Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
AZ ERFURTI PROGRAM MEGSZÜLETÉSÉHEZ 1173 Minden más párt a Reichstagba annyi szamarat küldhet, annyi butaságot csinálhat, amennyit csak tud, s ez senkit sem ráz meg. Nekünk viszont csak zseniink és hőseink lehetnek, mert különben bukottaknak tekintenek bennünket. De nincs mit tenni, nagy párttá lettünk, s ezért felelnünk kell."17 Az eredmények még Engels reményeit is túlszárnyalták. A Kivételes Törvények hatálytalanítása előtt megtartott utolsó választás a következőképpenzárult: A parlamentben Bebel és a szociáldemokrata párt megújuló támadásokat vezetett a kormányzat és a Kivételes Törvény ellen. A szociáldemokraták sikerét, Bismarck kudarcát felmérve a liberális polgárság csakúgy túlhaladottnak és hibásnak ítélte Bismarck módszereit, miként Vilmos trónörökös és környezete.18 A Törvényt 1888-ban is a növekvő ellenállás következtében csak két évre hosszabbították meg — 1890-ben, a választások másnapján pedig már világossá vált, hogy a kivételes állapot csak rövid ideig áll már fenn. így a pártnak már arra kellett felkészülnie, hogy a rendkívüli körülmények megszűnése milyen új feladatokat ró reá. Ezek a feladatok pedig különböző természetűek voltak. Egyaránt érintették az elméleti és gyakorlati pártmunka területét. Új pártprogramot és a pártélet új formáit kellett kialakítani. Még kiterjedtebb tömegmunkát kellett végezni,' de ez újra megkövetelte, hogy a lehetséges szövetségeseket vegyék számba s a velük szemben követendő politikát dolgozzák ki. Megannyi követelmény, s noha ezeknek jó részével mái' régebben is foglalkoztak, most újra világos választ kellett adni, esetenként pedig még elméletileg is elemezni kellett az új jelenségeket. Az ismétlések és megerősítések régiójába tartozott, hogy a választások másnapján Engels aláhúzta: ,,1890. február 20-a — a német forradalom kezdete. Lehetséges, hogy még néhány év elmúlik, amíg megéljük a döntő válságot s teljességgel lehetséges, hogy még át kell esnünk ideiglenes és súlyos vereségeken. De a korábbi megmerevedésnek örökre vége. Ez a megmerevedés 17 Marx—Engels: Szocsinyenyija. 37. köt. 302. 1. 18 Otto Fürst von Bismarck : Gedanken und Erinnerungen. Dritter Band. Stuttgart und Berlin. 1922. Bismarck visszaemlékezéseiből kitűnik, hogy mind ő, mind a több. német kormányférfi, s közöttük Vilmos trónörökös is, mily nagy figyelemmel és aggodalommal kísérte nyomon a német szociáldemokrata párt megerősödését. A választási sikerek nyomán azonban II. Vilmos és Bismarck eltérő eljárást kívánt foganatosítani a szociáldemokratákkal szemben. Bismarck ragaszkodott a nyers erő politikájához, mindenekelőtt a „katonákra" kívánt támaszkodni, s elutasította a legkisebb „visszavonulás" gondolatát is, hiszen ezzel a trón és a katonai kaszt hosszabb időszakon át érvényesülő állandó előretörését szakították volna meg. E hagyományos „erőpolitikai" koncepcióval szemben II. Vilmos új szövetségeseket kívánt szerezni a liberális polgárság táborából is, továbbá a keresztény szocializmust kívánta a szociáldemokrácia ellenében támogatni — amivel szemben Bismarck rendkívül bizalmatlan volt s attól tartott, hogy mindez csak zavart kelthet, a konzervatív erők gyengülésére vezethet. Év Szavazatok Érvényes sza- Megválasztott száma vázátok %-ban képviselők 1887 763 128 10,0 1890 1 427 298 ! 20,0 11 35 4*
