a párt évenként kongresszust fog tartani. A párt központi lapjává a Sozialdemokrat helyett a berlini pártlap lett, amely ekkor vette fel a Vorwärts nevet. Engels a hallei kongresszus eredményeivel meg volt elégedve. Miként Sorgenak írta, Eleonore Marx, aki küldöttként jelen volt a tanácskozásokon, „valósággal lelkesedett a delegátusokért", pusztán a parlamenti frakció tagjaival volt elégedetlen. Engels azonban ezt sem tekintette túlságosan aggasztónak, hiszen megjegyezte: már rendszabályokat foganatosítottak annak elkerülésére, hogy nyárspolgárok kerüljenek a szociáldemokrata parlamenti frakcióba. I ly módon Engels hajlamos volt arra, hogy „Tussy" véleményét maradéktalanul magáévá tegye, s nagy bizalommal tekintsen a német párt jövője elé.57 Halléban a küldöttek a pártvezetőséget felhatalmazták, hogy az új pártprogramot dolgozzák ki, s azt három hónappal az 1891. évi pártkongresszus előtt terjesszék megvitatásra a párttagság elé. Az új pártprogram elkészítését Engels maga közvetlen formában is előmozdította, mikor a Kautsky szerkesztette Neue Zeit 1891 januári számaiban megjelentette Marx munkáját a gothai program kritikájáról. Kautsky, mihelyt megkapta a marxi bírálatot, lelkesülten írt Engelsnek: „Ma kaptam meg Marx programcikkét. Nagyszerű írás és éppen mintha hívásra érkezett volna. Az egész programvita ezzel új alapot kapott ... a közlés okvetlenül szükséges. Főleg most."58 56 Uo. 20G—207. 1.—Jellemzőnek tartjuk, hogy a szocialista munkásmozgalomban általában a baloldali ellenzék vetette fel időnkónt doktriner módon a kapitalizmus „automatikus" összeomlásának gondolatát, amiből valóban száműzték a marxi elemzések egyik fontos eredményét, az emberi tevékenységet, s ezzel együtt a tudati tényezőket. 57 Marx—Engels: Szocsinyenyija. 37. köt. 426 — 427. 1. — Engelst nem egyedül Tussy tájékoztatta ilyen lelkesülten. A kongresszus megnyitásának napján — 1879. október 14-én — Liebknecht már így írt Londonba: „Kedves Engels! Csak egy szóban. Ez nagyszerű kongresszus. 410 küldött, valóságos munkásparlament, ós egy nagyszerű vendég — február 20-ika." ( Wilhelm Liebknecht: Briefwechsel mit Karl Marx und Friedrieh Engels. The Hague. 1963. 378. 1.). Liebknecht következő levele a kongresszus zárónapján kelt (október 18-án), s szűkszavúan csak annyit ismétel meg: „a kongresszus nagyszerűen zajlott le" (i. m. 379. 1.). Bebel október 24-i levelében reflektált a kongresszusra Engelshez írott levelében: „nagyon örülök, hogy a hallei eseményekkel ennyire meg vagy elégedve. Minden okunk megvan az elégedettségre, ámbár én nem is vártam mást. Az ellenzék abban a pillanatban meghalt, mihelyt kimutatta, hogy ő maga sem tudta, hogy mit akar." (August Bebel: Briefwechsel mit Friedrieh Engels. 401. 1.). 58 Karl Kautsky: Das Erfurter Programm. Berlin. 1965. — Kautsky levelét idézi Horst Bartel utószava, i. m. 263.1.
